Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)

Tanulmányok, közlemények - Régészet - Petkes Zsolt: 12. századi temetőrészlet Alap-Tavaszmajorból

Alba Regia 37 (2008)

források43 és régészeti leletek44 egyaránt bizonyítják. A területre betelepülő lovasnomád csoportok mind a társadalmi fejlődésükben, mind kultúrájukban, mind vallásukban jelentősen eltértek az őket befogadó közegtől,45 így felmerülhet, hogy ezek a népcsoportok kapcsolatba hozhatók az alap-tavasz-majori temetőtöredékkel. Az újonnan letelepülök hitvilága pogány elemekből épült fel, nem követték a keresztény egyház által támasztott követelményeket, temetkezéseik a temetkezési rítus alapján megegyeznek a 10. századi magyars ágéval, különbséget csak szerencsés esetben a leletanyag alapján lehet tenni. így amennyiben elfogadjuk, hogy az alap-tavasz-majori temetőtöredék egy soros, nagy sírszámú temető részét alkotta, felmerülhet, hogy a temetőtöredék részben vagy egészben all. század végén Magyarországra betelepült úgynevezett besenyő népcsoporthoz köthető. Ezt támaszthatja alá a település neve is, hiszen az Alap elnevezés török eredetű és egy jellegzetes nomád, török helynévadási szokásnak felel meg.46

Tovább erősítheti a tavasz-majori temető és a besenyő csoportok kapcsolatát az alapi általános iskola gyűjteményéből származó, feltételesen az alapi temetőhöz kapcsolható, jellegzetesen a 12. századra keltezhető kengyelpár, hiszen a Sárvíz-völgyéből több helyről ismertek 12. századi, késői nomád csoportokhoz köthető kis-, illetve nagy sírszámú, soros jellegű temetőtöredékek. Az alapi temető legjobb analógiája a Kralovánszky Alán által 1961-ban a Sárbogárd-Templom-dűlőben feltárt néhány sír,47 mely feltételezhetően egy nagy sírszámú köznépi temető részét alkotta, melyet egy lovassír (2. sír) és egy II. István (1116-1131) érme (8. sír) keltez a 12. század első felére, valamint a Sárvízvölgy déli szakaszáról, Kajdacs-Rókadombról ismert lovassírokat és II. István (1116-1131) érméket tartalmazó temetőtöredék,48 melynek használati ideje egybeesett a sárbogárdi sírmező feltételezett használati idejével.

Az elmúlt évtizedek kutatásainak hatására egyre megfoghatóbbá válik Fejér megye középső sávjában, a Sárvízvölgyében, egy a történeti forrásokból ismert, feltételezhetően all. század végén, a 12. század első negyedében a területre betelepülő késői-nomád csoport régészeti emlékanyaga, melynek jelenlétére közel egy évszázadon keresztül csak néhány szórvány emlék utalt. Ennek az egyre élesebben kirajzolódó régészeti hagyatéknak az egyik újabb adaléka lehet az Alap-tavasz-majori temető,49 melynek a fennmaradó leletanyagából és a hozzá kapcsolódó dokumentációból levonható következtetések az ásatás során felmerülő nehézségek és az azt követő anomáliák miatt sajnálatosan bizonytalanok. Azonban a soros temetőtöredék kivételesen késői zárási ideje jelentősen eltér a korszakban általánosan megszokott és elfogadott szokásoktól, így az általa felvetett kérdések és a hozzákapcsolódó lehetséges válaszok magukban hordozzák az alapi sírmező és a Sárvíz-völgyi késői-nomád csoportok kapcsolatának lehetőségét.50

IRODALOM

BÓNA 1978 Bóna, István: Arpadencyitliche Kirche und Kirchhof im südlichen Stadtgebiet von Dunaújváros. —

Árpád-kori templom és temető Dunaújváros déli határában, Alba Regia 16 (1978) 99-157.

CSALLÀNY 1961 Csallány Dezső: Nagy Géza régészeti levelei Jósa Andráshoz. —Archäologische Briefe von Geja Nagy

an Jósa András, JAMÉ 2 (1961) 51-61.

DARNAY 1901 Dárnay Kálmán: Sümegvidéki emlékek a régebbi középkorból, ArchÉrt 21 (1901) 176-182.

ERY 1968 Ery Kinga: Reconstruction on the Tenth Century Population of Sárbogárd on the Basis of Archaeological

and Anthropological Data, Alba Regia 8-9 (1967-68) 93-147.

FITZ 1963 Fitz Jenő: Középkori temető ásatása Alapon, AlbaRegia 2-3 (1963) 104.

GALL 2008 Gáli Ervin: S-végű karikák megjelenésének ideje az Erdélyi-medencében. — About the Beginning of

Spread of the S-Shaped Dock Ring in Transylvanian Basin, ACTA SICULICA 2007, 239-251.

GÉMES 1964a Gémes Balázs: Alap, RégFüz 17 (1964) 66-67.

GÉMES 1964b Gémes, Balázs: Alap, ArchÉrt 91 (1964) 262.

GIESLER 1981 Giesler, Jochen: Untersuchungen zur Chronologie der Bijelo-Brdo Kultur, PZ 56 (1981) 3-167.

régészeti és sztyeppe történeti adatokra alapozva all. század végi besenyő letelepedés mellett foglalt állást Pálóczi Horváth András (PÁLÓCZI HORVÁTH 1988, 129-130; PÁLÓCZI HORVÁTH 1989, 31; PÁLÓCZI HORVÁTH 1996, 16;) és Hatházi Gábor (HATHÁZI 1990, 41; HATHÁZI 1994,23; HATHÁZI 1996a, 225; HATHÁZI 1996b, 4L).

« GYÖRFFY 1990,105.

44 PÁLÓCZI HORVÁTH 1988, 129-130; PÁLÓCZI HORVÁTH 1989, 31; HATHÁZI 1990, 41; HATHÁZI 1994, 23; PÁLÓCZI HORVÁTH 1996, 16; HATHÁZI 1996a, 225; HATHÁZI 1996b, 41.

45 HATHÁZI 1996a, 226; PETKES 2006,109-110.; PETKES 2007 101-102.

46 GYÖRFFY 1990,184-187.

47 PETKES 2006, 93-111.; PETKES 2007 87-106.

48 ÓDOR 1999, 155-156. Ezúton is szeretném megköszönöm Ódor Jánosnak a személyes szóbeli közlést.

49 Az alapi temető és a besenyő csoportok kapcsolatának lehetőségét Kralovánszky Alán (KRALOVÁNSZKY 1964, 171-184.; KRALOVANSZKY 1966, 89—96.) és Éry Kinga (ÉRY 1968, 93—147.) már többször felvetette, azonban ezt Kralovánszky egy későbbi munkájában (KRALOVÁNSZKY 1985, 360-374.) átértékelte.

50 Ezúton szeretnék köszönetét mondani Búza Andreának és Keszi Tamásnak a munkámhoz nyújtott nélkülözheteden segítségéért, Kovács Lászlónak és Odor Jánosnak a szakmai tanácsokért, valamint Berényi Bélának a rajzok elkészítésében vállalt szerepéért.

185