Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)

TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - FANCSALSZKY GÁBOR: Régészeti adatok Székesfehérvár környékének népvándorláskori topográfiájához p. 73

Alba Regia 35. 2006 (mára értelemszerűen ezek is elvesztek). Ovális bronz csatkarika állatfej díszes tüskével, "tünetszerűen" aranyozás nyomaival, valamint 3 töredék a csatlemezhôl, melynek felületét aranylemez borítás és poncolás díszítette - e három töredék azóta elkallódott. Cikáda alakú arany fibula bronz tűvel, testén és szélein gyöngysor dísszel. Sugaras hátú, sérült (egy negyede hiányzik) ezüst tükör, közepén átfúrt dudorral (Csmi-Brigetio típus). Hordóstestű 1 cm-es aranygyöngyökből álló nyaklánc, eredetileg 13 db volt, ma a kiállításon 12 db látható. Kölesszem nagyságú arany gyöngyszemek, 4 db volt, ezek azóta elvesztek. Vegyes anyagú gyöngyök, 6 db volt, ezek közül kiállítva 1 db hegyikristály, 1 db borostyán, 1 db zöld üveg és 1 db üvegszerű, irizáló anyagú van, a raktárban 1 db borostyán maradt, egy, az irizálóhoz hasonló eltűnt. A koporsó vasalásai: 8 db sarokpánt (4 ép, 4 töredékes, a legnagyobb derékszögben meghajlított teljes hossza 26 cm), 2 db fogópánt karikával és 1 db zárószerkezet - mind megvan (6-7. tábla). Fémpálcika két végén gyűrűvel, a gyöngysor kapcsoló tagja. A sír közeléből került elő egy kézzel formált, vörösesbarna kerámia peremének három töredéke (5. tábla 19.). A kb. 16 cm átmérőjű kihajló perem alatt bevagdosott borda fut, alatta farkasfog díszítés látható (Bóna 1971, 228 /12/, 268 /48/, 4-5. kép; Kaltofen 1984, 210; Fülöp é.n.; Fülöp é. n. [1999] 56). A lelőhely azonosítása során Bóna István 1960ban két további sírt tárt fel, a temető legszélét (Bóna 1971, 228(12), 268(48); Kaltofen 1984, 210), ekkor tudta meg, hogy az előző negyedszázadban sok sírt pusztított el a homokbányászás.(Rég. kut. 1960, 49; ArchÉrt 1961, 291)

7 A két Ny-K-i tájolású sír (ugyanitt bronzkori, inkrusztrált edénytöredékek is előkerültek) közül az elsőt (folyamatos számozásban 2. sír) rögtön kifosztották, és később is megbolygatták. Mellékletei: vas csat, ovális tüskével (4,8 x 2,8 cm), kampós végződésű vas töredék. A másikban (3. sír) egy ifjú férfi nyugodott, koponyája alatt összecsavart végű vékony drót (két darabban) és egy 1,6 cm átmérőjű, zöldesbarna, folyó vonalas díszítésű gyöngyszem (8. tábla 1-3.) volt.

8 A leletek egyes darabjaival többször is foglalkozott a kutatás. Bóna István véleménye szerint a tárgyak a hunkor utánról, az 5. sz. második feléből 7 MNM Adattára XI. 1960/485.; SZIKM Adattára, Iszkaszentgyörgy Ltsz.: 281. 8 SZIKM 60.36.1-2.; 60.37.1-2. A bronz drót T. Szőnyi Eszter szóbeli közlése szerint római fibula része is lehet. Az adatért itt fejezem ki köszönetemet. származnak. A koporsós lelet kerámiatöredéke és az ifjú sírjának jellegzetes, fonott hajtincset tartó drótja a szvébekre utal. A hasonló együttesek alapján a leletből hiányoznak a nagy fibulák és a díszes csattest (ez utóbbira valóban utalnak is a leltárkönyv fentebb ismertetett adatai). A két lelet egy, a közelben fekvő nemesi udvarház temetőjét jelzi, az alacsony rangú, vagy szolgasoruak a nagyasszony kíséretéhez tartozhattak (Bóna 1963, 276; Bóna 1964, 82-85, 32, 49, 51, 56. jegyz.; Bóna 1964a 109). Későbbi írásaiban Bóna a fibulák hiányát és a cikáda jelenlétét a nem germán elem bizonyítékaként értékelte, mint hunkor végi, vagy utáni sírleletet (Bóna 1979, 317; Bóna 1991, 197; Bóna 1993, 182). A lelet különböző eredetű tárgyai is a nemzetközi divatra utalnak. A késő római származású hordóstestű aranygyöngyök az 5. sz-i Duna-vidéki germánság általános viseletéhez tartoztak (Pekáry 1955, 28). A Csmi-Brigetio típusú (sugaras, bordázott díszítésű) törött tükör (Kovrig 1959, 213, 3. ábra, 221, 108. jegyz.) a tárgycsoport utolsó összefoglalása szerint a sírbatétel előtt mesterségesen megcsonkított szélű példányok közé tartozik. Önmagában azonban nem alkalmas etnikai meghatározásra, mivel a hozzá kapcsolódó iráni-alán szokás rövid időn belül általánossá vált (Istánovits-Kulcsár 1993, 18, 20, 29). A lelet legérdekesebb tárgya az arany lemezből készült cikáda. Ez egyedi darab, amely az 5. sz. második felére már elvesztette korábbi szerepét, a nemzetközi divat része lett (Bóna 1971, 228(12); Visy 1981, 212; Bóna-Cseh-Nagy-Tomka-Tóth 1993, 24). Kiss Attila többször is idézi az együttest, Bóna alapján a prelangobard (szvéb) meghatározást fogadva el (Kiss 1980, 117, 3. lista/7, 118, 4. ábra/7; Kiss 1981, 178). Terepbejárásaink nem eredményeztek új leletet a lelőhelyről.[Boldizsár-Fancsalszky-Siklósi, 1988.] Az adatokat összesítve itt egy nagyobb, az 5. sz. második feléből származó hunkor végi, a langobard uralom előtti, megsemmisült temetővel számolhatunk. 75