Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)

Közlemények - Nádorfi Gabriella: Előzetes jelentés a szabadbattyáni késő római kori épület feltárásáról

Alba Regia 36 (2007)

oldalán fekvő nagy terem hozzávetőlegesen meghatározható járószintje (fűtőcsatornák teteje) alatt korábbi, kiszedett falak mutatkoztak. A nyugati traktus déli felén visszabontott falak nyomai kerültek elő, a homlokzatot alkotó pillérsor északi részén korábbi pillérekhez (egy korábbi épület pilléreihez) építették az új pilléreket. A nyugati traktus termei alatt egy korábbi, kör alakú építmény (halomsír?) került felszínre, mely átnyúlik az udvar egykori járószintje alá. A déli traktus nyugati oldalán a IV. századi padló alatt egy dél-északi tájolású épület található. A déli bejárat mellett, nyugaton fekvő exedrával díszített terem terrazzo padlója alatt három agyagpadló került elő. A keleti traktus feltárt részének egyik kis helyisége alatt szintén korábbi járószintet rögzítettünk.

Az épület a padlószinteken előkerült érmek (Valens, Valentinianus, Gratianus), éremleletek alapján a IV. század utolsó negyedében leégett, ezután már nem építették újjá. Pusztulása valószínűleg Pannóniát ért barbár támadások egyikével hozható kapcsolatba. Az éremanyag, valamint a padlókon előkerült leletek a 374. évi barbár betörést valószínűsítik. A 374. évi quad-szarmata betörés mellett szólhat az az Ammianus Marcellinus féle adat is, mely szerint a támadás egyik legjobban érintett tartománya Valeria volt, s a betörő csapatokat Aequitus magister e tartományban vette üldözőbe. Talán ezt támasztja alá közvetve Ammianus Marcellinus 375-évi adata is, mely szerint Valentinianus császár, a barbárokkal való brigetiói tárgyalása után Savariába ment volna, mert egyedül ebben a városban volt alkalmas téli szálláshely a császárnak és kíséretének a „megviselt Pannóniában.”32 A szabadbattyáni épület mérete, a fűthető helyiségek, a kivitelezése, amennyiben még sérülés nélkül állt, alkalmas lehetett a császárnak és kíséretének fogadására. A 374. évi pusztulásának egyértelmű igazolásához azonban szükséges a IV. századi padlókon előkerült éremanyag verési idejének meghatározása. Az épületet ezután már nem építették újjá, azonban használatát alátámasztja, hogy pl. az északi traktus L-alakú termében gerendából készült, kis építményt nyomai, a keleti oldalon elhelyezkedő nagy teremben, utólagosan épített kőből készült helyiség került elő. Az épület, megmaradt romos részeinek használatát az előkerült tömegsírok is alátámasztják. Az épület tulajdonosa feltehetően tudott a készülő barbár támadásról. Az északi traktus központi termeiben az érintetlen omladék alatt a csontvázakon, valamint a katonai felszereléshez köthető tárgyakon, érmeken kívül semmi nem került elő. Az épület mérete, a fogadásra alkalmas nagy termek arra utalnak, hogy tulajdonosa legalább senatori rangú személy lehetett, aki esetleg valamilyen közéleti szerepet is betölthetett Pannonia társadalmi életében.

Az épület, ahogy ezt a terepbejárási adatok, a légi felvételek is bizonyítják egy nagy kiterjedésű településen fekszik. 2006-ban Márkus Gábor a településen felméréseket végzett,33 az általa készített légi felvétel alapján meghatározta a település kiterjedését, épületeket, objektumokat rögzített, ezek alapján térképet készített (1. térkép). Az ásatási területtől kb. 500 m-re északra a Sárvíz egykori medrében egy öböl rajzolódott ki, nagy valószínűséggel a település kikötője. A korábban készített légi felvételeken több - Márkus Gábor térképén nem szereplő — épület is látszik, elsősorban a Szabadbattyán-Sárszentmihály út keleti oldalán. A feltárás délnyugati oldalán négyzet alakú - sarkain egy-egy toronnyal — épület mutatkozik, melynek felszíni nyomai ma is jól láthatók. A feltárás északnyugati oldalán, egy a feltárt horreumhoz folyosóval csatlakozó másik, feltárás alatt álló újabb, az előzőnél nagyobb horreum található. A légi felvételeken e területen több épület rajzolódik ki, melyek egy részének felszíni nyomai is jól megfigyelhetők. A 2006-ban készült felmérések illetve légi felvételek alapján a lelőhely egyértelműen átnyúlik a Szabadbattyán-Sárszentmihály felé vezető út nyugati oldalára. A település déli oldalának meghatározásában segítséget nyújt, hogy az említett út nyugati oldalán, Szabadbattyán közvetlen határában a gázvezeték nyomvonalának kinyitásakor, az árok oldalaiban késő római kori sírok nyomai mutatkoztak. Csikvár-Kenderföldek, mely terület Aurelia Sabina és Resatus Sapurda sírköve, illetve több tegulatöredék előkerülési helye, az út keleti oldalán, közvetlenül a község végére lokalizálható. Északi határát az LThida—Sárpentele út határozná meg, bár ettől az úttól északra, Sárszentmihály külterületén kora római kori lelőhelyet tartunk számon.

A település a megközelítőleg észak-déli irányba folyó Sárvíz nyugati partján egy természetes platón helyezkedik el, mely északról csak eg}7, az Úrhida-hegy és a Sárvíz nyugati irányai kiszögellése között szűk átjárón (200-250 m) közelíthető meg. A terület nyugati határát és védelmét az Úrhida-hegy7 és az attól délre fekvő Öreghegy alkotta. A településtől délre néhány száz méterrel délre a Sárvíz medre összeszűkülve természetes gázlót és átjárót alkot, mely feltehetően a római korban átkelőhely lehetett (2. térkép).

A lelőhelyen, a feltárás alatt álló épület környékén 2007 végén, elsősorban a keletei traktus Sárvíz-Malomcsatorna alatt fekvő részének megismerése miatt földradarral méréseket végeztünk. A mérések az épület délnyugati sarkánál fekvő, 1994-ben a gát átvágása során felszínre hozott fürdő épülethez való csatlakoztatására is irányult. Terveink szerint méréseinket magnetométerrel is megismételjük, majd sor kerül a terület teljes műszerrel való felmérésére is.34 A légi felvételeken látható épületek egy7 térképre való felvitelére, azok és a műszeres felmérések eredményeinek összeve-32 Ammianus Marcellinus XXIX. 6.

35 Márkus G. Szabadbattyán-Péterbánkút dűlő, belső összefüggéseinek geodéziai és fotogrammetriai vizsgálata, az Oktatási és Kulturális Minisztérium valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal támogatásának köszönhetően elkészített munkája. Márkus Gábornak köszönettel tartozom segítségéért, alapos munkájáért.

34 Bánkúd Attilának valamint Hetessy Gábornak köszönettel tartozom munkájukért. Bertók Gábor segítségét is köszönöm.

177