Demeter Zsófia - Kovács Loránd Olivér (szerk.): Alba Regia. A Szent István Király Múzeum évkönyve - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 36. (Székesfehérvár, 2007)
Tanulmányok - Régészet - Tóth Endre: In paradisum deducant te angeli… (A székesfehérvári szarkofágról)
Alba Regia 36 (2007) 5. ábrázolások A szarkofág elő- és hátlapját, valamint a jobb, rövid oldalát díszesre faragták. A bal rövid oldal szélét egyszerűen, két vonallal keretezték (9-14. képek). Az előlap átfaragásának szerkezetét a két oldalfülke meghatározta. Mivel a fülkék kiülő részét lefűrészelték, az eredeti keretezés eltűnt és a fülke mélysége csökkent. Mindkét fülkében a keresztbe tett lábú alakokat egy-egy virágos növénnyé faragták át (9. kép). A növények nem természetszerűek, ezért fajtájuk sem határozható meg.101 A növények testét néhol fúróval lazították fel. A jobb oldali növény testére négy pár, a szárára 1+2 hóikat fúrtak. A bal oldali növény testén 2 pár hoik van. A fülkék közti területet két egyforma négyzetre, közöttük egy téglalapalakú felületre osztották fel. A négyzeteket három szálra osztott fonat keretezi, amely négyzetbe írt körként folytatódik. A háromtagú fonatszál felülete egysíkú. A simára megmunkált felületre, nem azonos távolságra két V metszetű árkot véstek: a középső szál szélesebb a két szélsőnél. Mindkét négyzetes mező sarkait kis ornamentika díszíti, a körökbe egy-egy rozettát faragtak. A bal oldali rozetta nyolcszirmú, hegyes levelű és stilizáltan utánozza a növényi erezetet. A jobb oldali ugyancsak nyolcszirmú, a háromosztású sziromvégek azonban vissza vannak pödörve. A középső, téglalap alakú mezőt a szalagfonattól egy-egy díszes fejezetű oszlop választja el. A köztük levő felületet betölti egy hatszárnyú angyal, amelynek a lába nem, csak feje és szárnyai látszanak. A felső szárnypár két oldalán egy-egy kis rozetta, az alsó szárnyak között egy-egy három szirmú, stilizált liliom van, lándzsa alakú középrésszel, visszahajló oldallevelekkel, és erős középerezettel. A szalagfonattal határolt mező felett, a két sarokfülke között vízszintes lécekből álló keretet véstek. A hádapra az előoldalhoz hasonló szerkesztésű mintát faragtak (10. kép). Mivel ott nem kellett figyelembe venni korábbi adottságokat, a felületet felül és oldalt is keretezték. A díszítés tengelyében ezen az oldalon is hatszárnyú angyal jelenik meg, akit egy-egy oszlop fog közre (13. kép). Az oszlopok az előlappal ellentétben be vannak kötve a fonatos mintába, amely ezen az oldalon két-két körfonatból áll. A téglalap alakú mezők bal és a jobb oldali sarkaiban egy-egy kitöltő díszítmény van, a fonatos körök közét egy-egy felfelé és lefelé nyúló háromlevelű növény tölti ki. A körfonatokban ugyanolyan kétféle rozettát faragták ki, amelyek az előlapot díszítik. Az angyal két oldalán a körfonatban hegyes szirmú, a két szélső mezőben visszapödört szirmú rozetta van, alul egy-egy stilizált liliom áll. A szarkofág jobb, rövid oldala felül és két oldalán a hátoldallal azonos mintával és azonos módon keretezett (11. kép). Ezen belül egy sima, szélesebb sáv az elevatio animae-jelenetet fogja közre. Az átlósan elhelyezett, jobbra repülő angyal két kezével emeli a bebugyolált gyermekként ábrázolt lelket. Az angyal öltözete a szokásos hosszú tunika. Ruhájából nagyobb textildarab hull alá, amely elvileg a palla vége; ez a ruhadarab az angyal ruháján azonban nem különíthető el. Szárnyai, felemelt bal lába kitölti a rendelkezésre álló területet. A jobb szárnyát a felület felső szélével párhuzamosan tartja, a bal szárnya erre merőleges. Szárnytöveinek tollazatát stilizált, rombuszalakú vonalkázás jelzi. A fejét nimbusz fogja körül. Az elő- és hátlapon a négyzet alakú fonatok sarkaiban a különböző formájú, negyedkor alakú díszítmények különösen jól mutatják, hogy a kőfaragó részletgazdagságra és változatosságra törekedett (lásd Fettich Nándor rajzait: 4-7. képek). Ez, az első pillanatban szinte szembe sem tűnő jellegzetesség máshol is megfigyelhető. Az elő- és hátlapon a fonatos minta hurkolása különbözik (pl. az előoldal bal szélén a hurkolásnál az alulról érkező szál került felülre, a hátoldalon a felülről érkező, és így tovább). Különbözőek az elő- és a hátoldal oszlopfői: az előlapon nagyobbak, pontosabban követik a kompozit oszlopfőt, és felületük fúróval jobban fellazított. A hátoldalon az oszlopfők kisebb méretűek, nem használtak fúrót, és az oszlopok be vannak kötve a fonatba. Különböznek az angyalos mezőkben faragott ornamentumok. A kis rozetták mindkét oldalon egyforma méretűek és alakúak, az előoldalon azonban a levelek bordásak (erezettek), a hátoldalon pedig nem. Az azonos típusú nagy rozetták a részletekben is azonosnak tűnnek, holott különböznek egymástól. Az előoldalon a rozetta hegyesebb végű, a hátoldalon a végződések íveltek, és az erezetük is különbözik. A pödrött szirmú rozetták az előoldalon három részre tagolt végűek a hátoldalon pedig nem: ennek nem a kopás az oka, mert a hátoldalon a bal oldali rozetta épen maradt. Különbözik a rozetták fészke is. Az előoldalon a bal rozetta közepe két körgyűrűből áll, a külső gyűrű belső oldala cikk-cakk mintás, a jobbra lévőnek pedig a külső oldala cakkos mintázatú. A két oldalon a két szélső rozetta magja sima körgyűrű, a belsőké pedig gerezdes. A hátoldalon a fonatkörök között a térkitöltő háromágú levelek sem egyformák. A bal oldalinak szára van; az alsó legömbölyített levelű, a felsőn ívesen hajlanak szét a szélső levelek, a középső levél pedig rövid és háromszögletű. A jobb oldali leveleknek nincs szárkiképzése. Végül az előoldalon a két saroknövény alakja és virága is különbözik. A szarkofág alján mind a három oldalon hiányzik a keretminta.102 Ezt az a körülmény is befolyásolta, hogy az előoldalon a fülkék miatt egységes keret nem volt kialakítható. A szarkofágnak különösen az előoldalon töredezett, sérült az alja. A római megmunkálás legjobban a jobb, rövidebbik oldal alján látható. Jól látszik a fogasvéső nyoma; ez néhol a hátoldal alján is megfigyelhető. A római szarkofág alsó széle egyik oldalon sincs jobban megmunkálva nyilván azért, mert számoltak a földbesüllyedéssel ugyanúgy, mint a kőkoporsóknál általában. Valószínűleg az alj sérülése egyik oka a középkori megmunkálás hiányának is. Szakái Ernő úgy rekonstruálta a középkori szarkofágot, hogy kisebb pódiumon I, 11 Kádár 1955, 204, 26. jegyzet. II, 2 Marosi 2002,324. 115
