Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)

Tanulmányok, közlemények - Régészet - Visy Zsolt: A pannóniai Seuso-kincs

Alba Regia 37 (2008)

A kincs használati helye ugyan elvben a Római Birodalom bármely tartománya lehetne, jelek sokasága mutat mégis Pannóniára. Nehéz feladat megtalálni egy ismeretlen eredetű kincslelet lelőhelyét. Egy olyan gazdag tárgycsoport, mint a Seuso-kincs, elvben a Római Birodalom bármely területén előkerülhetett. Kiemelkedő fontosságú azonban a Seusotál két felirata, a Seuso és a Pelso szavak. Mindkettő határozottan Pannóniára utal. Mócsy A. és tőle függetlenül Günter Neumann meggyőzően érveltek Seuso nevének a kelta seg- (küzdelem, harc, harci kutya) tőből való eredete mellett,45 a Pelso számára pedig egyetlen más elfogadható magyarázat sem jöhet számításba a Balaton-jelentésen kívül. Tóth E. sikeresen érvel amellett, hogy a kincsnek legalább egy része Seuso házassági ajándéka volt.46 Polgárdi és Kőszárhegy vidékére utal a quadripusz lelőhelye és Sümegh József lakhelye.

A Seuso-kincsnek tehát, amint azt a magyar kutatók sokrétűen bizonyítják, minden bizonnyal pannoniai, mi több, Kőszárhegy-környéki tulajdonosa volt a 4. század derekán és második felében. O vagy leszármazottai rejthették el a 4. század végén vagy legkésőbb az 5. század elején. Amennyiben ellenséges betöréshez kötjük elrejtését, a kvádok 374. évi betörése és az 5. század elejének turbulens évei vehetők elsősorban számításba. Az alábbiakban annak a vizsgálatára vállalkozom, hogy milyen biztonsági és gazdasági feltételek uralkodtak ekkoriban Pannóniában, azon belül is Valériában. Mennyiben kedveztek e feltételek vagy tették lehetővé azt, hogy egy kivételesen gazdag ember és családja évtizedeken át biztonságban érezze magát e határtartományban, és akár az 5. század elejéig még csak ne is gondoljanak arra, hogy kincseikkel és értékeikkel elhagyják a tartományt? Ha tehát voltak is kisebb nagyobb betörések és bajok, a provincia az 5. század elejéig még mindig megfelelő biztonságot nyújtott lakosainak.

A későrómai erődítmények47 környékén nagy császári birtokok48 voltak. Az is megfigyelhető, hogy az erődöket rendre vizek közelében építették, mint Környe, Fenékpuszta (5. ábra) vagy Tác esetében, vagy pedig egy olyan völgyben, amelyiken patak folyt át. Ilyen az alsóhetényi és a ságvári erőd.49 Az erődök nagy beépítetlen területei embernek és állatnak nyújtottak megfelelő nagyságú szabad területet. Ez a megfigyelés, valamint a nagy horreumok megléte megerősíti az erődök gazdasági jelentőségét, élelmiszertartalékoló szerepét, és egyben arra utalnak, hogy környezetükben igen jelentős és magas színvonalú volt a földművelés és az állattenyésztés.

A vidéki települések megerősödése és számbeli gyarapodása úgy tűnik, ellentétben van a nyugati tartományokban megfigyelhető visszaeséssel, ahol a vidéki lakosság egyre nagyobb számban húzódott be a városokba.50 E jelentős különbség, vagyis Valeria51 vidéki településeinek a megerősödése több okra vezethető vissza. Az egyik a mezőgazdaság számára meglévő kiváló adottságok, de az imént említett nagybirtokok is, amelyek különleges erőt képviseltek Pannóniában.

Bár a vidéki települések és villák kutatása nem éri el a kívánt mértéket, mégis megállapítható, hogy nagyon sok villát építettek vagy építettek újjá a 4. században (6. ábra). A Balaton vidéke még ebből az ádagosan jó képből is kiemelkedik. Néhány évvel ezelőtt Aszófő52 mellett sikerült egy villát lefényképezni a levegőből (7. ábra). E villa egy' igen gazdag egyén tulajdona volt. Erre utal kivételezett elhelyezkedése, nagysága, a perisztiliumához csatlakozó nagy apszisos csarnok megléte. Egy másik igen nagy és gazdag késő római villa nemrég Cserdiben vált ismertté.53 Ez a villa, miként a kővágószőlősi villa néhány mérfölddel keletebbre, a Mecsek déli lábánál fekvő gazdag nagybirtokosok egyikének a tulajdonában lehetett. Egy további, ugyancsak késő római villa a tokodi erőd nyugati előterében rajzolódott ki egy légifelvételen.54 Főépületének hatalmas tömbje gazdag tulajdonosra vall.

Mindezek az újabb példák a korábbi leletekkel együtt azt bizonyítják, hogy a Constantinus-dinasztia, de még Valentinianus idején is, a provincia békés mindennapjait élte, amelyet csak helyi betörések, pusztítások szakíthattak meg. A villák és a földbirtokok nagyobb része a pannoniai provinciák gazdag birtokosaihoz tartozott, akiknek a kilétét azonban feliratok híján alig ismerjük. Az egyetlen, de nem jelentőség nélküli kivétel Dalmatius, Gallia Lugdunensis

45 Lex Salica, tit 6 segusius canis — bunting dog, vö. J. Pokorny, Indoeuropäisches Wörterbuch 888. Neumann 1993, 277: se(g)usius canis mint vadászkutya a régi velencei nyelvben.

46 Tóth, E. in: CAHN-KAUFMANN-HEINIMANN-PAINTER 1991,184-191.

47 Mócsy A., Pannonia and Upper Moesia. London-Boston 1974, 300 skk. ezek az erődök császári birtokközpontok voltak, de ld. SOPRONI 1978, 148 skk., aki katonai erődökként értékelte őket, vö. E. Tóth, Az alsóhetényi 4. századi erőd és temető kutatása, 1981-1986. Eredmények és vitás kérdések. Arch.Ért. 114-115, 1987-1988, 33 skk. A nagy bomumoV. ugyanakkor bizonyítják a nagy császári birtokok meglétét, Zs. Visy in: H. Bender — H. Wolff (Hg.), Die ländliche Besiedlung, 430.

48 E. Tóth, Pannonia történetének problémái. Ant.Tan. 23, 1976, 123; SOPRONI 1978, 138 skkp.

49 E. Tóth, Late Roman Forts in Pannonia, in: Zs. Visy (ed.), Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest 2003, 206. felvetette azt a gondolatot, hogy ez az elhelyezés a védekezés céljait szolgálta volna, az erődöket mintegy elrejtették a mélyedésekben a közeledő ellenség szeme előtt. Ez azonban aligha valószínű, sokkal inkább arra kell gondolni, hogy a bőséges vízellátásra az erőd területére került nagyobb létszámú szarvasmarha-, juh- és lóállomány megfelelő mennyiségű ivóvíz-biztosítása miatt volt szükség.

50 H. Bender, Rural Setdement in Late Antiquity in the Rhine and Danube Area. In: Th. S. Burns, J. W. Eadie (ed.), Urban Centers and Rural Contexts in Late Antiquity. Michigan 2001, 191 (- H. Bender, Bauliche Gestalt und Struktur römische Landgüter, Pharos 14, 2001, 21-22).

51 H. Bender in: H. Bender - H. Wolff (Hg.), Die ländliche Besiedlung 457 hasonló fejlődést írt le Moesia superiorban.

52 Pécsi Légirégészeti Téka, ltsz. 15739 (O. Braasch felvétele).

53 Pécsi Légirégészeti Téka, Szabó M. felvétele és georeferálása.

54 Pécsi Légirégészeti Téka, Szabó M. felvétele.

216