Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Régészet - Petkes Zsolt: 12. századi temetőrészlet Alap-Tavaszmajorból
Alba Regia 37 (2008) homokbánya és az Árpád-kori temető nyugati oldalán egy útépítés alkalmából kerültek elő, az avar kori temető kiterjedésről nincsenek adatok, azonban Kralovánszky Alán a jelentésében megjegyezi, hogy az út alatt és attól nyugatra újabb sírt nem találtak. Az avar temetkezésekből származó leletek többsége elveszett, a rendelkezésre álló dokumentáció pedig egymásnak ellentmondó, pontadan információkat tartalmaz, a sírok keltezéséhez támpontot mindössze csak néhány késő-avar lószerszám és övveret nyújt. Az 1959 és 1961 között előkerült sírok egymáshoz való helyzete ismert, azonban az 1963 és 1965 között Gémes Balázs által feltárt temetőrészletről készített térkép elveszett, így a homokbányán belüli helyzete nem azonosítható. Az Árpád-kori temetőtöredék keltezéséhez az érmék nyújtanak segítséget, melyek Kálmán (1096-1116) és III. Béla (1172-1196) uralkodása közé helyezik a feltárt sírokat, mintegy száz évet ölelve át. Az Árpád-kori temető nyitásának ideje a teljes feltárás hiányában nem állapítható meg, azonban a leletanyag és a temetkezési szokások nem utalnak all. század második felénél korábbra, jellegzetesen 10. századi, a honfoglaláskorhoz köthető leletanyag pedig nem ismert a temető területéről. A temető felhagyásának ideje az előbb ismertetett okok miatt szintén nem határozható meg, használatának felső határát az ismert leletanyag alapján a 12. század végére, a 13. század első negyedére adatolható, későbbre, az Árpád-kor végére vagy a késő középkorra mutató leletanyag vagy jelenség ugyanis nem került elő a major területéről. Az temetőtöredék feltárását hét év alatt négy régész végezte, a feltárások során egyikük sem figyelt meg és jegyzett fel templomra utaló jelenségeket, ezt támasztja alá, hogy a temetőtöredék egyrétegű, szuperpozíciót a mindössze egyeden esetben (98-99. sír) figyeltek meg.37 A sírmező jellege, az előkerült leletanyag összetétele és a megfigyelt temetkezési szokások alapján a temető feltételesen(!) az úgynevezett nagy sírszámú, soros, köznépi temetők közé sorolható, azonban az alapi temető használati ideje eltér a soros temetők esetébe megszokottól. A soros köznépi temetők használatának felső határát a 11. század végén, a 12. század elején megtartott egyházi zsinatok rendelkezéseihez szokták kötni, melyekben a keresztények számára kötelezővé tették a templomok körüli temetkezéseket.38 A változások hatására a soros temetők döntő többségét Kálmán (1096-1116) uralkodásának idején felhagyták, az utolsó soros temetők a 12. század középső harmadában szűntek meg Magyarországon, teret adva a templom körüli temetők kizárólagosságának. Ezzel a folyamattal áll szemben az alap-tavasz-majori temetőtöredék, melynek legkorább sírjai all. század második felére, végére keltezhetők, így a temető nyitása és használata, a templom körüli temetők kialakulási idejével egy időben zajlott. A temető leletanyaga, annak jellege és intenzitása (a bizonytalan eredetű szórvány kengyel kivételével), valamint a területen megfigyelt temetkezési szokások nagyban megegyeznek a templom körüli temetőkben tapasztaltakkal, alátámasztva ezzel a temetőtöredék érmék által megadott használati idejét. A temető kutatása során fontos szerephez jut az alapi általános iskola gyűjteményéből származó, a leltárkönyvi bejegyzés alapján feltételesen az alap-tavasz-majori temetőtöredékhez kapcsolható szórvány kengyelpár és hevedercsat. A szórványleletek és a sírmező kapcsolata megkérdőjelezhető, így ez a bizonytalanság meghatározza a temetőtöredék analógiáinak vizsgálatát is. Amennyiben a szórvány kengyelek nem a temető területéről származnak, akkor az alapi temető legközelebbi párhuzamát az Erdély keleti peremén, Kovászna megyében fekvő Zabolán39 (Zäbala) és Székelypetőfalván40 (Petem) feltárt 12. századi soros temetőkben találhatjuk. Mindkét székelyföldi temető megközelítően megegyezik a tavaszmajori temetőtöredékkel mind a feltárt sírok számában, mind a használati idejükben, továbbá a sírokból származó leletanyag összetételében is kapcsolat figyelhető meg. A zabolai és petőfalvi temetők esetében a szerző nem vizsgálta temetők kései indításának okait, azonban rámutat arra, hogy a temetők szoros rokonságot mutatnak all. századi soros temetőkkel, a temetők felhagyását pedig népmozgással, a székely csoportok betelepítésével magyarázza.41 Az alapi és a székelyföldi temetők közötti kapcsolat a távolság miatt mindenképpen csak időrendi, azonban ezek a temetők utalnak arra, hogy a 12. század folyamán a magyar királyságban nem mindenki temetkezett keresztény, templom körüli temetőkben, alacsony számban még létezhettek soros, úgynevezett köznépi temetők is, azonban ezek kialakulását és használatát több egymástól eltérő tényező befolyásolhatta. Az alap-tavasz-majori temető kialakulásának esetében is felmerülhet a népmozgás, hiszen all. század végén erre a területre sodródtak a Kelet-európai sztyeppékról kiszorított besenyő csoportok,42 melyek jelenlétét okleveles 37 Az ásatások folyamatosan rendkívül nehéz körülmények között folytak, valamint a temetőnek csak egy részletét lehetett kutatni, a gépműhely alatt és a gépműhelytől ÉK-re eső területen régészeti feltárás nem történt, így teljes biztonsággal nem zárható ki az, hogy az előkerült sírok egy templom körüli temető részét alkotnák. 38 RITOÓK 2004,118. 39 SZÉKELY 1994, 277-307. 40 SZÉKELY 2001,197-220. 41 SZÉKELY 1994, 289-290.; SZÉKET.Y 2001, 210-212. 42 Sokáig egy történeti vita kísérte a besenyő csoportok megtelepedési idejének maghatározását. Míg a korábbi, 10. századi beérkezésük mellett érvelt kezdetben régészeti oldalról Kralovánszky Alán (KRALOVÁNSZKY 1964, 171-184.) és Éry Kinga (ÉRY 1968, 93-147.), történeti oldalról Kniezsa István (KNIEZSA 1938, 438.) és Györffy György (GYÖRFFY 1977, 113; GYÖRFFY II 1987, 326; GYÖRFFY 1990, 114.), addig 184
