Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: Katona-karácsonyfa, háborús karácsonyfa
Lukács László: Katona-karácsonyfa, háborús karácsonyfa ha még nem is kaptunk levelet otthonról, akkor is nyugodtak és boldogok leszünk. Ti nélkülem is örüljetek a karácsonyfának, de gondoljatok rám, ahogy én is rátok fogok gondolni.” — írta gyermekeinek a frontkatona édesapa.21 Rudolf G. Binding (1867-1938) író naplójának 1915. december 25-én kelt bejegyzésében olvashatunk a frontkarácsonyfákról Nyugat-Flandriából. Itt a hesseni lovashoz (Zum hessischen Reiter) címzett kantin nagytermében állították fel az asztalokat a legénységnek és az altiszteknek szánt ajándékokkal. Egy óriási magyalkoszorú függött a mennyezetről, gyertyával jól megtűzdelve. A fenyőfát az egyik asztal végére állították. Egy igazi kis feketefenyő (Schwar^waldtanne) állt a tiszti szállás közös szobájában. Itt a középső kerek asztal fölött egy kettős magyalkoszorún viaszgyertyák égtek, ami kocsikerék nagyságú volt.22 Hans Carossa (1878-1956) orvos, író az orosz frontról, a Havas hegy alól 1916. december 28-án kelt, Maria Demhartemek küldött levelében számolt be karácsonyestéjéről. A tisztek hátul a zászlóaljtörzsnél, a tűzvonaltól távol ünnepeltek, előbb az alkalomra megőrzött pezsgőt bontották fel, majd Carossa feleségének frissen érkezett küldeményét: a palackozott müncheni sört (Hofbräuhaitsbier in ¥ laschen). Meggyújtották egy kis karácsonyfa gyertyáit, a híradósok a Stille Nacht, heilige Nachtot énekelték, közben az oroszok aknákat szórtak, amire hatalmas választüzet kaptak, amíg be nem szüntették a tüzelést.23 A frontról hazaküldött karácsonyi képeslapoknak is kedvelt motívuma volt a karácsonyfa a különböző helyszíneken: a katonai szállástól a fedezékig, a lövészároktól a frontkórházig. Gyakran egy idillikus frontkarácsonyt ábrázolnak: katonákat egy kis feldíszített karácsonyfa körül, zenélnek, énekelnek, isznak. Közülük az egyik élvezettel pipázik. Arcuk vidám, a karácsonyi örömöt sugározza. A félelmetes háborúra csak a háttérben álló, a sötét fedezékben fegyverrel a kézben az ellenséggel szembenéző katona emlékeztet. Szintén tipikus frontképeslap, amelyen a katona hideg, havas karácsonyestén őrségben áll, s szemei előtt megjelenik otthona, a meleg szobában feldíszített karácsonyfa, körülötte szülei, testvérei vagy felesége, gyermekei. Ugyanakkor 1915-től már otthon is érződtek az elhúzódó háború terhei: bevezették a kenyérjegyet, racionalizálták a szén elosztását. Még a karácsonyfák kínálata is szűkössé vált, számos helyen csak megrendelő jegyre volt kapható. A háborús gazdasági vezetés megtiltotta a gyertyagyártást, így a karácsonyfagyertyát egyre nehezebben tudták beszerezni.24 Karácsonyfa motívum került a háborús években a berlini királyi porcelánmanufaktúra által a gyűjtők számára készített karácsonyi emléktányérokra is. Minden karácsonyra más fegyvernem katonája látható a tányérokon, a frontéletből vett kép, romantikus karácsonyi megfogalmazásban: 1915-ben havas tájban egy gyalogos katona érkezik haza szabadságra, hóna alatt fenyőfával, kezében karácsonyi ajándékcsomagokkal; 1916-ban egy huszár lóháton ér háza elé, az ablaküvegen keresztül megpillantja a fénylő karácsonyfát; 1917-ben egy pezsgősüveggel felfegyverzett tüzér ül az ágyú csövén, a háttérben feldíszített karácsonyfával; 1918-ban matrózok állnak egy felszínre emelkedett tengeralattjáró fedélzetén, egyikük kezében karácsonyfát tart.25 Magyar katonáink a királyi honvéd gyalogezredekben, -huszárezredekben, a császári és királyi közös ezredekben 1914-től négy alkalommal is a frontkarácsonyfa alatt ünnepeltek. Az első világháború idején közkatonáink tekintélyes részének a karácsonyfa újdonságot jelentett, otthon legtöbbjük családjában még nem találkozott vele. A magyar királyi székesfehérvári 17. honvéd gyalogezredet az első frontkarácsony Galíciában érte, márkosfalvi Sipos Gyula tábornok, ezredparancsnok hadi krónikája szerint: „December 22-én már a kora reggeli órákban megkezdődött a harc, de a hadosztály folytatta visszavonulását, melynél az ezred Iwonicon át Jasionkára jutott, majd december 23-án a Lubatowka és Jasionka közötti erdőben védő állást épít, és a karácsony estét abban tölti. Elő fenyő képezte a feldíszített karácsonyfát.” A második háborús karácsony az olasz fronton, a doberdói harctéren köszönt az ezredre, ahol súlyos harcok után 1915. december 10-étől Vojscicában pihenőbe kerül: „Itt érte az ezredet a szent karácsony. Minden század saját karácsonyfája alatt gyülekezett, ott tartotta áhitatos ünnepségét, és osztották ki a különböző helyről érkezett szeretetadományokat.” Az utolsó háborús karácsonyról, 1917-ből is az olasz frontról, a Piave melini tudósít a hadi krónika: „December 24-én most a negyedik karácsonyestét ünnepelte az ezred hasonlóan az előbbiekhez karácsonyfákkal és az ezred-lelkész imájával. Majd a szeretet adományokat osztották ki.” A magyar királyi székesfehérvári 17. népfelkelő gyalogezred katonái is karácsonyfával ünnepeltek az erdélyi hadműveletek során a Gyimesi-szorosban: „1917. december 24-én, a szent karácsony estét ezen helyzetben ünnepli az ezred. Az I. és II. zászlóalj karácsonyfája a gyimesbükki pályaudvar fölött a hegyoldalban állott, egy 6-8 méter magas élő ősfenyő, melynél a két zászlóalj tisztjei és legénysége gyülekezett, élükön Urváry ezredes ezredparancsnokkal. Weszelowszky tábori lelkész beszéde közben apró villanykörték gyulladtak ki, amelynek hatása alatt gyönyörűséges templommá varázsolódott meghatódott népfelkelőink szívében a Gyimesi szoros... A III. zászlóalj fenn a Mt. Palosu 1189-es 21 SCHMALENBERG 1989, 225. 22 SCHMALENBERG 1989, 223-224. 23 SCHMALENBERG 1989,228-229. 24 KLEIN 2000, 205. 25 KOSCHNIK 1995, 20-21. 160
