Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)

Közlemények - Gergely Anna: Adatok a Löny-Lánczos család történetéhez. I. Egy késő Viktoriánus-kori székesfehérvári zsidó család

Alba Regia 36 (2007)

Löwy Károly a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait a jogi karon, szintén kitűnő tanulmányi eredménnyel. Ezt bizonyítják a budapesti hitközséghez beadott tanúsítványai is, amelyekben hitközségi támogatást, ösztöndíjat kért tanulmányai befejezéséhez. Ismerve az ilyen forrástípusok tartalmi és formai jegyeit, e kérvények jogi stílusán mégis átüt az anyagi bizonytalanság, a kiszolgáltatottság kényszerítő ereje.

Egy erős, finoman művelt, nagy elszántsággal rendelkező if|ú joghallgató portréja áll előttünk, midőn e sorokat olvassuk:

„Kérelmező az érettségi vizsgálatot a B. alatti bizonyítvány szerint minden tantárgyból kitüntetéssel tette le, és hogy a Bécsben töltött két egyetemi évet szorgalmasan és jó sikerrel végezte, arról tanúskodik egyrészről azon körülmény, hogy a tandíj fizetése alól mindig egészen fel volt mentve.”

Továbbá a kérvény záradéka:

„Azon ígérettel, hogy alulírott ezután is szorgalmasan és erkölcsi magaviseleté által kért ösztöndíjat, mely nála magas czélját nem tévesztené kiérdemelni, törekedni fog és azon reménnyel, miszerint a tekintetes választmány az említett körülményeket kegyes elnézéssel méltányolni fogja.”3 4

Jogi diplomáját a budapesti egyetemen szerezte meg 1876-ban.

Az egzisztenciateremtés, a családalapítás időszaka következett az ifjú jogász számára. Székesfehérvárott 1880-ban telepedett le és nyitott ügyvédi irodát, majd kötött házasságot 1886-ban Hahn Adéllal.5

Dr Löwy Károly nagy jogi tudásával, erős munkabírásával egy-két év alatt nagy tekintélyre tett szert nemcsak a városi és megyei közéletben, hanem a székesfehérvári hitközségben is. „Elismerték messze vidéken a jogászok tanítómesterének. Rendkívüli egyénisége legjobban akkor nyilvánult meg, ha eg)' kartársa jogi tanácsot kért tőle. Hetekig foglalkoztatta egy-egy ilyen kérdés. Kutatott a döntvénytárakban, hogy precíz, helytálló tanácsot tudjon adni és természetesen díjazás nélkül.”6

1916-ban megválasztották a székesfehérvári Ügyvédi Kamara elnökének, amelyet 24 évig töltött be a legmagasabb szakmai és társadalmi megbecsülés mellett.7

1930-ban az Ügyvédi Kamara díszközgyűlés keretében ünnepelte 50 éves ügyvédi jubileumát. Horthy Miklós kormányzó ezen alkalomból kiváló érdemei elismeréseként magyar királyi kormányfőtanácsossá nevezte ki. Székesfehérvár szabad királyi város törvényhatósága 1929-ben örökös bizottsági taggá választotta. Dolgozott a törvényhatóság jogügyi, pénzügyi, közigazgatási bizottságaiban, tagja volt továbbá a fegyelmi és igazoló választmánynak.8

A jogi pálya, a karrier életének egyik szegmense volt csupán, bár a jogi hivatás, a felekezeti élet, és a család egymástól elválaszthatatlan, magától értetődő fundamentumot alkottak polgári, intellektuális életében/életükben.

A székesfehérvári, a XI. Községkerület felekezeti életének nemcsak hívő emberként volt tagja, hanem annak szervezeti életét is irányította, s annak koncepcióját már az 1930-as évek elején megalkotta kiváló munkatársaival, dr. Hirschler Pál főrabbival, dr. Szegő Miklós elöljáróval, majd alelnökkel.9 A hitközségnek két cikluson át alelnöke, majd 20 évig elnöke, s ebből 6 évig Fejér és Veszprém vármegyék községkerületének elnöki tisztét is betöltötte.

Hitközségi elnöksége alatt létesült az Aggok Háza népkonyhával együtt; nevelték a reményteljes, új, öntudatos zsidó generációt az Ifjúsági Egyletben, és szerették, nevelték a kicsinyeket a Rosenzweig Lászlóról elnevezett óvodában.

Az elöljáróság elnökeként a Chevra Kadischa Szent Egylet dísztagja volt. A Betegsegélyező Egylet elnökeként részt vett a székesfehérvári hitközség egyleti életében, amelyben felesége, dr. Löwy' Károlyné szintén aktív, karitatív és kulturális tevékenységet fejtett ki hosszú évtizedekig.

Dr. Löwy Károly 1939-ben bekövetkezett halálakor egy' anyagilag, erkölcsileg rendkívül megbecsült, nagy társadalmi presztízsű, erős szervezeti keretekkel rendelkező hitközségi építményt hagyott hátra, akkor már a zsidótörvény'ek árnyékában, a realitásokkal számolva.

Halála után Székesfehérvár szabad királyi városa dr. Löwy Károly't törvény'hatósága örökös tiszteletbeli tagjává választotta. A városnak tett szolgálatát az alábbiakban méltatta gr. Széchenyi Viktor főispán: „...a város törvény'hatósági bizottságának egyik legrégibb, mindenekelőtt tisztelt és közmegbecsülésben álló tagja volt. A jog védelme, s az igazság keresése és érvényre juttatásának elősegítése volt élethivatásszerű foglalkozása, amelyet fény'es tudással és igazi emberbaráti szeretettel gyakorolt és tartott mindig szem előtt közéleti tevékenysége alkalmával is.”10

3 LDM ltsz.: 81.11.9-10: Zeugniss C-D, Wien, 1872. Julius 11.; LDM ltsz.: 81.11.12-13: Zeugniss C-D-E, Wien, 1873.

4 LDM ltsz.: 81. 11.8: Löwy Károly IV. éves joghallgató ösztöndíjtámogatási kérelme, Budapest, 1875. november 28.

5 LDM ltsz.: 81.11.4: Házassági anyakönyvi kivonat, másolat, kelt Székesfehérvár, 1939. február 10. dr. Hirschler Pál főrabbi aláírásával. A székesfehérvári illetőségű, 18 éves menyasszony adatai: szülők: Hahn Jakab és Kahn Babette.

6 Dr. Szegő Miklós: Dr. Löwy Károly (nekrológ). Községkerületi Értesítő, 1939. február, 3. old.; GERGELY 2003, 71- 72.

7 Székesfehérvári Friss Újság (SzFÚ), 1922. június 20., 2. old: Dr Löwy' Károly negyven éves ügyvédi jubileuma, SzFÚ. 1922. június 23., 3. old., A szeretet ünnepe. Dr. Löwy' Károly 70. éves. SzFÚ, 1923. szeptember 2., 4. old.

8 Fejér vármegye és Székesfehérvár szab. kir. város törvényhatóságának almanachja. Összeállították: B. Szabó István főszerkesztő és Bérezi Vilmos szerkesztő. Csitáry G. Emil könyvnyomdája és könyvkötészete. Székesfehérvár, 1931. 294. old.

9 Egyenlőség, 1930. április 12. 13. old. Lehet-e még segíteni a magyar zsidóságon körkérdésre dr. Löwy Károly válasza: „Erőteljes belmissziót...”

ío pejér Megyei Levéltár, F-IV. B.1402. Közgyűlési jegyzőkönyv. 1939. 67. kötet, 3-1939. sz. bejegyzés

166