Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Farkas Gábor. V'árostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháborít között 1919-1941 feladatok megoldására kényszerítette. A szociális kérdés megoldása és a városfejlesztés egybekapcsolt problémaként vetődött fel. Az 1920-as évek elején új ipari munkahelyek létesítésére nem kerülhetett sor. Kivételt képezett az Álba Gpőgyár, ahol 1920 decemberében 100 munkást foglalkoztattak. Az agrárszférában a földmunkások követeléseit a birtokosok a kevés munkaalkalommal lebénították. Bérkövetelő mozgalom a szervezett ipari munkások körében a fehérvári nagyüzemekben tapasztalható. 1923. július 4-én a Déli Vasút Műhelyben több száz munkás bérkövetelő sztrájkot rendezett. Ez év október 5-én a Felmayer Kékfestőgyárban 80 munkás magasabb órabért követelt. 1925-ben a szervezett munkások megalakították az Építőmunkások Termelő Szövetkezetét, melynek élén igazgatóság állt. Székházukat a Kígyó utca 9. szám alatt építették fel. A költségek nagyobb részét a német építőmunkások szakszervezete adta a fehérvári szervezetnek. A földmunkások alacsony szociális nívója, az ipari munkások szervezkedése a városi vezetést munkahelyek létrehozására ösztönözte. bankhitelek A városfejlesztés adott alkalmat munkahelyek teremtésére. A városnak azonban nincs olyan nagyságú jövedelme, amellyel finanszírozni tudott volna beruházásokat, sőt az 1920-as évek első felében a közintézmények, közüzemek és a városi gazdaság működtetése is kölcsönökkel volt biztosítható. A nagyobb volumenű kommunális beruházásokat hitelfelvétellel oldották meg. Az önkormányzat a dualizmus alatt több alkalommal vett fel kölcsönt főleg hazai pénzintézetektől. Ezek a valóságban elszegényítették a várost. 1873-1909 között felvett kölcsönökből a következőket említjük: 1877-ben az Osztrák Nemzeti Bank 100 ezer Ft, 1886-ban a Pesti Hazai Első Takarékpénztár 545 ezer Ft, 1895-ben ,a Székesfehérvári Takarékpénztár 40 ezer Ft, 1896-ban a Fejér Megyei és Székesfehérvári Takarékpénztár 655 519 Ft, 1902-ben a Pesti Kereskedelmi Bank 600 ezer korona, 1909-ben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár 1 200 000 korona hitelt nyújtott (OG 1975, 60-61.). A kölcsönügyletek kedvezőtlen tapasztalatára a városi közgyűlésben többen rámutattak, mások viszont annak lendítő erejét hangoztatták, amellyel el lehet indítani az urbanizációt. Utóbbiak érve mutatott rá az igazságra. A 1918 előtti hiteleket improduktív beruházásokra, főképpen a városi háztartás feltöltésére használták fel. 1919 őszén a város adóssága 9,5 millió korona. Ebből 3,5 millió korona hosszúlejáratú (50 év) kölcsön, míg 6 millió függő kölcsön volt. A törvényhatósági bizottság 1919 után az adósság egy részétől szabadulni kívánt, ezért városi ingatlanokat adott el. Árverésre bocsátották a Mirth-házat, a Purger-malmot, a Ponty-vendéglőt, a Rózsás-kertet (KGY 1920, 44.). A város a kinnlevőségi tartozások behajtására törekedett. 1917-ben a hadügyi kincstár 70 hold (alsóvárosi) legelőt vásárolt városi tulajdonból, holdanként néhány száz koronáért, fizetni azonban nem tudott. A városi vezetés most 16 millió koronát követelt a hadügyminisztériumtól. A háború alatt leromlott városi tulajdonú katonai épületek helyreállítására is rá akarták venni a minisztériumot. A városi vezetés érve: az épületekben (tiszti pavilon, 17-es honvédlaktanya, Mirth-ház, a budai úti gyalogsági laktanya, a körletkórház, a huszár pótkeret laktanya) keletkezett kár 115 millió korona, melynek 85%-a terheli a hadügyi kincstárt (PMJ 1923.). Nagyobb összegű hitelfelvétel 1925-ben és 1926-ban történt. A városok és a vármegyék a Speyer bankháztól (New York székhely) kommunális beruházásra vettek föl hitelt. Székesfehérvár 1925-ben 400 ezer dollárt kapott a Pesti Kereskedelmi Bank közvetítésével (ez aranykoronában meghatározva 2 millió), 7,5%-os kamatra. Az összeget a bank 3 részletben a forgalomban levő pénznemben (korona) utalta a városnak, amely összesen 28 520 000 000 inflációs korona. A hitelt 20 éves törlesztésre kapta a város. (Az utolsó részlet törlesztése 1945. július 1.) Az annuitás (törlesztés) biztosítására a bank 1 387 768 757 koronát visszatartott. A kölcsöntőkét 82%-os árfolyam mellett bonyolították le, azaz a tőke 18%-át visszatartották. A városnak igazolnia kellett, hogy a törlesztést és a kamatfizetést garantálja. (A város 1925. évi bevétele 2 034 482 aranykorona.) A belügyminisztérium a hitel felhasználásáról részletes tervet készíttetett, és kikötötte, hogy azt teljes egészében beruházásra kell fordítani. A városházi vezetés összeállította az utcák burkolási tervét, azok költségigényét. Ebből tudjuk, hogy az első kölcsönből fedezték a gazdasági népiskola építését, kifizették a Magyar Asphalt Részvénytársaságot és a Magyar Kerámia gyár követelését. Az összeg nagyobb részét a helyi pénzintézeteknél helyezték el (A székesfehérvári takarékpénztárnál 5 230 000 000, a Fejér megyei Takarékpénztárnál 3 100 000 000, az Általános Takarékpénztárnál 2 600 000 000, az Általános Bank és Takarékpénztárnál 1 500 000 000, és a Kölcsönös Segélyező Egyletnél 300 000 000 koronát (KGY 1925, 151.: PM 1925, 7501.). A második Speyer-kölcsön szintén 400 ezer dollárnak megfelelő korona összeg volt, melyet az egyesített városi kölcsönből kapott meg a város. Közvetítő pénzintézet a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület volt. A lebonyolítás megegyezett az első Speyer-kölcsönnel. A kamatláb most 7%. A törlesztést 50 féléves időszakonként kellett teljesíteni. Az 1926. október 16 -i városi közgyűlés kijelölte a felhasználási területeteket: utak, utcák, terek felújítása, kialakítása, illetve a folyamatban levő munkák befejezése. A második kölcsön törlesztése 1927. július 1-jén kezdődött. A törlesztésre és kamatfizetésre lekötötték a kereseti-, az általános fogyasztási adót és a forgalmi adó városi részesedését (KGY 1926, 191, 192.). A harmadik külföldi városi kölcsönt pragmának nevezték. Kibocsátója a 104 ;
