Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)

Tanulmányok - Régészet - Tóth Endre: In paradisum deducant te angeli… (A székesfehérvári szarkofágról)

Alba Regia 36 (2007)

hog}7 a diszkeden rövid bal oldala nem, vagy alig volt látható. Azaz a szarkofág értelmezésénél nemcsak magára a szarkofágtemetésre kell figyelemmel lenni, hanem arra is, hogy a koporsót látható felállításra tervezték.

Mivel a szarkofág bal, rövidebbik oldalán nincs díszítés, ezzel az oldalával támaszkodott hozzá vagy közelített meg égj' falat. Nagy Árpád szerint ez a templom nyugati homlokfalának belső oldala esetében képzelhető el.256 Nem vette azonban figyelembe a szarkofágban a fejtámasz helyét.257 A ládát a diszkeden oldalával nem lehetett a templom nyugati falához illeszteni, mert akkor a benne fekvő halott a szokásostól eltérően fordított tájolásban feküdt volna (a fej keleten). A szarkofágot csak eg}' fal vág}' eg}' pillér nyugati síkjához közelítve állíthatták fel. Ez az elhelyezés felel meg a benne eltemetett halott kelet- nyugati tájolásának.

A székesfehérvári szarkofág értelmezésénél különösen azért nem lehet nélkülözni a temetési rítust, mert az Árpádkorban nem temetkeztek díszesen faragott, láthatóan elhelyezett, tehát a padozaton álló szarkofágba. Ilyet csak egyet, a székesfehérvárit ismerünk, és a Szent Gellért-szarkofág maradt fenn.258 Amíg egy diszkeden kőszarkofágot eltemettek, tehát nem volt látható, egy díszes szarkofágot eleve olyan céllal készítettek, hogy látható legyen.

A székesfehérvári szarkofággal kapcsolatban a temetés különleges rítusával először Bogyay Tamás foglalkozott részletesebben.259 Összegezve Bogyay véleményét:260 nyugaton a föld felett, szabadon álló szarkofágba nem temetkeztek, ez a bizánci császárokra volt jellemző. Elgondolása érv volt az I. István temetkezőhelyéül használt szarkofágon kimutatható bizánci hatások mellett. Azonnal meg kell jegyezni, hogy a bizánci hatást a szarkofág faragásában nem lehet okozati összefüggésbe állítani a keleti temetési rítussal. Alapvető feladat lenne eldönteni, hogy a székesfehérvári szarkofág tényleges temetkezőhely-e, vág}' pedig tumba: a sír fölé állított emlék. Ilyen tumbák a nyugati császárságban is előfordulnak, és éppen all. század használatuk tekintetében a fordulópont.261 Korábban csak a 964-ben elhunyt II. Lothar gróf walbecki síremléke az egyeden példa.262 All. század második felében Adalwig apát (1065-1080) által a werdeni Salvatorbasilika-ban az első Liutgerek sírjai felett létesített tumbák263 annak, a korabeli teológiai írásokban is megjelenő folyamatnak a következménye, amelynek a célja: az élőket emlékeztesse a saját halálukra, imádkozzanak az elhunytakért, hogy minél előbb Isten országába jussanak.264 Nem tartom valószínűnek, hogy a székesfehérvári szarkofág ezekhez all. századi németországi példákhoz hasonlóan, csupán üres tumba, azaz síremlék legyen. Ha ilyet akartak volna készíteni, akkor azt — akár díszesen faragott — kőlapokból is összeállíthatták volna, és nem kellett volna körülményes módon egy római szarkofágot átfaragni. Az azonban lehetséges, hogy az a vallásos mozgalom, amely a nvugati császárságban a tiszteletreméltó halottak számára a tumbákat létrehozta, legalábbis egy királyi temetkezés esetében hatott a hazai halotti megemlékezésre, és az első magyar király esetében létrehozta a felszín feletti síremléket, amelyben azonban a keleti császárság és kulturális hatása alatt álló területek mintájára az elhunytat is elhelyezték.

A templomban előkerült sírok között valódi szarkofágtemetésnek, tehát a padlószint felett álló, kőből faragott kőkoporsóban történő temetésnek az ismerten kívül nincs nyoma, de ilyet a padlószint alatt sem találtak. Szarkofágtemetkezés Szt. Gellért koporsója Csanádon.265 A budai ferences templomban feltárt pelta-mintás római szarkofág nincs átfaragva. III. András koporsója is lehetett:266 eredeti helye minden bizonnyal a padló alatt volt, tehát nem szabadon, a felszínen állt. Egyébként Székesfehérváron a prépostsági templomban vág}’ kifalazták a temetkezések sírgödreit, vagy nagyobb, faragott kőlapokból állították össze.

A római császárkori eredetű szarkofágbatemetés Európában sokáig tovább élt, de a szokást a birodalom egykori tartományaiban nem azonos mértékben és több változatban alkalmazták (szarkofág földbe süllyesztése, elhelyezése a föld felett vág}' a kriptában is).267 Az idő haladásával egyre inkább az elhunytak társadalmi állása határozta meg a kőkoporsó készítését. Galliában az egyszerű díszítésű szarkofágok divatja a Karoling-kor végére visszaszorult.268 Formájuk általában trapéz alakú, akrotérionok nélkül, belül a fej számára kifaragott fülkével készültek: a római szarkofágoktól a nagyformákban is különböznek.269 A Karoling-kor után a császárságban szinte csak az uralkodó és családtagjai kerültek

256 NAGY 1972,166.

257 Varjú sem figyelt fel rá, amikor a szarkofág díszíteden oldaláról, mint a főtől való oldalról beszél (VARJÚ 1930, 376): a holttest valóságban éppen fordítva feküdt.

25» BENKÓ 2005.

25’ KRALOVÁNSZKY 1988.

26» Bogyay 1971,8, Bogyay 1972,12.

261 WAI.I.MANN 1996, 220-231 forrásokkal, indoklással és értelmezéssel.

262 WALLMANN 1996, 246, 141. jegyzet. Képe: KOSCH, C, Zur Ortsfesten Ausstattung der Kirchen in ottonischen Zeit, in: Otto der Große. Magdeburg und Europa Bd. I. Essays, hrsg. von Matthias Puhle Mainz 2001, 298, Abb.14.

261 Az emlékeket a sírok fölé több, mint száz évvel a haláluk után állították WALLMANN 1996, 220. Peter Wallmann másik, korai példája: Gebhard konstanzi püspököt (meghalt 995-ben) petershauseni kolostortemplomban egyszerű földsírba temették; a 11. században egy tumbát emeltek, és csak 1134-ben helyezték a halott maradványait a tumbába: WALLMANN 1996, 224.

2W WALLMANN 1996, 221.

265 BENKÓ 2005.

266 ALTMANN J., ArchÉrt 100,1973, 82-83.

26” PANOWSKY 1993, 53; galliai példák: KOMM 1990, VlEILLARD-TROIEKOUROFF 1995, MEIER 2002, 228-232.

268 Lásd Német Lajos lorschi, pillérekkel díszített szarkofágját: VIEILLARD- TROIEKOUROFF 1995, 57.

PÄFFGEN 2004, 490.

127