Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - FANCSALSZKY GÁBOR: Régészeti adatok Székesfehérvár környékének népvándorláskori topográfiájához p. 73
Alba Regia 35. 2006 előtt ugyanaz a kereskedő (Mauthner L.) ajánlott fel eladásra a múzeumnak, mint aki a többi szabadbattyáni leletet is, és ennek az esetében is ugyanazt a lelőhelyet adta meg. A csat hosszas külföldi vándorlás után a soproni múzeumban kötött ki. Ezzel Fettich az összes általa felsorolt lelet öszszetartozását akarta igazolni (Fettich 1928, 105, Taf. XVI. 2.). Beninger Fettich nyomán (de adatait részben figyelmen kívül hagyva) közli a tárgyat, megemlítve, hogy a kereskedő először Szabadbattyáni adta meg lelőhelyként, de jelenleg (1931.) ez Eisenstadt/Kismarton (Burgenland), datálása 400. körüli (Beninger 1931, 41-42, 43, Abb. 18.). A tárggyal Kiss Attila foglalkozott a legrészletesebben (Kiss 1980, 107-108, Taf. VIIL). Megállapította, hogy a soproni múzeumba került csat 45 az ottani adatok alapján Kilényi O. gyűjteményéből jutott hozzájuk. Niklovits Károly budapesti kereskedőtől szerezték meg csere útján 1925. aug. 20-án, Kismarton lelőhellyel. (A lelőhelyre vonatkozó adatok kétességét az is igazolja, hogy a MNM végül nem vette meg a tárgyat, Sopronban pedig nyilván azért adtak meg Kismartont, hogy felkeltsék az érdeklődést.) Niklovits 1921. és 1928. között vásárolt tárgyakat az MNM-től, lehetséges, hogy ekkor jutott ehhez a csathoz. A kolozsvári Kilényigyűjtemény katalógusában a tárgy nem szerepel. Kiss Attilának a lelőhelyre vonatkozó elméletének az az alapja, hogy 1918-ig két Kismarton volt Magyarországon. A Sopron melletti és a Fejér megyei Martonvásár egy részét is így hívták, ami kb. 40 km-re van Szabadbattyántól. A Budapesten vásárló Niklovits esetében valószínűbbnek tartja, hogy inkább a főváros környékén szerzett be tárgyakat. Beninger egy későbbi adata szerint a soproni Burgstall lábánál, szőlőművelés során előkerült temetőből származik a lelet, de más adatot nem ad meg. Élt viszont Eisentadtban egy bortermelő, Wolf Sándor, akinek tekintélyes magángyűjteménye volt (1900-1938. között). Niklovits neki is felvásárlója volt. Kiss A. szerint tehát a csat eredeti lelőhelye vlószínűleg Szabadbattyán, az MNM Mauthnertől vette, Sopronba pedig Niklovits által került, a Kismarton adat pedig Martonvásárra vonatkozik. A csat díszítése annyira egyedülálló, hogy az egész Kárpát-medencében csak az 1924-es lelet egyik tárgyán (26. lelőhely/f. = ezüst csattest felső lemeze) látható ehhez hasonló. Ezek alapján LFM: 55.47.1. feltehető, hogy az összes szabadbattyáni és valószínűleg szabadbattyáni lelet az 1909-es vasútépítás során előkerült keletigót temetőből származik, az 5. sz. harmadik negyedéből (Kiss 1980, 107-108, 112). A tárgy kora és minősége kétségtelenül megengedi ezt a lehetőséget, de hangsúlyoznunk kell, hogy az elméletben sok a nehezen bizonyítható feltételezés. Jelenleg azért tárgyaljuk Szabadbattyánnál, mert az irodalomban többször is felmerült itteni származása. Utoljára Tóth Endre említi a kismákfai ezüsttálka (5. század második fele) díszítésének párhuzamai között a csaton látható ábrázolást (Tóth 1994-1995, 130, 10. kép 1., 131, 11. kép 2., 132, 137). 29. ZÁMOLY 15/ Az MNM 1903-ban vásárolt meg Lichtneckert Józseftói egy kora avar kopját, közelebbről nem ismert zámolyi lelőhellyel. 46 Hampel József tudósít arról, hogy az adott időben 9 fegyvert vett egyszerre a múzeum, ő ekkor honfoglaláskorinak tartotta a tárgyat (Hampel 1903, 445) 47 . Csallány Dezső sorolta be az avar kori leletek közé 1953-ban (Csallány 1953, 137; Némethi-Klima 1992, 231, 162. sz.; Szentpéteri 2002, 429). A kopja pontos leírását Kovrig Ilonának köszönhetjük: nádlevél alakú, rácsmintás díszítésű, polírozott felületű (Kovrig 1955, 37, X. tábla 4., XII. t. 1.; Kovrig 1955a 174, Pl. V. 4., Pl. VII. 1-la). Csallány később többször is pontatlanul idézi a leletet, kengyelt is hozzátéve, mint kuturgur-bolgár emléket (Csallány 1956, 218-219, 1080. sz.; Csallány 1963, 34). Bóna István a tárgyat a legkorábbi avar megszállás nyomai közé sorolja (Bóna 1971, 240/24/, 275/55/). Egy későbbi munkájában a korábbi leírást pontosítva a mandzsettás köpűt az avar anyag keleti eredetű elemének határozza meg, a rovátkolt díszítésű kopját máglyáról származó jelképes lovassír bizonyítékaként értékelve (Bóna 1980, 47). Említése a falu történetében is olvasható (Demeter-FülöpLukács-Siklósi é. n. [1996] 13, 75, 1. ábra). 6 MNM F 32.1903.5. - ma már nem található a gyűjteményben, hossza a leltárkönyv szerint 22,8 cm volt. 7 Az ekkor vásárolt tárgyak (32.1903.1-9.) mind Fejér megyéből származtak. 85
