Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - FANCSALSZKY GÁBOR: Régészeti adatok Székesfehérvár környékének népvándorláskori topográfiájához p. 73
Alba Regia 35. 2006 5. ISZKASZENTGYÖRGY 2/17. LH. BELTERÜLET, "A KASTÉLYON FELÜL VALÓ TÁBLA" (1. tábla 2.) 1836. áprilisában a "kastélyon felül való táblának a napnyugati sarkán az árokban a hegyoldalon egy régi hosszú holttetem mellett" avar sírleletet találtak. Mellékletei: "két aranyfüggő, karikáján gyöngykoszorú, alatta három kisebb gömböcske, ez alatt nagy borsószem nagyságú gomb" és öt darab háromszárnyú nyílhegy (három darab csúcsban végződő tüskés és két darab trapéz alakú, levágott élű, ezek közül az egyik átlyukasztott sarkú). A feljegyzés szerint a lelethez még egy hosszú kard is tartozott, melyet a rozsda megemésztett. A fenti adatok 1935. aug. 16-áról származnak, amikor Marosi Arnold megtekintette gróf Pappenheim Sándor gyűjteményét a kastélyban (Marosi 1935, 40) 9 . A nyílhegyeket 1937. áprilisában szerezte meg a múzeum, a fülbevalópár azonban a kastélyban maradt, ezek a háború során feltehetőleg elkallódtak. 10 1996-ban a nyílhegyekkel azonos leltári számon egy gyöngysor is található (doboza szerint: Iszkaszentgyörgy 1. sír), ennek eredete és meghatározása azonban kérdéses, ugyanis az 1937-es leltárkönyv nem említi. További tudományos értékelésre ezért alkalmatlan. Meghatározását Pásztor Adrien szóbeli közlése alapján adjuk, e szerint a kis kék gyöngyök késő római eredetűek, a többi nagy része germán, melyek között arany vagy ezüst fóliával borított is volt, a nagy, színes millefiori pedig a nyugati germán anyag alapján 6. sz. közepe - 7. sz. közepe közöttre keltezhető. Ezek alapján olyan import árúról van szó, amely lehet avar kori. A két nagyobb nyílhegyet Kalmár János említi (Kalmár 1944-1945, 281). László Gyula az öt nyílhegyes temetkezések között sorolja fel a lelőhelyet (László 1955, 146). Csallány Dezső leletkataszterében a kard nem szerepel, szerinte a tárgyak könyve írásának idejében a SZIKM-ben voltak, de leltári számot nem adott meg (Csallány 1956, 130, 401. sz.; Szentpéteri 2002, 171). Bóna István a leleteket a legkorábbi avar megszállás nyomai közé sorolja - a megye északi feléből -, és felveti annak a lehetőségét, hogy a leletek két sírból (egy férfi és egy női temetkezésből) származ9 MNM Adattár 35.I.I. 1C SZIKM 10.421., 1937. 31. tétel. Most az állandó kiállítás 51. tárlójában láthatók, más nyílhegyekkel együtt. nak. Amennyiben a fenti tárgyak összetartoznának az Iszkaszentgyörgy-Kincsesbányán előkerült avar anyag korai részével (égett kengyel és fokos), úgy az avar honfoglalók első rétegének jellemző együttesét feltételezhetnénk, ez azonban nem bizonyítható (Bóna 1971, 240/24/, 273/53/). Ezt az elméletet fogadja el Tomka Péter a sztyeppéi temetkezési (hunkori) szokásokat vizsgáló dolgozatában : e szerint halotti áldozatról lenne szó, rejtekhelyen elásott férfi és női sírral és máglyán elégetett lószerszámmal együtt, ezek pedig egy sajátos keleti rítus bizonyítékai (Tomka 1986, 43-44, 54, 72. jegyz.). A lelet megsemmisült kardját idézi (téves lelőhellyel: Iszkaszentgyörgy-Kincsesbánya) Simon László, mint a legkorábbi időkre keltezhető hoszszú, egyenes, belső-ázsiai típusú kardot (Simon 1991, 293). A rendelkezésünkre álló tények azonban nem adnak lehetőséget ilyen messzemenő következtetésekre. Az első közlés (Marosi 1935) és a leltárkönyv határozottan egy sírról beszél, az eredeti feljegyzések alapján, bár a megtalálás után egy évszázaddal. A viszonylag pontosan megadott lelőhely a falu belterületén található, míg a Kincsesbánya a falu ENy-i részén. A kettő távolsága mintegy 3 km, ez pedig túl nagy ahhoz, hogy azonos lelőhelyre gondolhassunk. További nehézséget jelent, hogy Kincsesbányán 1975-ben meddőelhelyezés során avar temetőt pusztítottak el (Fülöp 1985, 185). Mindezek alapján valószínűbbnek tűnik, hogy a kastély közelében egy kora avar magányos sírral számolhatunk, míg a Kincsesbánya területén egy nagyobb, de sajnos elpusztult temetővel. A területen az ismételt terepbejárások sem eredményeztek újabb leleteket. [Fülöp-SiklósiFancsalszky, 1992.] A kincsesbányai lelőhelyeket (6-8.) azért tárgyaljuk, mert az irodalomban kapcsolódnak Iszkaszentgyörgyhöz (lásd: 2/17. lh.) 6. KINCSESBÁNYA (Térképen nem szerepel) A fenti lelőhelyről a SZIKM leltárkönyve szerint a Petőcz László 1950-es gyűjtéséből származó allatcsontok avar koriak. A csontok közül a fiatal marhához tartozó jobb felkarcsonton (humerus) nagy bronztárgytól származó patina látható, míg a másik egy fiatal mén jobb alsó állkapcsa (mandibula) 76
