Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)

Tanulmányok - Művészettörténet - Gärtner Petra: Grimm-mesék és illusztrációk a 19. századból

jelentkezik az Engel és Mandellónál kiadott Gyermek s há%i regék (24. kép) borítócímoldalán a szereplők ruháján, a kereten és a növényi szegélydíszítésen. Az élénkpiros festés által különös hangsúlyt nyer a felolvasó férfi kezében lévő mesekönyv. A Szüry-Gyűjteményben őrzött, Lauffer-kiadású Gyermek és háf regék frontispizén (10. kép) ugyancsak litográfia szerepel, itt azonban színezés nélkül.

Az olajnyomatok készítése a kromolitográfia körébe tartozik. A sokszorosítandó képről először pontos rajzot készítettek, amit aztán litográfiái kőre vág}’ ennek alternatívájaként cinklemezre vittek át. A nyomtatásra szánt kép minden egyes színe után külön lemezt kellett készíteni, majd a különböző színeket olajfestékkel egymásra nyomtatták.97 A hazai litográfiák repertoárja a hatvanas évektől bővült az olaj nyomatokkal, az Engel és Mandello-nál például 1864-ben jelentek meg.98 A sok szín használata ugyan nehézkessé tette és megdrágította az eljárást, de ebben a korszakban, a többszín-nyomásos autotípia alkalmazása előtt, ez volt az egyetlen nyomtatási eljárás, amellyel jó minőségben és még elfogadható áron színes képeket tudtak sokszorosítani.99 Olajnyomatra példát a Eranklin Társulat kiadásában találtam, a Regék és mesék egyik kötetének borítócímoldalán (29. kép) és mindkét kötet egész oldalas, meleg színvilágú meseképein (11. kép) (árulkodó jel, hogy a festék olaj tartalma átütött a lapon, foltot hagyva ezzel a hátoldalon).

A fotográfia feltalálása új távlatokat nyitott az illusztrációk sokszorosítása terén. A különböző vegyi és fotografikus eljárásokat ugyanis a nyomdászat is kiválóan tudta hasznosítani. A módszerek közös jellemvonása, hogy általuk a képek nagyíthatóvá, kicsinvíthetővé és nagy példányszámban reprodukálhatóvá váltak. Az alábbiakban röviden ismertetem azokat az új sokszorosítási technikákat, amelyekre a Grimm-könyvek között példát találtam.

Vonalas rajz esetén alkalmazták a fototípiát. Ennek lényege, hogy fényérzékeny réteggel bevont cinklemezre átfotografálták eredeti nagyságban, kicsinyítve vág}' nagyítva a képet, s ennek vonalai körül kimaratták a lemezt, úgy, hogy a nyomtatandó részt, vagyis a rajzot érzéketlenné tették a sav hatásával szemben.100 A vonalas illusztrációkról készített klisé, akár a fametszet, a szedés közé illesztve azonnal nyomtatható volt.101 Ezt a megoldást láthatjuk a Kis mesekönyvben (25. kép), a Walter Crane rajzolta Gyermekmesékben (26. kép), a Regék és mesékben (27. kép), valamint a Magyar gyermek- és népmesékben (28. kép).

A tónusos rajzok, festmények, fényképek reprodukálására alkalmas technika az autotípia. A módszer kidolgozása a müncheni Georg Meisenbach nevéhez köthető (1882). Találmányának lényege a raszter alkalmazása. A raszter egy olyan üveglemez, amelybe eg}' négyzetcentiméternyi felületre húsz (később a módszer fejlesztésével akár nyolcvan) egymással párhuzamos vonalat gravíroztak. Eg}' másik, hasonló módon megmunkált lemezt az elsőre ragasztottak, hogy a két lemez vonalai derékszögben keresztezzék egymást. Az így keletkező finom rácsozat közbeiktatásával felvétel készült, melyen a kép apró pontocskákra bontva jelent meg. A pontok nagysága aszerint változott, hogy a rácson keresztül mennyi fény érte a negatívot, vagyis milyen világos vagy sötét árnyalatú volt az adott helyen a kép.102 A világos részeken apró, egymástól távoli pontok jelentek meg, a sötétebb helyeken nagyobb, szinte egymásba folyók. Ezt a felbontott képet vitték át fényképezés útján a cinklemezre, s ezután maratták. A kész autotípiát a szöveg közé helyezve magasnyomással végezhetővé vált a nyomtatás.103 Valószínűleg lavírozott tussal készültek eredetileg a Grimm legszebb tündérmeséinek egész oldalt kitöltő ábrái (30. kép), melyet raszteres megoldással sokszorosítottak. Eg}' képen belül egy szín árnyalatait használták (három kép sötétzöld, három sötétkék, kettő lila, egy barna, kettő piros, egy bordó).

Az autotípia segítségével színes nyomatokat is elő lehetett állítani. Ez a többszín-nyomásos eljárás azon a megfigyelésen alapult, hogy minden szín alapszínekre bontható fel. A gép lencséje elé tett színszűrőkön keresztül a színes eredetiről három felvételt készítettek, az egyik a sárga, a másik a piros, a harmadik a kék árnyalatait reprodukálta a képnek.104 Negyedikként eg}' fekete lemezt használtak az árnyékoláshoz. A készítés során minden egyes szín raszterét bizonyos szögben elforgatták, így a reprodukción a színpontok egymás mellé kerültek. Éppen ezek a nagyítóval látható, egymás mellett elhelyezkedő színes pontok a többszínű autotípia ismertető jegyei.105 Ezt az eljárást alkalmazták a Tiindérvilág és a Pirosbóbitás (31. kép) borítócímoldalán, valamint egész oldalas illusztrációin. A Grimm legszebb tündérmeséi (2. kép), a Hófehérke vagy a hét törpe története és a Hófehérke és a hét törpe külső címoldala szintén többszín-nyomásos módszerrel készült. Ez utóbbinál a piros fázisnyomat elcsúszott a nyomáskor (3. kép).

Eredeti grafikát kevés műben közöltek: a ponyvákban (22. kép) és a Herz János kiadású Hamupipőke regében (12. kép) fametszeteket találunk, de eredetiek a litografált külső, belső címoldalak és az olajnyomatok. Az összes többi kiadványban fototechnikát alkalmaztak a nyomtatáshoz, amelynek során az eredeti grafikáról hoztak létre egy klisét és erről készítettek sokszorosítást.

Alba Regia 36 (2007)

1,7 S/.ENTf .czkl 2003, 262.

wGERSZI 1960,111.

Szenti/./ki 2003,242.

11111NOVÁK 1925, 56.

1111 KÉRI 1955, V. 7/321.

‘“Szántó 1964,2^9.

KÉRI 1955, V. 7/322.

«« Szántó 1964,282.

1°5 Funke 2004,251.

19