Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: A karácsonyfa a Dunántúlon és Szlavóniában
Alba Regia 36 (2007) Mellé tányért tettek a kicsíráztatott Borbála-búzával, amit egyenesre vágtak, és gyertyát állítottak a közepébe. Az asztal közepén kis karácsonyfa (krispam, boíptno árivá) állt. A horv. krispam ~ ném. Christbaum. Ma a karácsonyfát a földre rakják, közel az ablakhoz. Kis karácsonyfát a temetőbe is vittek a sírokra.71 Rábasömjénből (Vas m.), gyermekkorának színhelyéről írta karácsonyfájukról Takács Imre (1926-2003) költő: »Mikor már apánk megrokkant, vagy csak a háború miatt nem tehette, hogy havas ruházatában hozza Sárvárról a karácsonyfát, „a nagy gyerek nagy gond” alapon a pénzt is serdültségünkhöz kellett igazítania anyánknak, mert többe került a nagyobb ruha és a nagyobb cipő, akkortól én szoktam elejtett fenyőgallyakból — drótozással — arányos és aranyos kis karácsonyfát csinálni minden évben. A nagyobbhoz drót se kellett, csak tőr a „törzsbe”, aztán a kihegyezett kis ág vagy gally a társai mellé sorakozott, a csúcshajtás pedig a legszebb gally lett. Nem kellett ezekre a kis karácsonyfákra sok szaloncukor, az egyre jelképessé váló ajándékokat is mellé lehetett inkább rakni, nem alája. Nem tudtam volna elviselni, hogy ne legyen karácsonyfánk, még ha ez a tűzködött „fa” hamarabb hullajtottá is le a tűlevelét. Az igazibbak korábban voltak. Pedig a harmincas évek közepén az általános szegénység súlyosabb volt. Megtörtént, hogy apám a kannába fagyott tejet hozta haza a sárvári piacról. És olyankor savanyúcukor se lett a piacozásból. És más se lett. Azokban a gyönyörűnek maradt években apám még jobban kereshetett, mert az öcsém egy ízben dobot kapott, és akkoriban még valódi fa csüngött a padlásgerendáról. A szobaasztalon fehér asztalterítő, a tálban kalács, a tányérokon süteményfélék — és áhitat. Együtténeklés, a szegénység miatti pörlekedések szünetelése.«72 A vasi Szlovénvidéken még a két világháború közötti időszakban is a mennyezeten lévő lámpakampóra akasztották a karácsonyfát (krispan). Elnevezése a szlovén köznyelvben boipcno drevesce, a szlovénvidéki krispan szó a német ChristbaumhcA származik. Saját fenyőerdejükből szerezték be, almával, dióval színes papírba csomagolt fél kockacukorral, esedeg eg)' darab répával, fehér és piros papírszalagokkal díszítették. Újévre díszítéséből már csak a szalagok maradtak meg.73 Felsőszölnökön újév után a papírszalagos kis fenyőfát a kúthoz, közkúthoz vág)' a forráshoz vitték. A víz szellemének ezzel áldoztak, hogy ne apassza el a forrást.74 Muravidéken, Lendvahosszúfaluban (Dolga Vas) az első világháború előtt a gerendára akasztották a karácsonyfát.75 Kocsról (Komárom m.) Fél Edit 1936-ban írta: „Karácsonyfa csak gyerekes háznál van. Itt se mindenütt... Krisklindi a rokonságból kerül ki. Ha meg akarnak ajándékozni egy gyereket, vagy gyerekeket a rokonok, akkor valaki asszony, vág)' leány papírból álarcot szab az arcára, fejére és egész testére lepedőt terít, karjára kosarat vesz az ajándékkal, esedeg karácsonyfával, kezében csípővas van és virgács fűzfavesszőből. Ahogy besötétedett, lámpagyújtás után, kopog a külső ajtón, s éváto^tatott hangon szól: „meggyütt a krisklindi, begyühet” — mennek ki elébe, hívják — „csak tessék, csak tessék”, benn a szobában megkérdezi: „Vót-e rossz gyerök, mer annak hoztam virgácsot — nincs itt rossz gyerök, mind jó e — ha jó, hoztam neki cukrot, tucc e imádkozni” — a gyerekek elmondják a Miatyánkot, mire megkapják az ajándékot. A rossz gyerekre a Krisklindi rá is ver. Ha zsellérhelyen van a karácsonyfa, úgy azt ősisoron sokszor még nem állítják, hanem az asztalszögbe a gerendához kötik. Gazdahelyen már állított fa van.”76 Oroszlányban (Komárom m.) is egy idősebb családtag fehér lepedőbe burkolózva csöngetett, majd behozta a karácsonyfát, amit felfűzött pattogatott kukoricával, színes papírba csomagolt kockacukorral díszítettek. Szükségből egy-egy fenyőág, vagy a feldíszített leander is helyettesíthette. Oroszlányban arra is emlékeztek, hogy „még régebbi időkben” a karácsonyfa állítása nem volt szokásban.77 Krupa András is megerősítette, hogy Oroszlányban a XX. század elején a karácsonyfa-állítás még nem volt szokásban. Az 1920-as, 30-as években, ha állítottak is a gyerekeknek, házilag készítették díszeit.78 Bajnán (Esztergom m.) a feldíszített karácsonyfát a sarokpadra állították. A karácsonyi asztalfő helyére két cserép lucabúza került. Ezzel díszítették a betlehemet is.79 Esztergom-Szentgyörgymezőn a karácsonyfa-állítás már a XIXXX. század fordulóján is szokásban volt: „Régen nem ilyen fenyőfa, hanem borovicska, boróka volt. Feldíszítették, de nem volt olyan szép, olyan cifra, mint ma. Volt mézeskalács rajta, szaloncukor, amit otthon főztek, aprósüteményt sütöttek, azt is fölaggatták. Piros almát, szőlőt, diót is tettek rá, meg papírláncot, szalagot.”80 A dorogiak régi karácsonyfája azonos volt a szentgyörgymezeiekével.81 82 Dorogon sok házhoz a köszöntő, adománygyűjtő Kris^tkindli-lányok vitték be a feldíszített karácsonyfát. Csoportjukban eg)' lánynak ez volt a feladata, ő a BaumtrogerinP- Lábadanban (Esztergom m.) az 1950-es évekig az erdőből hozott borókafenyőt kötötték fel a tisztaszoba gerendájára. Néhány apró 71 MRÁZOVÁ-FALTANOVÁ 1999,111; BotÍK 2001,173. 72 TAKÁCS 1994,82-83. 73 KOZÁR1996,23. 74KOZÁr 1988,67. 75 Halász 1999,77. 76 fél 1941,112-113. 77 FÖLDI 1991,19-20. 78 KRUPA 1996,10. 'TlSOVSZKl 1990a, 89. 8(1 TlSOVSZKl 1987,47-48. 81 TlSOVSZKl 1990b, 74. 82 TlSOVSZKl É.N., 7. 36
