Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Történelem - helytörténet - Farkas Gábor: Magyar katonai alakulatok Kelet-Dunántúl védelmében
Alba Regia 37 (2008) A német Fretter-Pico seregcsoport felderítői szerint az orosz támadás Székesfehérvár ellen órák múlva kezdődik, amely Föveny és Külsőbáránd térségből indul. A szakaszra vezényeltek két magyar gyalogezredet. A város körük védelmet erősítették. Létrehozták a Csoknyay Pál ezredes vezette harccsoportot, melyet győri karhatalmisták és híradósok, a komáromi zászlóalj, a nyíregyházi 8. légvédelmi központ (8 tiszt, 102 főnyi legénység) a székesfehérvári repülőtéri személyzet, a székesfehérvári 2. csendőrkerületi parancsnokság karhatalmi szakaszai, utász-pótszázad, önkéntes levente alakulatok, a Feyér ezredes alá rendelt zászlóaljak alkották. A harccsoportot a város délnyugati-délkeleti részeire osztották be, és elrendelték a körkörös védelem kiépítését a Rádiótelep, Sóstó, Repülőtér, Kuruchalom, Ráctemető, Csúcsoshegy térségben. A város felett állandóan köröztek az orosz repülőgépek. Ellenük a német légierőt és a magyar 103/3. vadász-századot ( Me-109-es gépek) vetették be. A pilóták közül ismertek: Halasy Sándor főhadnagy, Fuszek Rezső hadnagy, Tobak Tibor hadnagy, Boldizsár László szakaszvezető. A magyar pilóták bevetése 12 óra 35-től 14 óra 40-ig tartott. Légicsatát vívtak az 11-2, Jak-9-es gépekkel. Tobak hadnagy 2 gépet lelőtt, miközben gépe és saját maga is megsérült. Az orosz támadás két lépcsőben indult, majd a harccselekmények során a lépcsők összekeveredtek. A Fövenyicsárda-Belsőbáránd térségben ötórás küzdelem zajlott a támadók és a védő magyar 23. gyalogezred két zászlóalja között. A magyar egységek Sashalomig vonultak vissza, a németek ellentámadása (Schultz-harccsoport 9 Párduccal) néhány óráig visszatartotta a támadókat. A bárándi pusztákból kibontakozó újabb támadást a gyalogság nem fogta fel, azok visszavonultak. A támadókra a magyar légvédelmi tüzérség közveden irányzással páncéltörő gránátokat lőtt. Kokas Endre naplója a támadásról részleteket közölt. Innen is tudjuk, hogy a tüzéreket az orosz aknatűzzel bénította. (Két fehérvári leventekorú önkéntes: Both Péter és Láng Tibor, a tüzérségi állások elé kúszott, és gyalogsági fegyvereikkel lefogták az aknákkal lövő oroszokat. Az önkénteseket az ellenfél megsemmisítette.) A tüzéreket a fehérvári vasútállomás előtti MÁV pályára rendelték. 14 órától Csala előtt, majd Dinnyés-Börgöndpuszta térségében folyt a küzdelem. A Sóstói Légibázist védő alakulatot Repülő és Légvédelmi Csoport néven a repülőtéri és a javítóműhelyi személyzetből állították össze. Az egység két századból állt, parancsnoka Csekme őrnagy. A város védelméért felelős parancsnok lezárta a városba vezető közlekedési utakat, a városban reteszállásokat, géppuskafészkeket létesített. A védőműveket utászok készítették Fodor százados irányításával. A magyar 3. hadsereg parancsnoksága a Margit-állásban védő egységeinek parancsot adott, hogy haladéktalanul vonuljanak a várost övező védőállásokba. 19 óráig a 25. gyaloghadosztály 2 zászlóalja megérkezett a védőkörletbe, de a többi egység az oroszok tüze következtében nem tudta elhagyni a Margit-állást. A város déli körzetében két harccsoport alakult, melyek feladata lett a legveszélyeztetettebb pontokra vonulni, és ellenlökéseket végrehajtani. Az utász-század csoport élére Fraknóy százados állt, a másik csoportot páncéltörőszakasz alkotta, és egy légvédelmi gépágyús üteg. December 20 A Fehérvár D térségben két orosz lövészhadtestből szervezett egység állt készen az általános rohamra. A tüzérséget összpontosították; kilométerenként 160 a lövegsűrűség. 9 órától folytonos orosz csatarepülő támadás a 672. és a 951. repülőezredekből. A német légelhárítás 18 repülőt lelőtt. A Tácot elfoglaló oroszok Fövenyre támadtak, ahonnan a harci zaj késő éjszakáig hallatszott. A támadók áttörték a pötöllei védelmet, ahonnan a magyar 1. gyalogezred Szőnyeghypusztáig harcolva hátrált. Itt védelembe mentek át. A támadókat néhány óráig feltartóztatták. Az orosz főcsapásmérő erők a bárándi pusztákból indultak ki. A város utcáin a németek a zűrzavart érezve, idegesen futkostak, kilőtt tankokat vontattak, majd páncélosok vonultak a város perifériájára. A városban elterjedt a hír: az oroszok áttörték a Margit-állást, Pákozd, Kisfalud vonalában álltak, délről behatoltak a városba, egészen a katonatemetőig jutottak. Feyér ezredes közölte a polgármesterrel: semmi remény arra, hogy a magyar alakulatok ellenállása sikert hozna, csak a német ellenállásban lehet bízni. A városházát, a püspöki palotát aknatalálatok érték. Az orosz két nap óta aknatűz alatt tartotta a várost. E nap Kápolnásnyék körzetéből orosz támadás indult. A tüzérség 8 óra 45-től tüzelt és ködgránátokat is kilőtt. Az egyórás tűz alatt támadásba hajszolták az orosz gyalogságot, a saját tüzüktől sokan elestek. A védelemben álló magyar lovasszázad a tüzérségi előkészítő tűz idején nem várta a támadást, ezért meglepetést keltett az első lépcső megjelenése az árkoknál. A védőket bekerítették, de ők a harcot felvették. A század megsemmisült. Magyar János őrmester utolsó parancsa; „lőszer hiányában kézigránátokkal védekezz, az állást senki nem hagyhatja el”! Az orosz behatolt a községbe, ahol a lovasszázadokkal kézitusát vívott. Az egységek belátták, az életben maradásra egyeden lehetőség a harc felvétele. Miklóssy és Éber tisztek a legénységet a német rohamlövegek mögé sorakoztatták fel, és a postáig előrenyomultak. Itt azonban látták, hogy a pázmándi útról az orosz tömött sorokban áramlik Kápolnásnyék felé. A rohamlövegek sorokat vágtak közéjük, de az áramlatot nem tudták feltartóztatni, mert az elesetteket, sebesülteket az út szélére vonták, a so-52
