Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Néprajz - Lukács László: A Székesfehérvári Ciszterci Gimnázium és a Szent István Király Múzeum
Alba Regia 37 (2008) Peék Gyula nyug. tanár úr. Velence község plébánosa volt néhai főtisztelendő Deym Béla róm. kath. plébános úr. Az itt felsorolt személyek a kútforrásaim a következőkhöz. Kápolnásnyék község beépített belterületének határában, Velence község irányába, ahol a régi műút (volt római hadi út) és a Velencei-tóra vezető út elágazik, van egy kis dombocska. Édesapám mutatta meg nekem a helyet, és mesélte el, hogy a szájhagyomány szerint a dombocska alatt egy Szt. István idejéből való kápolna romja van, melyben Szt. Gellért püspök több ízben misézett, többek között utolsó utazása alkalmával is. A legendát a két megnevezett paptól is hallottam, sőt más nyékiektől is, de reájuk ma már név szerint nem emlékszem. A kérdés azonban engem nem hagyott nyugodni - mivel a történelem kedvelt tárgyam volt — a témáról ismételten beszélgettem a két főtisztelendővel, akik engem igen kedveltek. A Szt. István — Szt. Imre jubileumi év csak jobban ösztökélt, hogy miért csak beszélnek, és miért nem ásnak? A kamaszkor aztán tettre serkentett. A faluban, nyári szünidőben toboroztam pajtásokat, és Peék Gyula bácsival folytatott megbeszélések után — jelenlétében — ásatásba kezdtünk, a területen ádós irányban. Néhány töredék napvilágot is látott, amit én atyámnak nagy diadallal meg is mutattam. Emlékezetem szerint azon időben Gorsiumnál is folytak múzeumi ásatások, melyekből időnként néhány darabot Marosi tanár úr az óráján meg is mutatott. Édesapám és Peék Gyula bácsi biztatására én is bemutattam a „leleteimet”. Eredménye az lett, hogy érdemeim egyidejű elismerése mellett újsütetű muzeológusi tevékenységemet sürgősen leállíttatták velem. Nekem meghagyták a „tárgyalások”, üzenetközvetítések örömét, melynek folyományaként Marosi Arnold tanár úr vezetésével szakmuzeológus érkezett Kápolnásnyékre. Emlékezetem szerint szept. végén, v. okt. hó első felében. Próbaásatást végeztek, kb. az én volt megkezdett nyomvonalamon, és valóban kerültek elő Szt. István korából származott tárgyi leletek! Ezt már ott helyben valószínűsítették, majd egy idő múltán vittem a Tanár úr üzenetét, a feltárás a részletes vizsgálattal beigazolódott, és élve Atyám meghívásával, következő év tavaszán ismét Kápolnásnyékre kiszállnak, komolyabb ásatás, feltárás érdekében. Sajnos ez már nem következett be, mert Marosi tanár úr időközben elhunyt.” A köztiszteletnek örvendő Marosi Arnold, 1931-től magyar királyi kormányfőtanácsos, a közigazgatás helyi szintjeit, a várost és a megyét is a múzeumi kutatások szolgálatába tudta állítani. Ez derül ki egy ügyiratból, amit a Szent István Király Múzeum Adattára őriz: Fejérvármegye alispánjától. Tárgy: Pásztorfaragások felkutatása a Szám: 6795/1932. Fejérmegyei és Nemzeti Múzeum számára. Fejérmegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület Helyben F. év február hó 19-én kelt kérelmére közlöm a megye területén található azon községeket, melyekben faragással foglalkozó emberek vannak: Sárbogárdi járás: Régi népies faragások készítésével foglalkozik Nagylók pusztán Paulovics Mihály juhász, továbbá Novák István csirás, Sárosd-jakabszállási és Jakab József juhász Hercegfalva-kiskokasd pusztai lakos. A móri járás területén szép faragványokat, tálcákat, botokat készít Csákvár községben, a Gerendái völgyben Dőri István. Nagyobb juhászság van még Csákvár községben, a Badacsony majorban. Székesfehérvári járás területén: Pákozd község területén faragással foglalkozó juhászok vannak. Falubattyán községben Brajnovics István foglalkozik botok és ostomyelek faragásával, Polgárdi községben Gelencsér József és Sziki György foglalkozik fafaragással. Tác községben fafaragással foglalkozik Volein János és Dékány Vince. Kisláng és Zámoly községekben népies faragással készült bútorok vannak. Velence községben is találhatók fafaragással foglalkozó egyének. Székesfehérvár, 1932. április 14. Alispán megbízásából: B rátán István aljegyző Marosi eljárását Madarassy László, a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának igazgató őre is helyeselte a múzeumegyesület folyóiratában, a Székesfehérvári S^emlében megjelent cikkében: „A múzeum igazgatója, idő- és költségkímélés szempontjából az előzetes tájékozódásra, nagyon helyesen, a vármegye közigazgatását kérte föl. A jegyzőségek a járási szolgabíróságok útján jelentették, ha a községükben faragó pásztorra akadtak. Néhány hónap alatt együtt volt a névsor; nem sok, de arra elég, hogy egy háromnapos gyűjtőút tervét reá lehetett építeni.”4 4 Madarassy 1932,48. 86 ■
