Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Régészet - Siklósi Gyula: A Székesfehérvár, Csók I. u. (Megyeház u.) 17. régészeti feltárása
Alba Regia 37 (2008) a régi vármegyeházát. Egy 1845. évi tanácsülési jegyzőkönyv a régi vármegyeháza melletti „Kis” utca kövezéséről tárgyalt. A ház 1874-ben az evangélikus egyházközségé, 1887—1904 között az Igazságügyi Minisztérium bérelte. A középkori ház telkét egyértelműen a belső városfal, a középkori eredetű Megyeház köz és Csók István utca, valamint a szomszédos Csók I. u. 19. által határolt területen határozhatjuk meg. A telek méretét mindenképpen csökkentette a belső városfalat támasztó töltés, melyet azonban a külső falhoz hasonlóan csak a 17. századból származtathatunk, tehát a ház építésekor még nem léteztek. A középkori ház alaprajzát, építési periódusait a falkutatások mellett ásatási eredményeinkkel igyekeztünk tisztázni. Sajnos anyagiak híján nem tudtunk mindenütt árkokat húzni. A 82/2. és 84/4. sz. árkainkkal megállapítottuk azt, hogy a pince fala és boltozata újkori (4. kép). Magában a pincében egy cölöplyukat és egy kutat tártunk fel (4-5. kép). A pince és a cölöplyuk leletanyagában jobbára csak néprajzi töredékeket tártunk fel, csak kevés középkori cserép került elő. Ugyanúgy törökkori-törökkort követő periódusból származó cserepek voltak a kút külső köríve melletti töltésben,6 (kivéve: ltsz.: 82.1022) (6-7. tábla). A kút belsejéből és falazó kövei közül viszont egyetlenegy vastag, bekarcolt vonaldíszes perem (ltsz.: 82.1034) kivételével, mely valószínűleg 16-17. századi, csak Árpád-kori és 15. századi töredékek kerültek elő7 (7-8. tábla). Közöttük egy középkori lakat töredéke (ltsz.: 82.1023) és egy emelőcsiga vas foglalata (ltsz.: 82.1024) látott napvilágot (6. tábla). A pince boltozatával, falával ellentétben tehát a kutat a középkori folyamán használhatták. A kút felső része a barokk kori pince kialakításakor elpusztult. A kialakított pincejárószint az elbontott kút felületét elfedte. A kút falát formátlan törtkövekből, kötés nélkül rakták. A formátlan beásásnak legnagyobb látható átmérője 350 cm volt. A beásás északi részének visszatöltött felületére épült a barokk pince köpenyfala. Maga a kút ovális alaprajzú volt. Átmérői belül 100 és 130, kívül 170 és 200 cm-esek. Mai peremétől 80 cm, a pince köpenyfalának alapozása és a tégla köpenyfal találkozási pontjától kb. 160 cm-re tört fel a talajvíz (4-5. kép). A ház Megyeház-köz felől eső homlokzata középkori eredetű. Földszinti falát egy kisméretű, félköríves ablakocska és egy fektetett, téglalap alakú ablakocska törte át (6-7., 9. ábra). A többi ablak a többszöri nagyméretű átépítésnek esett áldozatául. A középkori falmaradványok tanúsága szerint a falat váltakozó nagyságú, inkább apróbb törtkövekből, fehér habarcsba rakták. Nagy méretű átépítései során szinte az egész falszövet kicserélődött. A 82/3. sz. árok tanúsága szerint a városfal felőli második helyiségben pince lehetett, mivel vastag törmelékréteg felett, 160 cm mélységben megtaláltuk az egy tömbben beomlott középkori falat (13. kép). A ház nyugati szárnyának középkori falsarkát a sarokarmírozás maradványai jelezték. Ugyancsak megmaradt az épület Megyeház köz — Csók I. u. 17. találkozásánál található sarokarmírozása8 (18-19. kép). Egybeépült viszont a régészeti és falkutatási adatok alapján egyaránt a ház Csók I. utcára néző teljes homlokzata. Az is bizonyos viszont, hogy a ház téglalap alaprajzú volt. Hossza kb. 20 m, szélessége kb. 6,5 m. Mivel válaszfalai, mint láttuk, részben leomlottak, részben lebontás után átépültek, illetve rekonstruálták őket,9 középkori nyomvonaluk csak feltételesen fogadható el. A ház legépebb része a keleti homlokzat konzolos zárterkélye, mely alatt két négyzetes és egy téglalap alakú ablakocska engedte be a fényt10 (20. kép, 11-12. tábla). A 15. század második felében épült ház tehát téglalap alaprajzú volt. Csók I. u. felőli kb. 26 m hosszúságú homlokzatán azonban kb. 19 m hosszan kerítés épült, melyet adataink szerint egybeépítettek a ház falával. Ennek az első építési periódusnak bejárati ajtaja is valószínűleg a most rekonstruált félköríves, élszedett kőkeretes kapu helyén volt (11. tábla). Hasonló ház lehetett Székesfehérváron a Zalka M. (ma: Oskola) u. 10. sz. ház középkori előzménye, melynek részleteit a közelmúlt falkutatásai során ismertük meg.11 Az említett két ház és telküknek méretei megegyeznek, illetve hasonlóak. Egy következő építési fázisban épült fel a zárterkélyes helység mellé épített, később a törökök által újraboltozott szoba. Az épület talán az 1601-es ostrom során rongálódott meg súlyosan, hiszen az 1601-es német tollrajz tanúsága szerint ezt a környéket hatalmas ágyútűz alá vették a keresztény csapatok (14. kép). Elképzelhető, hogy az ezt követő újjáépítés során készülhetett el a nagy fehér quaderköves boltozat. A szoba délnyugati sarkában egy kb. 110x120 cm átmérőjű vermet tártunk fel (82/1. 6 SZIKM 82.1017: mázas, függönyíves díszű sárga tányér részlete. 82.1018: folyatott fehér-fekete-vörös mázas, vörös tányér részlete. 82.1019: fehér függönyíves díszű tányér részlete. 82.1020: szürke korsó oldaldarabja. 82.1022: vörös hullámvonalköteg díszes oldaldarab. 7 SZIKM 82.1032-1033: sárga, bekarcolt vonaldíszes oldaldarab. 82.1035: barna, bekarcolt hármas vonaldíszes oldaldarab. 80.1036: barna, bekarcolt hullámvonalköteg díszes oldaldarab. 82.1037: barna, bebökdösött díszű oldaldarab. 82.1038: sárga, bekarcolt hullámvonaldíszes oldaldarab. 82.1039: barna, vonaldíszes oldaldarab. 82.1040: vörös, bebökdösött díszű válldarab. 82.1042: vörös, edényfalhoz simuló kihajló perem, kaviccsal erősen soványított. 82.1044: szürke profilált perem, illetve 82.1025: vörös fedő pereme. 82.1026-1028: finom fehér pohár pereme. 82.1029: rózsaszín aljdarab. 82.1030: bordázott sárga oldaldarab. 82.1031: bordázott rózsaszín oldaldarab. 82.1041: rózsaszín vonaldíszes perem. 82.1043: barna edényfalhoz simuló perem. 82.1045: sárga húsos perem. 8 Kremnicsán 1989,172-184. 9 KREMNICSÁN 1989, 178. 10 Kremnicsán 1989,177-184. 11 LÓVÉI 1989,165-171. 198
