Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: Katona-karácsonyfa, háborús karácsonyfa
Alba Regia 38. (2009) LUKÁCS LÁSZLÓ KATONA-KARÁCSONYFA, HÁBORÚS KARÁCSONYFA Nadwománál elesett nagybátyám, Keszthelyi Károly (1908-1944) főtörzsőrmester emlékének Közép-Európában a gyertyás, álló fenyőkarácsonyfa elterjedéséhez a nagy francia forradalom és Napóleon ellen folytatott koalíciós háborúk (1792-1815) valamint a német-francia háború (1870-1871) jelentős mértékben hozzájárultak. A diffúzió elmélet kapcsán Barabás Jenő hangsúlyozta: „A terjedés elősegítője lehet a hódítás, foglyok, rabszolgák, vendégek, kereskedelem, hajótöröttek, tengerészek, hódító vallások, vándor szórakoztatók, migráció stb. A migráció hatását a politikai organizáció, az érintkezés intenzitása és a távolság szintén befolyásolja. Lényegében tehát a diffúzió a kultúra térbeli mozgását kifejező fogalom... Barabás Jenő a térbeli terjedés kereteinek vizsgálata során megállapította, hogy a kulturális javak az emberi érintkezés hálózatán terjednek szét a világban. A létfenntartás elemi igényei, uralmi, hatalmi, hódítási célok érdekében az emberi érintkezések hálózata jött létre, amely a kulturális javak egyik területről a másikra való átkerülésével is járhatott. A katonáskodás jelentősége akkor nőtt meg a kultúrjavak terjesztésében, amikor a középkori zsoldosok, lovagok, nemesi felkelők helyett az újkorban a sorozott hadseregek óriási néptömegeket mozgattak meg, s ha nem is ez volt az elsődleges cél, de a háborúk során mégis hatalmas hazai és külföldi területeket ismertettek meg a népből jött katonáikkal.2 Korábban a hadjáratok általában a tavasztól őszig terjedő időszakban zajlottak, az újkoriak már télen is. A napóleoni háborúk katonái több mint egy évtizeden keresztül télen is fegyverben álltak, a karácsonyokat is hazájuktól, családjuktól távol töltötték. Az 1848-1849-es szabadságharc és az 1870-1871. évi német-francia háború egy-, az első világháború négy-, a második világháború hat karácsonyt igényelt. A karácsonykor idegenben harcoló német katonák számára a karácsonyfa az otthonukhoz, családjukhoz való kötődésüket fejezte ki. Ugyanezt a két világháborúban már magyar katonáinkról is elmondhatjuk. A katonaruhába bújtatott német, osztrák, magyar, cseh, szlovén, horvát, szlovák emberek között az első világháború előtt és alatt még számosán voltak olyanok, akik a kaszárnyában vagy a fronton, a fedezékben, a pihenőben vagy a hadikórházban ismerkedtek meg közelebbről a karácsonyfával. A napóleoni háborúk egyik szereplőjéről, Jerome Bonaparte száműzött vesztfáliai királyról tudjuk, hogy 1816-tól az alsó-ausztriai Schloß Schönauban családjának karácsonyfát áhított.3 Udvarában nem ez volt az első karácsonyfa. Amikor feleségével, Württemberg! Katalinnal együtt 1807 végén fővárosába, Kasselbe bevonult, fényes karácsonyfaünnepélyt rendezett. Karácsonyfáját adománylevelekkel díszítette, a „koronára” visszaháramlott birtokokról, amelyeket kegyencei számára osztott szét.4 Bátyja, a franciák császára már korábban kezdeményezte a Tuileriákban a karácsonyfaállítást.5 Feleségének, Mária Lujzának 1810-ig Bécsben még nem, Párizsban már volt karácsonyfája. A napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus döntése értelmében 1815-ben Danzigba bevonuló porosz hadsereg tisztjei honosították meg ott újra a karácsonyfát.6 Windisch-Grätz herceg császári csapataival 1848 december végén vonult a magyar főváros ellen. Erről a karácsonyról olvashatunk Pulszky Terézia emlékirataiban: „Eljött a karácsony, ó, mennyire fénytelen volt ez az ünnep! Windisch-Grätz közhírré tétette, hogy fölgyújtja a karácsonyfákat Pesten. Mindenki tudta, ez lehetetlen, a gondolat mégis elfojtotta a karácsonyi harang bátorító hangját.”7 Windisch-Grätz fenyegetése arról tanúskodik, hogy Pesten 1848-ban a jómódú házaknál már általános lehetett a karácsonyfa. A hódító hadvezér olyan büntetéssel fenyegetőzik, > BARABÁS 1963, 51-52.- BARABÁS 1963, 104-105. ; SCHMIDT 1972, II. 304. 4 KRONFELD 1906,168. 3 WOLFRAM 1965,10. 6 KRONFELD 1906,172; KÜGLER 1930,170. 7 PULSZKY 1986, 284. 157
