Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 37. (Székesfehérvár, 2008)
Tanulmányok, közlemények - Néprajz - Lukács László: A mohai tikverőzés
Alba Regia 37 (2008) előtt, a vezér megtáncoltatta a leányt. A csundis az a kutyákat ihingette, a vasvellás elment hátra, mintha rendezkedett volna valamit. Kaptak fánkot, tojást, pénzt, szalonnát. Késő délutánig eltartott. Nem is egy csapat járt. Volt úgy, hogy egy házhoz 3-4 csapat is bement egymás után. Az adományokat megsütötték vagy elosztoztak rajta. Este a bolondosok is mentek a farsangi bálra. 1945 után már nem járták a falut, 1986-ban újra jártak lovaskocsival, a KISZ rendezte, nem fogadtak el bort.” Húshagyókedden Abán a bolondosokon kívül más alakoskodók is járták a falut: leánykérő, szolgálónak jelentkező, facsemete árus és borbélysegéd alakoskodókra emlékeztek. Két leány összebeszélt, az egyik felöltözött legénynek, a másik öregasszonynak. így mentek leányt kérni a lányos házakhoz. Az öregasszonynak öltözött alakoskodó, mint a „legény” ángya, keresztanyja kérte meg számára a leányt. „Elkéstek, elmúlt a farsang” — ezt válaszolták a leány szülei a leánykérőknek, de azért fánkkal, borral, mindenhol megkínálták őket. A szolgálónak jelentkező alakoskodók közül az egyik legény leánynak, a másik öregembernek vagy öregasszonynak öltözött. Elmentek az ismerősökhöz, rokonokhoz, megkérdezték, hogy nincs-e szükségük szolgálóra. Még a szolgáló bérében is megegyeztek. Fánkkal, borral kínálták meg őket. Végül a házbeliek megpróbálták kitalálni, hogy kik voltak a szolgálónak jelentkezők. Facsemete árusnak két legény vagy leány öltözött fel. Bajuszt ragasztottak vagy rajzoltak maguknak, a hónuk alatt vittek egy irkát, a „facsemete árjegyzéket”. A házaknál megkérdezték tőlük, hogy milyen facsemetét árulnak. „Léciomot, bodzát” — hangzott a tréfás felelet. Borbélysegédnek két legény öltözött be. Elmentek a borbélyhoz, és jelentkeztek, hogy ők borbélysegédek, munkát keresnek, hozzák a felszerelésüket is a táskájukban. Kinyitották a táskát, egy nagy félkézmeszelő és egy nagy kés volt benne. Jót nevettek rajta a vendégek is, akik már az esti bálra nyiratkoztak, borotválkoztak. Flamvazószerdán az abai legények bekormozott mhadarabot rejtettek a zsebükbe, amivel a pártában maradt lányok arcát irgalmadanul bekenték. Tácon hamvazószerdán a legények hamuval dobálták meg azokat a lányokat, akik a farsangban nem mentek férjhez. Húshagyókedden Soponyán is házról-házra játak a maskurások, bolondosok.10 Sárbogárdon a farsang végi alakoskodó, adománygyűjtő maskarázást így idézte föl adatközlőm, Huszár János (szül. 1907): „Húshagyókedden legények, fiatal nős emberek beöltöztek maskarába: a bohóc rongyos ruhát, a medve kifordított bundát vett fel, a derekán lánc volt, egy legény vezette. A medve ugrált és morgott, a leányokat ijesztgette, az arcán kalapfilcből volt az álarc. Huszár Lajos is beöltözött medvének 1920 körül, és annyit ugrált, hogy annyira elfáradt, hogy egy hétig beteg volt. Aki vezette, az is maskarába volt öltözve, az arca bekormozva vagy fekete boksszal bekenve. Közülük egy vitt karkosarat, abba gyűjtötték a fánkot. Pénzt, füstölthúst is kaptak. Borral is megkínálták őket. Mentek házról-házra. Fekete boksszal bekenték a leányok arcát. Amit gyűjtöttek, azt elosztották egymás között.” A sárbogárdi alakoskodó szokásban is gyakori volt a férfi-női szerepcsere: férfi nőnek, nő férfinak öltözött. így emlékezett erre vissza a sárbogárdi adatközlőm, if). Nagy Gergely (szül. 1925): „A leány is beöltözött húshagyókedden legénynek, férfiruhába. A sliccéhez kötött egy nagy sárgarépát. Mentek egyik háztól a másikig, arcukon álarc volt, vagy be volt kormozva. A medvének a lánc a derekára volt kötve. Néha négy lábon ment, öltögette a nyelvét, morgott. A leányok arcát bekenték korommal. Ezek a szokások körülbelül 1948-50-ig voltak meg.” A Magyar Néprajzi Atlasz kérdőívére 1963-ban adott válaszok szerint a maszkos alakoskodó játék Sárszentmiklóson is élt: „Húshagyókedden férfi nőnek, nő férfinak öltözött. Felöltöztek medvének, katonaruhába is. Volt, amelyiknek álarca volt. Mentek minden házba beköszöntem a farsangot. Volt közöttük tülkös, rongyoszsidó, drótostót. 7-8 személyből állt az alakoskodó csoport. Mondókákat is mondtak. Néhány fillért, fánkot kaptak. Az adományt elmulatták. A szokás a két világháború között halt ki.” Sárszentmiklóson Vincze Jánosné Gráczer Júlianna (szül. 1893) is hasonló módon emlékezett a farsangi alakoskodókra: „A gyerekkoromban még voltak, a medvések jártak. Úgy midenféle maskurának fölöltöztek, aztán hát járták végig a falut. Hát ez volt élmény. Volt benn medvének is felöltözve, bundába bele öltözködve, megvolt egy nőruhába öltözött férfi is köztük, volt egy, aki katonamhába járt a bandával. Rongyoszsidó is volt köztük, aki mérte a szalagot, a papírszalagot. Ez volt az élmény a húshagyókedden.”11 Hamvazószerdán a legények Sárszentmiklóson is meghamuzták a leányokat. Medve alakoskodó az alapi bolondozásban, majmozásban is szerepelt. Húshagyókedden az alapi legények maskarába öltözve házról-házra jártak, harmonika, citera és köcsögduda zenéjére tréfálkoztak, bolondoztak. A szokás egyik kedvelt jelenetének számított a kifordított bundába öltöztetett, a derekán átkötött láncon vezetett medve alakoskodó megtáncoltatása. Gyakran előadták a verklis jelenetet is. Egy ládát taligakerekekre szereltek, ebben ült a harmonikás. A verklit házról-házra húzták, miközben a ládában ülő harmonikás játszott. Fánkot, pénzt kaptak, amit egy cigánygyereknek öltözött alakoskodó szedett össze. Alapon 1940 körül veszett ki a szokás. Húshagyókedden Vajtán is jártak a bolondosok. A legények összejöttek egy háznál, ahol titokban felöltöztek vőlegénynek, menyasszonynak, vőfélynek, nyoszolyónak, bohócnak, medvének. Zenész, harmonikás is kísérte a tréfás 10 Balogh 1969,147. “ Balogh 1969,154. 98
