Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Művészettörténet - Matits Ferenc: Deák Dénes emlékezete
A/ba Rejj/a 38. (2009) Dr. Gömör Béla orvosprofesszor. „Nehéz lenne felidéznem, de ha jól emlékszem a 70-es évek közepén a BAV egy Csörsz-utcai árverésén mutattak be neki. Ezt követően meghívott Vadrózsa utcai otthonába, ahol - ha nem is gyakran - de többször megfordultam. Bámulatba ejtett műgyűjteménye, művészettörténeti tájékozottsága. Ismereteinek javát első kézből a művészektől, illetve idősebb gyűjtőktől szerezte. Többször mesélt nekem egy-egy képe kapcsán Barcsay Jenőhöz, Vaszkó Erzsébethez és Czóbel Bélához fűződő barátságáról. Czóbel mesterhez én is eljutottam, és csinos feleségemről készített is egy portrét. Mint orvos, némiképp kedvezőbb anyagi helyzetben voltam az elmúlt rendszerben, mint más értelmiségi. Hivatásom gyakorlásán kívül korán felébredt érdeklődésem a művészetek, különösen a képzőművészet iránt. Ha valaki a 70-es, 80-as években bekukkantott a Bizományi Aruház boltjaiba, hallatlan sivárságot tapasztalt. A BAV üzletekbe kerülő kvalitásosabb képeket ugyanis eltüntették; jobb esetben aukciókon láthatta az ember ezeket viszont, rosszabb esetben pedig a pult alatt adták el gyűjtőknek. Deák Dénes lakás galériájában viszont válogatott remekek voltak a falon. Természetesen gyengébb képeket is forgalmazott. Hihetetlen érzékkel adta el képeit. Előbb elnyerte bizalmát a fejét a műgyűjtésre adó kliensnek, majd szaktanácsokkal látta el gyűjtőtársát. Értékítélete valóban reális alapokon nyugodott, és ma is hálás vagyok neki, hogy módom nyílt tőle vásárolnom. Az akkori körülmények között drágának tűnő képek kiállták az idő próbáját, ma egyet sem tudnék - nagyobb tőkekoncentráció nélkül, vagyis csupán több kép eladásával tudnám egy-egy jelenleg magas aukción szereplő kép árát összehozva - belőlük aukción megvásárolni. Nem kell azért Dénest - habár kedves, mosolygós arca, udvarias modora erre mindenképp utalt - egy jótékony, csupán másokon segíteni akaró személynek beállítani. Ez így nem lenne igaz. Elmondható viszont róla, hogy hihetetlen diplomáciai érzékkel, ötletes, kitartó „biznisz-orientáltsággal” jobbára sikerült keresztül vinnie akaratát üzleti tárgyalásain. Nem csupán képeket, hanem szobrokat, érméket is gyűjtött. Az általa fellelt tárgyakról, igyekezett minél többet megtudni. Nagyon művelt, olvasott ember volt, akivel éppúgy' el lehetett beszélgetni a két világháború közötti magyar festészetről, mint például Kosztolányi verseiről. Inkább a 70-es években és a 80-as évek első felében jártunk gyakrabban össze. Ezt követően ugyanis gyökeresen megváltozott a műkincspiac helyzete Magyarországon. Sorra nyíltak az antik üzletek, alakultak aukciós házak, így más lehetőségek is adódtak a kvalitásos műtárgyak beszerzésére. Tehát, úgy gondolom, inkább a gyűjteményem kialakulásakor volt szorosabb a kapcsolatunk. Nagy meglepetéssel értesültem múzeumalapító szándékáról. Persze, ha belegondolunk, hogy egy magányos gyűjtő, egy olyan ember, akinek nincs közeli hozzátartozója, mi mást is tehetne ilyen értékek birtokában - úgy hiszem, remek döntést hozott. Hisz valóban sikerült neki az évek során olyan kiemelkedő minőségű, muzeális rangú művekre szert tennie, amelyek önzetlen adományozása révén, immáron mindenki által megtekinthetővé váltak. Természetesen jártam a székesfehérvári gyűjteményben, és úgy vélem, habár Dénes neve így fennmarad, akkor is elsősorban a város járt jól, hisz ez a kolosszális gyűjtemény nagy kultúr-turisztikai vonzerővel rendelkezik.” 211
