Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Melléklet
Alba Regia 38. (2009) ORBÁN VIKTOR AZ „ILYEN TAVASZ CSAK EGY VOLT ÉLETEMBEN” CÍMŰ VÁNDORKIÁLLÍTÁS MEGNYITÓBESZÉDÉ Szent István Király Múzeum, 2009. szeptember 29. Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy megköszönjem, hogy ilyen szeretettel és őszinte szívvel fogadtak engem itt, ezen a megnyitón. Engedjék meg, hogy én magam is tisztelettel köszöntsem Önöket, tisztelettel köszöntsem a kiállítás szervezőit, mindazokat, akiknek keze munkáját dicséri ez a szép kiállítás. Köszöntőm a megyei közgyűlés elnök asszonyát, tisztelettel köszöntőm a város polgármesterét és a múzeum igazgatónőjét is. Kínálná magát a helyzet, Önöknek sem volna ez ellenére, tekintettel arra, hogy parlamenti választásokhoz közeledünk, adná magát, hogy analógiákat idézzek most ide: a kormány elmenekült - mondták itt az előbb, aztán mindenki tudja, hogy szinte egyetlen nyár alatt sikerült az egész országot újjászervezni. Tehát kínálkoznék a lehetőség egy magamfajta parlamenti képviselő számára, hogy az 1848-49-es események és a mai politikai helyzet közötti áthallásokról, az akkori és a mai remények rokon mivoltáról beszéljek. Ha megengedik azonban, miután ez mégis egy szép, sőt egy gyönyörű kiállítás, én nem élek ezzel a lehetőséggel. Hanem először is, ahogy illendő, megmagyarázom, miért fogadtam el a meghívást ide, ennek a kiállításnak a megnyitására. Ez első pillanatban talán szerénytelenségnek tűnhet, hiszen itt, mint majd hallani fogják, komoly történészek, a kiállítás tárgyához szakmai szempontból leginkább értő, jeles magyar értelmiségiek fognak majd megszólalni. Először is azért fogadtam el a meghívást, mert örülök annak, hogy eljöhettem Székesfehérvárra. Ez az a város, ahol a legszebb éveimet, a gimnáziumi éveimet tölthettem, és ahol egyébként engem megtanítottak arra, mi fán terem 1848-49. Megtanítottak erre a tanáraim a Teleki Blanka Gimnáziumban, amelynek hálás vagyok. A gimnáziumnak is, a tanáraimnak is. Emlékszem még Várnai Jánosnéra, aki fejünkbe verte történelemtanárként az akkori eseményeket. Jól emlékszem arra, hogy Hermann Róbert volt a padtársam, aki azóta Magyarország egyik elismert, talán e tárgyban, 1848-49 tárgyában a legelismertebb történészének rangjára verekedte magát. Bár igaz, hogy ő nyerte az első középiskolai tanulmányi versenyt történelem tárgyból a gimnázium története során, de elárulta a kedvenc stúdiumát, mert nem ebből a korszakból írta a dolgozatát, hanem talán a Rákóczi-szabadságharcból. Valami ilyen emlékképem van. De miután én padtársa lehettem négy éven keresztül, ezért én sem maradhattam ki mindebből. Én is a fertőzöttek közé tartozom. Azok közé, akik 1848-49-et, ha másért nem, akkor a padtárs nagy tudása okán, közelebbről megismerhették. Ez a második ok, amiért eljöttem. Tehát az én szívemhez is, mint a legtöbb magyar, gimnáziumot járt fiatalember szívéhez 1848-49 közel áll. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azért néhány rendezett gondolattal is készültem. Engedjék meg, hogy ezt a néhány mondatot mintegy a kiállítás megnyitásaképp fölolvassam. Az ember nagy teljesítményeihez a legtöbbször valami rendkívüli képesség, különleges tudás és főképp tehetség kell. Feltalálni, sportsikert elérni, az Aranyembert megírni csak tehetséggel lehet. A forradalmakhoz nincs szükség különösebb tehetségre. Nem kell rendkívülinek lenni, nem kell természetfeletti erővel bírni. A forradalomhoz pusztán egyszerre sok ember hite kell. Hit, amit át lehet egymásnak adni, amit egymás közelségében meg lehet sokszorozni. A háború, a szabadságharc azonban már más. Ahhoz nem elegendő a jövőbe vetett hit. Oda szaktudás, és a tudásban tehetség kell, mely a lelkesedés élére áll. A forradalmakat dühös emberek robbantják ki. Ha pedig jogos volt a dühük, a forradalom a régi, rossz rend lebontásából hamar az új felépítésére csoportosítja át erőit, energiáit. A háborúhoz azonban higgadt emberek vezénylete kell. Ezt már nem lehet dühből intézni. Magyarország a 48-as tavasz forradalmi eseményei után egyetlen nyár alatt erős, jó törvényekkel megalapozott, korszerű állam alapjait rakta le. Ilyen rövid időn belül sikerült gyökeresen új és minden korábbinál jobb irányba kormányozni hazánk, Magyarország szekerét. 257
