Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: A karácsonyfa a Dunántúlon és Szlavóniában
Elhelyezésének változásait Gelencsér József így rögzítette: az I. világháború végéig különösen, de később is gyakran a fát a szoba kultikus részébe, az asztal mögötti sarokpad fölé, a gerendára akasztották. Több helyen hegyinél fogva a szoba deréktájára, közepére, a mestergerendára kötötték. A II. világháború körül egyre inkább a sarokban vagy a szoba közepén levő asztalra, az asztal közepére, a fal melletti sublótra, a sublót tetejire vagy a kászjira került a jórészt szerény méretű fa. Egyesek a padsorokra tették. Az 1950-es évektől a vásárolt fák méretük növekedésével a földre, a szoba sarkába helyeződtek.”10 Nálunk Zámolyon a szobában az ablak előtt a varrógépen, Kápolnásnyéken az előszobában az asztalon állt. Utóbbi helyen nem hullatta olyan gyorsan a tűleveleit, mivel itt nem fűtöttünk. A karácsonyfát a háztartásban rendelkezésre álló vagy ott előállított, továbbá a vásáros-búcsús helyeken, piacokon illetve boltokban vásárolt terményekkel, termékekkel díszítették: „Előző évről megőrzött, vág}' hónapokon át gyűjtögetett arany-, ezüstpapírba csomagolt diót és apróbb ómákat (almákat) kötöttek fel rá. Fehérváron, Móron, Bodajkon vagy Csákváron a mézesnél, a mézeskalácsosnál vásároltak siflit, mézesbábot, amit karácsonyig megőriztek, a fára tettek. A mézeskalács figurák karikát (siflikarika), szívet, csillagot, holdat, csizmát, angyalt, olvasót, lovat, babát formáztak. Süteményszaggatóval zfrostésztából, a paraszti háztartásokban készített díszítményeket szintén siflinek nevezték. Csókakőn fönnállóval csillag köröszp, hód (hold) baba alakot szaggattak ki, gyúszűvel lyukat vágtak rajta és cérnával akasztották föl. Másutt gpmbölüsütemént, apróbb sütemént aggattak a fára. A pattogatott kukoricát cérnára fűzték, úgy díszítettek vele.”11 Az 1930-as évek óta a karácsonyfa nélkülözheteden dísze, a gyermekek várva várt karácsonyi édessége a falusi házaknál is, a szaloncukor. Takarékos édesanyák a boltban vásárolható szaloncukor helyettesítésére olcsóbb megoldásokat kerestek. Gyakran csomagolták a felezett kockacukrot a korábbi évekből megőrzött szaloncukorpapírba vagy ollóval a szélén bevagdosott papírosba. Ritkán még az 1950-es, 60-as években is kapható volt csomagoladan szaloncukor. Ha ilyenhez sikerült hozzájutni, akkor ezt csomagolták be az otthon őrzött szaloncukorpapírba. Csákberényben kristálycukor pirításával, főzésével készítettek szaloncukrot. Csókakőn 1940 körül a háziasszony a cukorrépa „szirupját addig főzte, míg megsűrűsödött.” Darált diót tett hozzá, deszkán kisodorta, amikor megkötött, késsel felszeletelte. Végül papírba csomagolta. Dr. Ecsedy Józsefné, Fejér megye 1919-1939 közötti alispánjának felesége, 1952 karácsonya előtt írta Budapesten élő láncának: „Talán írtam, hogy 3 kg cukorból főztünk szaloncukrot: vanília, kávé és csokoládés cukrot.”12 Az 1945 után ártatlanul meghurcolt, nyugdíjától megfosztott alispán családjával együtt Szilsárkányban (Sopron m.) húzódott meg, ahol fia korábbi, 1946. november 21-én kelt levele szerint: „Van V2-V2 hold cukorrépánk, ebből 25-28 kg cukrot várunk, de ki tudja mikorra? Felét megtartjuk cukorban, felét eladjuk, így talán karácsonyra, újévre lesz cukrunk valami pénzünk is...”13 Az 1940-es, 50-es években a gazdálkodók a cukorgyáraknak leadott répáért cukrot kaptak, amiből a nagy szegénység közepette is, a karácsonyi kalácsba, süteménybe jutott, szaloncukrot is főzhettek belőle. Talán csodálkozunk azon, hogy az egykori alispán felesége saját kezűleg főzte a szaloncukrot. Hasonló esetről tudósít Móricz Zsigmond Karácsonyi ajándék című elbeszélésében, ahol az alföldi püspöki város (Vác) polgármesterének felesége tette ugyanezt: „Másnap reggel azonnal hozzáfogtak a cukorkészítéshez. A polgármester felesége és három lánya saját kezűleg készítették a tömérdek selyemcukrot, és maguk csomagolták a saját kezűleg nyírt selyempapírba, és eg}1 óriási dobozt töltöttek meg az édességgel.”14 Az így készült szaloncukrot a püspöknek ajándékozták, aki a püspöki palota előcsarnokában a szegények számára karácsonyfát szokott állítani. A Fejér megyei alispán unokái ma is készítenek szaloncukrot, ahogy ez dr. Ecsedy Judit, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, 2007. január 2-án dr. Demeter Zsófiának küldött leveléből kiderül: „Mi azóta is minden évben főzünk szaloncukrot a régi recept alapján, idén vaníliást és csokoládést. Nem tudunk sohasem eleget csinálni, mert sok mindenkinek osztogatjuk is, és vannak határai a mennyiségnek. Nagyon hangulatos elfoglaltság. Édesanyám néhány éve nem vállalkozik már rá (elég sok ácsorgással jár, mint általában a főzés), hanem mi hárman testvérek továbbra is csináljuk.” Az 1950-es, 60-as években népszerűnek és finomnak tartott habcsók karikák Fejér megyében néhány helyen már a második világháború előtt megjelentek. Elterjesztésükben, a karácsonyfáéhoz hasonlóan, szerepe lehetett a földbirtokos és a falusi értelmiségi családoknak. A csákberényi Merán-kastély szakácsnője minden karácsonyra sütött egy vájling habcsókot, amit a cselédgyerekeknek osztott szét. A két világháború közötti időszakban némely helyen felfűzött gyöngyök, a katolikus családoknál gyertya, az 1930-as évektől csillagszóró és gyári színes üveg díszek is emelték a karácsonyfa fényét. Elvétve fügét is akasztottak fel a fára, ami a gyerekek kedvenc karácsonyi csemegéjének számított. Úgy a katolikusoknál, mint a reformátusoknál általánosan elterjedt, hogy a karácsonyfát és az ajándékokat a jézuska hozza. A gyerekekhez a legtöbb háznál a karácsonyesti vacsora után jött a Jézuska. Több községben is a felnőttek beöltöztek Jézuskának, vág}- a Jézuska angyalának: fehér lepedőt terítettek magukra, csengőszó mellett bevitték a szobába a már feldíszített fát. Nálunk az 1950-es évek elején édesapám egyik kőművestanonca, Posztl József volt a Jézuska, akinek a cipőjéről megállapítottam, hogy az ugyanolyan, mint a Jézuskáé. 1955-ben sógorom, Bene József tüzér hadnagy volt nálunk a Jézuska, akinek fényes tiszti csizmáját azonnal felismertem. Alba Regia 36 (2007) 10 Gelencsér—Lukács 1991,269. 11 Gelencsér—Lukács 1991,269. '- Ecsedy 2005,46. 15 ECSEDY 2005,9; DEMETER 2005,129. MÓRICZ É. N., 264. 27
