Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)

TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - TÖRTÉNELEM-HELYTÖRTÉNET - HISTORIE - LICHTNECKERT ANDRÁS: Új adatok a füredi savanyúvízi gyógyfürdő történetéhez. 1674-1822 p. 63

Alba Regia 35. 2006 A füredi gyógyfürdő történetét évtizedekig kutató helytörténész úgy foglalt állást, hogy a rómaiak nem ismerték a füredi savanyúvizeket. K. Palágyi Sylvia szerint van valóságtartalma a Kovács József által feljegyzett hagyománynak, miszerint a telep szénsavas forrásait már a rómaiak ismerték. Galerius császár feleségét, Valériát férjének utóda, Maximilianus császár száműzte. Tihany félszigetén lakott, itt látogatta meg édesanyja, Diocletianus császár felesége. A beteges császárné a füredi szénsavas gyógyforrás vizétől gyógyult meg, ennek emlékére Valeria a tihanyi félszigeten Dianna tiszteletére oltárt emelt. (Zákonyi 1988. 114. - K. Palágyi 1999. 113. - Kovács 1944. 66.) 1-2. A savanyúvíz első említése Zákonyinál Lower Máté 1694-ben kiadott útleírásában található. (Zákonyi 1988. 116. - Lower 1694.) Az Augsburgból Ausztrián és Magyarországon keresztül Konstantinápolyba utazó Lower két „tihanyi" savanyúvízforrást említett, de fürdőről nem szólt. Ezt követően Riedhöfer János 1717-ben Tihanyban egy szeszes és egészséges kútforrásról (Zákonyi 1988. 118. - Riedhöfer 1717.), Bombardi Mihály 1718-ban tihanyi savanyúvízről (Zákonyi 1988. 118-119. - Bombardi 1718. 99.), Turóczi László 1729-ben tihanyi savanyúvízforrásról (Zákonyi 1988. 119-120. - Turóczi 1729. 205.) írt. A savanyúvíz első magyar nyelvű említése Zákonyi szerint gr. Esterházy Antal kuruc generális tábori könyvében található 1708. május 16-án. (Zákonyi 1988. 117.) Kutatásaim során a Savanyúvíz két korai magyar nyelvű említésével találkoztam. A veszprémi székeskáptalan hiteleshelyi jegyzőkönyvében latin nyelvű bevallásban 1702-ben - kétszer is - előfordul magyarul, a Balaton-parti birtok eladásánál előbb a birtok helyét Arács helységben a Savanyúvíznél („in territorio ac intra veras metas dictae possessionis Arács locoque nativo sermone a' Savanyu Viznél sic nuncupato") jelölték meg, majd a birtokszomszédokat felsorolva akkori szokás szerint magyarul is megemlítették, hogy a birtokot nyugatról a közönségesen Savanyúvíznek nevezett forrás („ab occidentali verő partibus accidulae seu scaturigo communiter Savanyu viz") határolta.

4 Ennél is jóval korábbi az az 1674. évi per, amelyben a jezsuiták mámai jobbágya arról vallott, hogy miket hallott az arácsi Szilasy Jánostól, „mikor 4 VeML. Vk. hh. jkv. 1702. Nr. 88. egyezer az Savanyó vizné ment volna".

3 Ez a Savanyúvíz legkorábbi, egyúttal magyar nyelvű említése is. 3-4. Az 1999 előtti szakirodalom szerint a gyógyfürdő első említése Bél Mátyástól származik, aki 1735 augusztusában elkészült munkájában kettős kútról írt. Az egyik az ivókút, a másik a fürdőkút, amely mellé kis épületet is emeltek a fürdővíz melegítése céljából. Demkovics (Tenkovics) Miksa előtti fürdőtulajdonosról a szakirodalom nem tudott, róla is csak akkor szerzett tudomást, amikor már meghalt, és a felesége 1741-ben eladta a telepet Schuszter József orvosnak. (Bél 1989. 206-207. Zákonyi 1988. 122-124.)

6 A veszprémi székeskáptalan mint hiteleshely jegyzőkönyvében található bejegyzés szerint Flaskár András a hitvesével, Kőmíves vagy Károlyi Évával és a fiával, Ferenccel 1702. május 21-én Arács határában lévő másfél hold irtásföldet 25 magyar forintért megvásárolt Darabos Gergely arácsi nemestől. Az irtásföldet keletről Kis Gergely, északról nemes Oroszy Pál szántóföldjei, délről a Balaton, nyugatról a savanyúvízi forrás („accidulae seu scaturigo communiter Savanyu víz") határolta. (Lichtneckert 1999. 727.)

7 A soproni születésű, Székesfehérváron 1713-ban polgárjogot szerzett Flaskár András 1718. március 7-én az Arács határában lévő, 16 esztendővel korábban megvásárolt irtásföldjét 50 rajnai forintért eladta Demkovics János Miksa seborvosnak és fürdősnek, hitvesének, Grujber Margitnak és öt gyermekének. Az irtásföldet a rajta felépített épülettel vagyis „förösztés" céljára emelt házzal együtt adta el Demkovicsnak, mivel a romos épületből semmi haszna sem származott. Ez a szerződés az egyik bizonyítéka annak, hogy Flaskár a megvásárolt irtásföldön gyógyfürdőt létesített. Mivel romos épületet adott el Demkovicsnak, emiatt joggal feltételezhető, hogy azt sok évvel az eladás előtt emelte. Az 1718. évi adásvételi szerződésben is szerepel, hogy Flaskár András székesfehérvári polgár és lakos volt.

8 D ZML. Zala Vármegye Törvényszékének iratai. Polgári perek. 1674. Fasc. 14. Nr. 21. 6 Zákonyi szerint Bél Mátyás idejében már három forrás volt a telepen. A két nyugatabbra eső a tihanyi apátságé, a keletebbre eső fürdőforrás Tenkovics Miksáé. Leírásához lábjegyzet nem tartozik. Levéltári forrásokban csak két kútról írnak ebben az időben. 7 VeML. Vk. hh. jkv. 1702. Nr. 88. 8 VeML. Vk. hh. jkv. 1718. Nr. 92. 64