Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)

TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - TÖRTÉNELEM-HELYTÖRTÉNET - HISTORIE - FARKAS GÁBOR: Történelmi családok Sümegcsehiben p. 15

Alba Regia 35. 2006 töztek a faluból. Zoltán Döbröcén lakott, Géza egy ideig Zalaegerszegen élt, a többiekről biztos információm nincs (állítólag a fővárosban élnek). A csehi Farkas-házat eladták, amely majdnem 200 esztendeig volt a Farkas-generációk otthona. A ház 2 ezer négyszögölön feküdt. A házat közösen megvette Lenner Lajos és Szanati Joákhim. A telket kettéosztották, és két korszem házat építettek rá. Farkas Anna (Farkas Mihály [L] és Német Katalin lánya) 1839-ben, 20 évesen férjhez ment Német János csehi gazdafiúhoz. Német János és Farkas Anna 15 évet éltek együtt, Német János 1854-ben meghalt, örökös nem maradt. A ház és a vagyon feleségére, Farkas Annára szállt. Az özvegyet Csombó bálint János vette feleségül. Az esküvőt 1855. június 3-án tartották. Csombó bálint János ekkor 36, Farkas Anna 36 éves. A férj kései házasságának oka az 1840-es évektől tartó katonáskodása. A házasodás katonai elbocsájtó levél (obsit) mellett történt. A házasságból egy leánygyermek, Mária született, 1856. április 25-én. A Német vagyon tekintélyes nagyságot tett ki, a tagosztály során Német Jánosnak egész telket juttattak, s ezt a vagyont örökölte Farkas Anna (és Csombó bálint János). A házasság 17 évig tartott. 1872. szeptember 4-én Csombó bálint János 53 évesen, gyomorrák betegségben meghalt. A gazdaság vezetése és könnyebb munkák elvégzése az özvegyre és a 16 esztendős Mária lányra hárult. A gazdasági kényszerűség feltétlenül férfi jelenlétét kívánta meg. Farkas Anna 53 évesen nem gondolhatott a harmadik házasságra. A fiatal és fizikailag törékeny Mária jöhetett számításba a férjhez menéssel. A család és a rokonság olyan férfit keresett, aki a gazdálkodást és a családot is kedveli. A csehi plébános, Petlánovits Mihály a családnak a katonaságtól ekkoriban elbocsátott (77. honvédzászlóalj, 4. századának legénye) Somogyi Mihályt ajánlotta. (A házassághoz az engedélyt a katonai hatóságnak is meg kellett adni. Erre törvény kötelezte a társadalmat. A házasulandó személynek ezzel is bizonyítania kellett, hogy a kötelező katonai szolgálatát letöltötte.) A plébános szerint Somogyi Mihály rendszerető, dolgos csehi családból származik. A család erről értesült, mert Somogyi vicza Jánosnak a felesége Csombó bálint Katalin. Somogyi Mihályról (új szeri lakos) információt szerezni a nagynénitől is lehetett, ami dicsérő volt. A család elfogadta a plébános ajánlatát, a házasságot 1873. január 12-én megkötötték. A házasságból egy fiúgyermek, 1873. december 30-án (Vilmos) született. A házasság elhibázott lett. A férj nem törődött a gazdasággal, a földeken a szolga dolgozott. Ugyancsak ő gondozta az állatokat. Somogyi Mihály léha életet folytatott, barátokat gyűjtött maga köré, és velük együtt a bazsi hegyre járt mulatozni. Farkas Anna, de Mária is hamar kiábrándult a munkakerülő Somogyi Mihályból. A rokonság aggódva figyelte a Farkas-ház gondjait. Az a vélemény fogalmazódott meg, hogy Somogyi Mihályon a léhaság a katonáskodása alatt hatalmasodott el, de a szorgalmas és rendszeres munkára nevelést a családnál sem kapott. A Somogyiak jövevények, az első családfő házasodással származott be a faluba. A családok negyedtelkesek vagy zsellérek. Somogyi Mihály gazdasági tekintetben sem illett a Csombó bálint János özvegyének egésztelkes gazdaságába. A léha életvitelnek Somogyi önmaga vetett véget. Éjszaka, késői órában erősen ittasan jött hazafelé a bazsi úton, az urasági erdőn át. A családi hagyomány szerint eltévedt, és egy fa alá leült. Ez 1873 decemberében történt, és a hideg éjszakában megfázott, tüdőgyulladást kapott, és a betegségből nem épült fel. 1874. április 2-án meghalt. A Farkas-rokonság szerint Somogyi Mihály élete során olyan visszataszító módon viselkedett, hogy „érte könnyet ejteni sem volt érdemes". Fia, nagyanyja gondoskodása alatt élt, vele lakott az egyik szobában. Vézna és láthatólag egészségtelen ember volt (magatartásában „apjától semmiben sem különbözött"). 1891. június 4-én, 18 évesen meghalt. Anyja 1900 körül kősíremléket állított neki. Nagyanyja (Farkas Anna) néhány hónappal élte túl, 1892. március 21-én, 73 évesen hunyt el. A családi hagyomány szerint a nagyanya elméje az utolsó években megbomlott. A fiatal özvegy 1874 tavaszán magára maradt. Az ismételt férjhez menés oldotta meg a gazdaság gondjait. Most is a rokonság fogott össze, és keresték a megfelelő férfit a gazdaságba, „a marha mellé való embert". (Ez alatt azt értették, hogy tudjon bánni az igásállatokkal, és végezze a gazdálkodás minden fajtáját.) A választás Farkas Jánosra esett, aki Farkas János (III.) és Kövesi Katalin gyermeke. Farkas Anna Farkas Jánosnak nagynénje, és Csombó bálint Máriával első unokák. A házasság az első férj halála után egy esztendővel, 1875. április 30-án történt. Farkas János 23, Mária 19 éves. Farkas János benősült a Csombó bálint-íéle házba, amely Farkas Anna révén Német örökség, és 1875ben a 34. számú. A ház 100 éven át (1975-ig) a Far28