Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Melléklet
Alba Regia 38. (2009) Az esztendő körforgásában a térség sokszínű szokáskincsét a mohai tikverőzés farsangi adománygyűjtő maszkos alakoskodói, a pázmándi húsvéti sibálás résztvevői, továbbá a Luca napi bőségyarázsló-adománykérő csoportok reprezentálják. A szokástárgyak közül a farsangi álarcok, a Krisztus keresztáldozatára emlékeztető és a húsvét örömhírét hordozó üvegbe zárt kálvária, a lucaszék, valamint a karácsonyi szobabelsőben elhelyezett bábtáncoltató betlehem jelent kiemelkedő emléket. Ennek a nagy együttesnek részterületét alkotja a szentek tiszteletét feltáró fejezet. A profán mellett megmutatják a tervezők, rendezők a szentet, amely a népéletben, de még a vallásosságban is összefonódott. A népi vallásosságban őrzött nagyszámú szent közül különös tisztelet övezte mindazokat, akiknek közbenjárásával a közösség megtartását, boldogulását, életének, lakóhelyének, termésének, állatállományának védelmét, megőrzését igyekeztek kieszközölni. A velük való kapcsolat nyugalmat adott, személyüknek ábrázolása egyet jelentett azzal, hogy közelébe kerülhettek égi segítőiknek, ami biztonságot nyújtott számukra a földi lét bizonytalanságai között, jelezve és érezve-éreztetve, hogy nem magukra hagyatottak. Ebben erősítette meg őket, amikor Nepomuki Szent János védelmébe ajánlották magukat a vízen járók, a vízzel dolgozók, továbbá a rágalmazások távol tartásáért könyörgők, Szent Sebestyén közbenjárásáért fohászkodtak a járványok elhárításáért, Szent Orbán és Szent Donát oltalmát kérték a szőlőhegyek, valamint a szőlőtermés számára, Szent Vendelhez pedig az állatvészek távol tartásáért fordultak - hogy csak a legnépszerűbbeket említsük meg. Lukács László és Varró Ágnes széles látókörről, magas szintű tudományos felkészültségről tettek tanúbizonyságot ezzel a tárlattal, figyelembe véve, mértéktartóan alkalmazkodva napjaink múzeumlátogatóinak igényeihez, megszólítva a múzeumba alkalmilag betérőket is, eredményesen szóra bírva a Múzeum néprajzi gyűjteményének tárgyait, feltárva, élettel töltve meg a tárgyak készítésének folyamatát, a hajdani készítők, alkotók személyét, a javak cseréjének és a benne szerepet játszók mozgékonyságon, jó kapcsolatteremtő képességen alapuló tevékenységét, széleskörű kapcsolatrendszerét, valamint a vásárlók, használók, továbbadok, az örökséget őrzők világát, életformáját, gondolkodását, rámutatva alkotók és befogadó közösségek szépérzékére, otthonteremtő erejére, emberi méltóságára egyaránt, érzékeltetve a paraszti lét szigorú realitását és költői misztikumát - foglalhatjuk össze a kiállítás lényegét. Elozzáértő szaktudásuk nyomán úgy tárult fel a tárgyakba zárt élet és a múlt világa, mint Bereményi Géza és Cseh Tamás polcra helyezett fehér babáinak értő-érző megszólaltatásakor. Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy a tervet elkészítő muzeológusok érzékletesen mutatták meg mindezeken túl a gyűjtőket, vagyis a feltárókat, akik a tárgyakat a Múzeum gyűjteményébe elhelyezték, életüket nyomon követték, dokumentálták, vagyis a megőrzőket, a tudományos kutatás elvégzőit. Emléket áhítottak a Szent István Király Múzeum minden élők útján már eltávozott néprajzkutatóinak, önkéntes néprajzi gyűjtőinek, beírva mind őket, mind pedig önmagukat egyaránt a magyar művelődéstörténetbe. A kiállítás a kor elvárásainak, követelményeinek maradéktalanul megfelel, az árnyalt tudás, a szülőföld, a lakóhely megismertetéséhez nagyban hozzájárul, folyamatosan bővíthető ismereteket ad a gazdag tárgyegyütteseken, fényképeken, hangzó anyagon túl a bemutatható filmek és a számítógép nyújtotta szinte kimeríthetetlen lehetőségek gondos, mértéktartó felhasználásával. Mindezeken túl kutatói alázatot tükröz, és az ember lelki békességéhez, boldogságához nélkülözhetetlen szeretetet is sugároz ez a tárlat, amely remélem, mindenki számára észrevehető. Végezetül Malraux-val együtt elmondhatjuk, hogy: „Mindent összevetve, a múzeum a-~ ember íegemelkedettebb gondolatai összegzésének egyike. ” (Malraux: A képzeletbeli múzeum) amelyet, tehetjük hozzá, - ez a kiállítás ékesen bizonyít. Az állandó néprajzi kiállítást e gondolatokkal, nagy örömmel és őszinte elismeréssel nyitom meg, befogadó szeretetüket kérve számára, megköszönve megtisztelő figyelmüket! 256
