Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Történelem - helytörténet - Farkas Gábor: Magyar katonai alakulatok Kelet-Dunántúl védelmében
Alba Regia 37 (2008) Március 19 A Székesfehérvár E térségben orosz támadás bontakozott ki Bodajk, Zirc, Pápa, Várpalota, Fűzfő, Veszprém felé. Az itteni csatározások hevesek, és másnap, 20-án is tartottak. A német csapatokban maradt még akkora virtus, hogy a többszörös túlerővel is szembeszálltak. Az orosz Székesfehérvárt E-EK irányból támadta, az egyik külterület (Kiskecskemét) a kezükbe került. Egyes orosz ékek a belvárosig hatoltak, de kiverték őket. A Streit-rohamcsoport és a Huppert-különítmény Börgöndpuszta pereméig nyomult. Estig a város bekerítése megtörtént. Az áttörés a város térségében 35 km széles sávon történt. A Margit-állásból a németeket kivetették. A német I. lovashadtest alakulatai Kisláng, Bozsok, Nagyláng, Aba vonalon álltak. Sorsdöntő harc folyt Bodajk, Csór, Isztimér, Moha térségben, ahol az orosz tért nyert. A Csór feletti légiharcban négy Me 109-es vadászgép két orosz repülőgépet lőtt le. Pusztaszabolcs térségből indult az orosz támadás Gárdony irányban: Henrik- Püspök-, és Tükrösmajor; Tükrös-és Csongrádpuszta; Tivadar- és Hajdútanya került a kezükbe. Március 20 Hajnalban az orosz az Inota feletti 363 m magas Baglyas-hegyet foglalta el, s délután bevonult Inotára. Székesfehérvárnál a Wiking az E-ÉK irányú támadás ellen védekezett, és a DK-i irányú átkarolást meg akarta akadályozni. Ezért a Börgöndpusztáig húzódó arcvonalon nehézpáncélosokat vetett be, a többi között 20 db Tigris-B-t, 15 Párducot, és megszervezték a Streit-csoportot. Délelőtt az orosz 1200 fős gyalogsággal, 23 harckocsival áttörte a budapesti és a pusztaszabolcsi vasútvonalat. A börgöndpusztai védelmet a Huppert-harccsoport látta el. Este 19-20 óra között a 4. páncéloshadtest parancsnoksága a város fokozatos kiürítését Sárpentele, Sárszentmihály felé rendelte el. Ahogy a páncélosok elhagynák a várost, az oroszok nyomban behatoltak. Az utóvédekkel (az 5. SS páncélvadász osztály 7 jármű és az önjáró tüzérosztály lövegei) utcai harcokat egész éjjel folytattak. A Wiking alakulat a város délnyugati részeibe lépésről-lépésre vonult vissza. A városban maradt a német 10. Westland páncélgránátos ezredből 2 zászlóalj, és még kisebb német alakulatok. Mezőkomárom, Szabadhídvég térségből a németek kiszorultak, az orosz felszámolta a simontomyai német hídfőt. Március 21 Délután 13 óra 20-kor a Balek-hadműveleti csoport jelentette, Székesfehérvárt nem tudják tartani. Megérkezett Guderiannak, a német szárazföldi csapatok vezérkari főnökének a parancsa: bevetni a tartalékokat, mert Székesfehérvárt ésTatabányát, mint a német védelem dunántúli sarkpontjait, meg kell tartani. A parancs realizálása elvesztette aktualitását. Balek jelentésében szerepelt, ha a csapatok a városban maradnak, rájuk a budapesti megsemmisülés vár. 15 óra 15-kor Várpalota orosz kézbe került. 17 órakor elrendelték Székesfehérvár teljes kiürítését. A parancsot este 21 óra 5 perckor kapták meg az utóvédek. Az 5/1-2. harckocsi osztályoknak a kitörése sikerült, de megsemmisült az SS páncélvadász 7 gépe, és az 5/2. SS önjáró tüzérosztály Wespe és Hummel önjáró lövegek. Az utóvédeket a vasútállomás környékén számolta fel az orosz támadó él. A Wiking rádió 22 óra 20-kor elhallgatott. Ekkor vonult be az orosz gyalogság a börgöndi repülőtérre, amely febmár 7. óta német kézben volt. A börgöndpusztai vasútállomás térségében két napig tartó küzdelem folyt, ám ezen a napon az oroszok elfoglalták. Német csapatok voltak Polgárdi, Főkajár, Lepsény térségben. Várpalota térségben 3 orosz Yak-9-est lelőttek a magyar Me-109-esek. Késő délután a hadihelyzet miatt a veszprémi repülőtérről a vadászrepülő osztályokat Kenyéri tábori légibázisra telepítették át. 14 óra 50-kor német-magyar repülőegységek a Polgárdi D térségben vonuló orosz páncélosokat egy órán keresztül támadták. Március 22 Székesfehérvár vasútállomásnál és Maroshegyen a német utóvédek ellenállását az orosz éjfélig felszámolta. Az utóvéd egységek tudatában voltak annak, hogy őket parancsnokaik az ellenség martalékául hagyták a városban. Veszprémben az utóvédek egyik parancsnoka így búcsúzott bajtársaitól és néhány polgári személytől: „a halálba megyünk”. 67
