Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Alba Regia 38. (2009) A kormánypárt gyengesége (NÉP) Az Egységes Párt 1922. évben választási vereséget szenvedett Székesfehérváron. Kormánypárti (sarkított) megállapítás szerint a városban két anakronisztikus politikai erő uralja a közéletet. Az egyik a legitimizmus, melyet Károlyi József szelleme kísért, a másik a szocializmus. A kormánypárt e két irányzat között igyekezett magának utat tömi. A választási vereségért a miniszterelnök nem hibáztatta Nagy Pál főispánt, mert a megyei és városi szövevényes politikai viszonyokat kinevezése utáni hetekben nem tudta felmérni. A fehérvári vereségre számított Bethlen István, mert a helybeli jelölést (Paulovits) fanyalogva vette tudomásul, és annak jóváhagyása előtt a keresztényszocialisták jelöltjét, Vass József minisztert akarta felléptetni. A miniszterelnök vállalta, hogy Székesfehérvárra utazik, és felszólal minisztere érdekében. A fehérvári politikai viszonyok megismerése után a kormánypárti megbeszélésen azt nyilatkozta, hogy miniszterét visszalépteti, „mert Fehérváron fél a blamázstól”. Gömbös Gyula, a kormánypárt alelnöke Nagy Pál főispánt az Egységes Párt megyei szervezeteinek kiépítésére kapacitálta. Az volt a terve, hogy az ország minden önkormányzatában (kisközségeket is beleértette) alakítsák meg a kormánypárti szervezetet. Nagy Pál szerint ez a szervezőmunka eredménytelen lesz, és csak ártana a kormányzatnak. A Fejér vármegyei községekben „a választópolgárságot nem lehet pártkeretekbe szorítani, ilyesminek nincs hagyománya Fejér vármegyében és Székesfehérváron”. 1922. november 19-én együttes ülést tartott a vármegyei és a városi törvényhatóság, ahol az Aranybulla fehérvári kihirdetésének 700. évfordulójáról emlékeztek meg. A megemlékezésen két szónoklat hangzott el, és mindkettőnek aktuálpolitikai kicsengése volt. Nagy Pál főispán hangoztatta: „Endre király távolléte alatt az idegenek anarchiába sodorták az országot, amelyből kiutat a nemzethez hű főurak a király segítségével találták meg. Endre erős egyéniségű uralkodó volt, és úrrá tudott lenni az anarchián” A főispán történeti utalásában Horthy Miklós 1919. évi őszi tevékenységét emelte ki, „aki visszaadta a hazát nemzetének”. Károlyi József nemzetgyűlési képviselő beszédében az oklevél több évszázadra kiható szellemiségét emelte ki, amely feljogosította a nemzetet, hogy fejedelme ellen szót emeljen, s ha kellett, fegyveresen is szembe szálljon a nemzet érdekeinek védelmében. Károlyi a ius resistendi elvére alapozta szembenállását a Horthy rezsimmel. Főispáni tisztségéből történt felmentése, továbbá a kormánytámasz a nemzetgyűlési választási győzelméhez, némileg csillapította intranzigenciáját. A legitimisták csoportját a vármegyei közgyűlésben Zichy János fogta össze, aki a közgyűléseken érvényesítette idejétmúlt politikai nézeteit. Megtörtént egy-egy alkalommal, hogy a legitimista csoportot (magát Zichy Jánost is) Károlyi József intette mérsékletre, mert Nagy Pál nem tudott rájuk hatni. (Zichy János a megyei közéletben 1893 óta szerepelt. Nagybátyjával, Zichy Nándorral a Katolikus Néppárt szervezésében tevékenykedtek, és szembekerültek a Szabadelvű Párttal. A liberális szellemiségű lapok a két Zichyt a „sötét hatalmak szolgálatában állóknak” minősítették, akik ultramontán politizálásukkal a nemzeti fejlődést akadályozzák, és a középkori viszonyok megteremtésén fáradoznak. Zichy János két ízben volt vallás és közoktatásügyi miniszter (1910-1913 között és 1918-ban). Az 1925. május 4-i megyei közgyűlésen a közigazgatási reformtervezet vitája alkalmat adott Zichy Jánosnak és csoportjának a kormányellenes támadásra (MMO 1924, AR 1988, 226-229.). A tervezetben a közigazgatás centralizációját látta a konzervatív ellenzék. A miniszteri tervezet csökkenteni akarta a törvényhatósági bizottsági tagok számát, de az önkormányzati tisztviselőkét is. A májusi közgyűlésen egy szolgabíró megüresedett helyét akarta a közgyűlés választással betölteni, de a belügyminiszter a napirendből ezt a tárgyat törölte. E tényben a közgyűlési tagság a vármegyei igazgatás bénítását vélte, ami igaz is volt. A kormány közigazgatási tervezetének egyik gondolata, hogy az 1920. évi I. tc-t, amely az 1920 utáni idők ideiglenes alkotmánya, fel kell váltani állandó alkotmánnyal. Ennek jogszabályait a nemzetgyűlés tárgyalja le, és a végleges szöveget is fogadja el. Zichy János ennek kapcsán alkotmányvédelmi határozathozatalra kényszerítette a közgyűlést, ami egyet jelentett a kormány leszavazásával. A határozatot a nemzetgyűléshez felterjesztették. Zichy érvei között elhangzott, hogy ilyen horderejű kérdésben a nemzetgyűlés egymaga nem lehet jogforrás. Ehhez vissza kell állítani az 1918 előtt működött főrendiházat, s ezzel a magyar parlament törvényessége helyreáll. Ugyanakkor az alkotmány kérdésében véleményt formáljanak a vármegyei és a városi törvényhatóságok. A közigazgatási tervezet azt tükrözi, hogy „a kormánynak elveszett a közjogi érzéke”. Zichy János támadása mögött a Habsburg-Lotharingiai-ház restaurációjának kérdése állt (KGY 1925.). A miniszterelnök Nagy Pál erélytelenségét hibáztatta a kormányellenes támadás miatt. („Mit csinál Nagy Pál Fejér megyében, ha még mindig nem tudta a legitimistákat megzabolázni?”- ezt mondta volna Bethlen, amikor értesült a közgyűlési határozatról.) Másnap a Fejér Megyei Napló a miniszterelnökségtől levelet kapott, melyet Bethlen István írt, és a közgyűlési határozatra ingerülten reagált. A szerkesztőség „Támadás a kormány ellen” című cikkben közölte a levelet, melynek lényege, hogy a legitimista nagybirtokosok a kormányt megtámadták, és ezzel az alakuló nemzeti egységet megbontották (PV 1980, 85.). A kormány a Fejér vármegyei esetből levonta a megfelelő konzekvenciát: a kormánytámogatók léptek az előtérbe, és a közgyűléseken a hangadók a dzsentrik lettek. Az 1925. június 26-i vármegyei közgyűlésen dzsentri birtokos bizonygatta Horthy Miklós nemzetmentő szerepét, akit a „hazafiság példaképének, a nemzet nagy fiának 99
