Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Régészet - Stibrányi Máté: A Sárvíz középkori településhálózatának vázlata, avagy a templom és a hozzá vezető út
Alba Regia 37 (2008) téneti és régés2eti adatokra, meggondolásokra alapozott feltételezést, mely szerint már ekkor, vág}' legalábbis a 15. század első felében létrejöhetett az átkelő mellett egy udvarház, ami előzménye lehetett a törökkori Csíkvárnak.30 Ezt alátámaszthatja, hogy a battyáni nemesi udvarház eddig ismert legkorábbi említésében 1464-ben Battyáni-i András gyermekei panaszolnak be bizonyos Kezelczes-i Zsigmondot, aki a battyáni birtok bérlőjeként elpusztította (?) a battyáni birtokot, házat és kúriát.31 A bérbe adott és pusztulóban lévő kúria nyilván jóval korábban épülhetett. 1519- ben egy birtokosztás kapcsán megemlítik azt is, hogy a battyáni kúria a Sárvíz mellett fekszik.32 Délebbre ugyancsak feltételezhetünk egy átkelőt Soponya, illetve Kálóz irányába. Erre utal, hogy a mocsaras területen át vezető, ma is használatban lévő utakat változadan nyomvonallal már az összes 18. századi térkép is jelzi.33 Ennek az átkelőnek a középkori eredete is okkal gyanítható, mivel ide látszik befutni a középkori Asszonyvására faluhoz (a későbbi Keresztúr) az Adony/Lórév felől jövő útvonal, bár írott forrásokban nem jelenik meg. A középkori létet igazolhatja esedeg, hogy a középkori Soponya és Kálóz falvak az átkelő út végpontjainál helyezkedtek el. Kálóz temploma például a mai r. k. temetőben állt, ide futott ki ez a mai is használatos útvonal, a falu központjától több km-re északra. A révek vizsgálata alapján még egy érdekes megállapítást tehetünk. Topográfiai közhely, hogy a battyáni rév elsősorban Székesfehérvárnak köszönheti kiemelt helyzetét. Az ókor időszakában az az átkelő szinte biztosan Gorsiumnál helyezkedett el, itt keresztezte az Aquincum és Itália között haladó út a Sárvizet. Székesfehérvár létrejöttével ez az útvonal északabbra húzódott, ez tette alkalmassá a battyáni átkelőt. Az azonban elgondolkodtató, hogy az útvonal mennyire változtathatadannak bizonyult. Egy ennyire logikus változtatás megszületéséhez, amit a battyáni rév jelentett Székesfehérvár viszonylatában 350 évre volt szükség. E „lassúságban” természetesen nagy szerepe lehetett az ellenérdekelt, s igen befolyásos fehérvári káptalannak, hiszen a battyáni átkelő alapításáig a birtokában lévő fövenyi rév jelentette az átkelés egyetlen környékbeli lehetőségét, így nyilvánvaló féltékenységgel őrködött annak fenntartásán.34 Önmagában, csupán ezzel nem magyarázható azonban ez az anomália. A magam részéről ebben a helyzetben az útvonalak állandóságának jelét is látom. A „kitaposott” útvonalak nagyon nehezen változnak, sokszor még akkor is nehezen, ha nyilvánvaló lenne ez a változás. Az útvonalak ezen példa alapján sosem változnak meg ok nélkül, és nyomós okkal is csak nehezen. Viszont ezt a gondolatmenetet megfordítva, ha fel tudjuk tárni az útvonal változásának okait, illetve igazolni tudjuk, hogy nincs változás, akkor meg tudjuk találni az eredeti — esetünkben középkori — útvonalakat is. A településtörténeti kutatás hajlamos megfeledkezni az utak szerepéről, pedig, az „út és település egymástól elválaszthatadan, egymást feltételező és alakító tényezők”.35 Ennek megfelelően, ha sikerül a középkori útvonalak rekonstruálása, akkor kezünkben van a középkori településhálózat „csontváza”. Az középkori utak kutatástörténete jelentős múltra tekint vissza, Glaser Ferenc a dunántúli utak tekintetében,36 Györffy György az Árpád-kori történeti földrajzi kutatásai kapcsán foglalkozott a forrásokból kirajzolódó jelentősebb főútvonalakkal, nagyrészt Lipszky József 19. század eleji megyei térképét alapul véve.37 Fejér megye déli részére vonatkozóan az eddigi legrészletesebb rekonstrukciót Fiatházi Gábor készítette el, ő az utak nyomvonalának azonosítására is kísérletet tett, a Hantos-szék területén átvezető mellékutak tekintetében már a régészeti lelőhelyek szóródására illetve intenzív felfűződésére alapozva.38 E kutatások alapján több út azonosítása is lehetségessé vált elsősorban írott és térképi források alapján. Tudjuk, hogy a Sárvíz völgyét két nagy országos főút kereszteződése érintette. Ezek mindegyike római eredetű, az egyik a Székesfehérvár-Budai nagyút, az Itáliába vezető nemzetközi út egy szakasza, a másik a Sárvízvölgyi, vagy Szegedi nagyút, a Brigetio-Gorsium-Sopianae úttal nagyjából azonos út, Ez az út Györffy György véleménye szerint a Sárvíz bal partján haladt.39 Az biztosnak látszik, hogy út haladt a Sárvíz mindkét oldalán, ezeket Glaser is 30 Hatházi 2002 124. o. 31 DL 103684 32 DF 268270 33 A korábbiakban említett két térképen, illetve a katonai felméréseken egyaránt szerepel. 34 Az már a helyzet komikuma, hogy pont az alapítás - áttételesen Székesfehérvár létrejötte - miatt vesztette el fokozatosan a jelentőségét a fövenyi rév 35 HATHÁZI 2004 12. o. 36 GLÁSER1930. 37 Györffy 1987. 38 HATHÁZI 2004 15. o. 39 GYÖRFFY 1987 II 340-341, illetve a térképmelléklet alapján. Gláser véleménye ettől eltér. 194
