Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Közlemények - Varró Ágnes: A Mária kongregációk és a Mária-lányok társulatának erkölcsnevelő törekvései és hatása a Székesfehérvári Egyházmegyében
Alba Regia 36 (2007) Végül az angolkóros kongreganista jellemzése: „...a kongreganista üléseken csak megvolna valahogy, de mikor más felfogású társak közé kerül s a^ok csipkedik, vagy pláne bántják sclent vallását a%? iskolában, a műhelyben, a társaságban gerinctelenül lapul, hajlong és nem tudférfias bátorsággal védelmére kelni támadott elveinek. ” (FIEDLER 1926, 36-37) A mindennapi életmóddal kapcsolatosan a káté is és a szabályzatok is szigorú elvárásokat fogalmaznak meg az öltözködésre és a más nembeliekkel való érintkezésre vonatkozóan. Az ercsi kongregáció helyi szabályzata e képen rendelkezik: „... kerülnifogják a könnyelmű és erkölcsvespélyesjető társalkodást és kivált a titkos és bizalmas érintkezést a másneműekkel A társulati tag ajkáról kétértelmű, tisztátalan beszéd el ne lebbenjen. Vonuljon vissza a táncmulatságoktól, vagy legalább ritkán menjen és soha kíséret nélkül. A társulati tagnak nem szabad az időt hivalkodva vagy világias mulatságokkal elfecsérelni. Legyen házias és visszavonult, szorgalmas a munkában és hű a szolgálatban. ”5 A kongregáció tárgyi világát vizsgálva is a helyi szabályzatok szolgálnak információkkal. A kongreganisták összetartozását jelképezte a zászló, amely fehér színű volt, egyik oldalán Szűz Máriával, a másikon a kongregáció nevével hímezve. Nagyünnepeken, körmeneteken, búcsúba menet e zászló alatt vonult a kongregáció. A zászló helye a társulat oltára mellett volt a templomban. A szabályzatok kitérnek arra is, hogy a plébániatemplomokban melyik mellékoltár a kongregációé, amelyet a tagok díszítettek, hímezték az oltárterítőt, gondoskodtak a friss virágokról. A zászlón kívül az összetartozást volt hivatva jelképezni a kongregáció tagjainak legfontosabb ismertetőjele, az érme is. A váli szabályzat a következőképpen írja: iyA kongregációk jelvényei: jelölteké: kongreganista érem zöld szalaggal. Rendes és Távollevő tagoké: érem kék szalaggal. A Magisztrátus tagjaié: érem fehér szalaggal. A kongregááós érme vallásos jelvény, azért a tagok csak akkor viselhetik szalagon, mikor testületileg jelennek meg. ” 6 Kizárás esetén a volt tag köteles volt az érméjét visszaadni. A kongreganisták ruházatára vonatkozóan is mértékletességre int a káté: „Kongreganista leányaink és asszonyaink először is adjanak maguk jó példát. Mutassák meg hogy az igazj urinő máskép öltözködik, mint a Lipótváros vagy a fővárosi kabarék chanteuse-i és komédiásnői s az utca szemetje. A nyak kivágása helyes, de a mellé és a háté nem. S olyan blúzok, melyek minden meghajlásra mélyen szétnyulnak, nem valók tisztességes nők, leányok számára. Általában: a keresztény nő az előkelő lelkületben keresse a szépséget, nem meztelenkedésben, s gondolja meg hogy aki nagyon szeret mutogatni a testéből, annak már a lelki szépsége sem ér sokat, s az ilyen nőre, ha mégolly ragyogó a bőre, lenézéssel s belső megvetéssel tekint a férfi, ha nem mondja is meg neki. ” (FIEDLER 1926, 43-44.) A ruházat színére a váli szabályzatban találunk utasítást: ,y\ kongregáció tagjai közös-nyilvános kivonulásuk alkalmával, ha az időjárás megengedi, fehér ruhát viselnek. ” 7 A fehér ruha és fátyol ünnepeken való felvétele a Mária-lányok legfontosabb külső ismertetőjele volt. A Mária kongregáción belül működő Mária-lányok társaságáról Perkátán sikerült adatokat gyűjtenem. A társulat megalapítása az irgalmas nővérek szervezőtevékenységéhez kapcsolódott. 1878. augusztusában érkeztek Perkátára a Paulai Szent Vincéről elnevezett irgalmas nővérek, a szent vincések vagy kalaposnővérek. Már 1879-ben megalakították Perkátán 12 felvett taggal a Mária-lányok társulatát, akiket a grazi tartományfőnöknő vett fel. A Mária-lányok társulatának neve Szűz Mária Gyermekeinek Társulata, alapítója a jámbor emlékezet szerint a franciaországi Labouré Szent Katalin volt. 1830. november 27-én jelent meg a Szűzanya az imádkozó irgalmas nővérnek és bízta meg őt a Szűz Mária Gyermekeinek Társulatának megszervezésével, valamint a csodás erejű érem terjesztésével is. A Mária-lányok által viselt érmén Mária olyképpen van ábrázolva, ahogyan Szent Katalin nővérnek megjelent. 1947-ben szentté avatásakor XII. Pius a következőképpen méltatta: „Ki tudná elszámolni a Mária-gyermekek sorát! Ezt a szent sereget! Akiknek ruhája hófehér, mint a liliom s akiknek neve a tisztaság illatával suhintja meg az emberek arcát!” 8 A Mária lányokról szólva Bárth János kiemeli, hogy „... az ország különböző területein más-mást jelentett a Mária-lány kifejezés.” (BÁRTH 1990, 331.) A Néprajzi Lexikonban nagyon leegyszerűsítve olvasható a Mária-lány szócikk magyarázata: „a Mária kongregáció tagja.” (NÉMETH 1980, 520-521.) Kutatásaim és főleg a terepen folytatott beszélgetések alapján nem tűnik ilyen egyértelműnek a megállapítás, inkább Bárth János véleményét látom igazolódni. Ha kongregáció tagoktól kérdeztem, hogy Mária-lány volt-e, mindig azt a választ kaptam, hogy nem, ő kongreganista volt. Perkátán az egykori Mária-lányoktól, amikor azt kérdeztem, hogy a kongregációhoz tartoztak-e, azt a választ kaptam, hogy ők a Mária-lányok, a kongreganisták pedig az iparos lányok voltak. Egyik adatközlőm rövid ideig tagja volt az iparos lányok kongregációjának, de elmondása szerint nem érezte ott jól magát és hamar átlépett a Mária-lányokhoz. „Az iparos lányok társulatának nem volt egyenruhájuk, de a céljuk ugyanaz vo^” ~ fogalmazott egy idős asszony. A külső megjelenésben, a fehér ruha viselésében megvalósuló szűzi tisztaság egyik igen fontos jellemzője a Mária-lányoknak. Perkátán térdig érő fehér szoknyát, fehér blúzt, a fejen pedig a szoknya hosszáig leomló fehér, csipkés szélű fátylat hordtak a Mária-lányok a vasárnapi miséken, körmeneteken, nagyünnepeken, esküvők, temetések alkalmával. A fehér ruhát a fogadalomtétel, a fölvétel napján, december 8-án vehették fel először, ekkor kapták meg a kék szalagon függő 5 SzvPL1074/1912 6 SzvPL 4574/1932 7 SzvPL 4574/1932 8 Miért vagyok én Mária gyermeke? (H. n. 1947). 193
