Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)

Tanulmányok, közlemények - Néprajz - Lukács László: A mohai tikverőzés

Alba Regia 37 (2008)

Gánton adatközlőm, Molnár Henriimé (szül. 1916) emlékezett a faschingnarrokra: „Farsanghétfőn a legények, fiatalemberek cigánynak, a férfiak női ruhába öltöztek, piros arcot festettek, kosarat tettek a karjukra. Harmonikás, kürtös kísérte őket. Cigányasszonynak is beöltöztek, az arcukat kipúderozták. Lányos házakhoz, jó ismerősökhöz mentek. Énekeltek, táncoltak. Fánkkal, kocsonyával, kolbásszal kínálták meg őket.” A faschingnarrok különböző tréfákat űztek. Egy háznál a szamár lábait összekötözték, betették a tyúkólba. Kibontották a tyúkól tetejét és a szamár kinézett rajta. Mindenki ezen nevetett. A közös udvarokban a két szomszéd konyhaajtóját kötéllel feszesen összekötötték, így a házbeliek egyik konyhából sem tudtak kijönni az udvarra. Ha nem ügyeltek rájuk, akkor a konyhákban az edényeket, konyhai eszközöket, ennivalót eldugták. A tyúkólakba bezárták a fészkeken ülő tyúkokat, így azok tojás után nem tudtak kijönni.

Húshagyókedden Száron is házról házra jártak a maskarába öltözött faschingnarrok. Minden háznál kolbászt, disznósajtot, fánkot, bort kaptak. A fánkot nyársra tűzték. A kocsikeréken táncoló Hansl és Gred bábukat a szári faschingnarrok is magukkal húzták. A faschingnarrok egykori szerepléséről az ugyancsak német lakosságú Újbarokról is tudunk.

Hamvazószerdán a hercegfalvi német legények sorra járták a lányos házakat. Bokszot vagy kormot vittek magukkal, amivel bekenték a lányok arcát. Minden háznál borral kínálták őket.

Bakonycsernyén Nyevrikel János (szül. 1895) beszélt a hamuzásnak (szlovákul popelili) nevezett szokásról. Hamvazószerdán maskarába öltözött legények jártak Bakonycsemye utcáin. Kifordított gúnyát hordtak, kalapjukhoz kormos toliseprűt tűztek. Zsebükben kis vászonzacskóban hamut vittek, amivel beszórták az utcán járókat. A lányos házakhoz bementek, a lányokra hamut szórtak. Tojást, füstölthúst, kolbászt adtak nekik a lányok. Az összegyűjtött élelmet valamelyik legény házánál megsütötték, ittak, mulattak. A hamuzó legények csínytevéseit így vette száma Kardos László: „Hamvazószerdán a legények olykor polyvás zsákot is hurcolásztak magukkal, és a szerető párokhoz vezető utat a legény kapujától a lány portájáig kivált, ha titkos volt, előszeretettel „kipolyvázták” vagy éppenséggel „kihamuzták”. Mindenféle csínyeket követtek el: leszedték és elvitték a kisajtókat, tuskót kötöttek a kilincsekre, a boronát felvitték a háztetőre. A mulatságokon kormot szórtak a zeneszerszámokba, levetkeztették a helybeli zsidó kreizlerosokat, kárvallott szeretőkként záptojással csúfolták meg rideg szerelmesük házfalát, s világi nótákat daloltak utcahosszat. Megesett, hogy lófejet, lókoponyát tömtek ki szalmával és feltették a háztetőkre, s az ott fenn vigyorgott farsang napján és hamvazószerdán.”15

Az oroszlányi (Komárom m.) szlovák legények farsangi tojásgyűjtéséről Ugrik Aliz munkájából értesülünk: „Farsang utolsó keddjén nagy mulatságot tartottak a fiatalok. Másnap — hamvazószerda reggelén — a többé-kevésbé pigyókos hangulatban lévő legények felöltöztek maskarába. Fejükre bika- vagy ördögfejet húztak, vagy arcukat bekormozták, vállukra szoknyát, rongyokat terítettek, esedeg kéményseprőnek öltöztek, és nótaszóval, citerával, sípokkal és harmonikával mentek söpörni a tyúkólakat. Voltak, akik zsákban hamut is vittek magukkal, és a szembejövőket jól arcon szórták vele. Bekopogtattak a lányos házakhoz, és hangzott a versike:

Kocur sedi na slanine,

Hibajte ho %ehnat’.

Re^te, reepe, re%te,

Len sa ne pore^te Podsej mi kus^ masa adresse

[Kandúr ül a szalonnán, menjetek őt elhajtani.

Vágjátok, vágjátok, vágjátok,

Csak magatok meg ne vágjátok,

Inkább nekünk jó nagy szelet húst vágjatok.]

Nagy volt a riadalom ezalatt a házon belül. Ahova bekopogtattak, ott igyekeztek azonnal megajándékozni őket az előre készenlétben tartott tojással, szalonnával, kolbásszal, kaláccsal, mert, ha nem így történt, akkor a tollal ékesített kalpagú tyúklopó banda valóban kisepert a tyúkólból tojást, baromfit, amit éppen talált. Előfordult, hogy a kapatos legények még a záptojásokat is összeszedték, vagy leakasztották a sonkát a füstről. Ezen a napon szabad volt nekik a garázdálkodás. Az összegyűjtött ennivaló elszállításának is megvolt a maga hagyományos módja. Csináltattak erre az alkalomra a kovácsnál egy kb. I-IV2 m hosszú vasrudat, az ún. vasro^snjót. Ennek egyik vége kissé szív alakú hegyben végződött, a másik vége pedig meghajlítva fogantyúnak szolgált. Erre szúrták fel a sonkát, szalonnát, fűzték rá a kol-15 KARDOS 1976, 31.

100