Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
MELLÉKLET - BEIHEFT • GORSIUM - KOVÁCS LORÁND OLIVÉR: Égetett agyag tetőfedő elemek a táci római kori településről p. 137
Alba Regia 35. 2006 5.4.1. - Alapanyag A felhasznált agyag származási helyéről közelebbit egyelőre nem lehet megállapítani, mivel az anyagvizsgálatok ehhez a mintához tartózó eredményeit a dolgozat végső lezárásának időpontjáig nem kaptam meg. 5.4.2. -Méretezés Kilenc tegula viszonylagos épségben maradt meg, így ezek hossz és szélesség adatai vizsgálhatók, bár három esetben csak szélességük mérhető. Nyolc darab ugyanazzal a kivető-keret mérettel készült 109 és csak egynek volt más a külső mérete 110 . Ez az eltérés sem a hosszúság, sem a szélesség esetében nem okozott nagy különbséget. A két méret közösen is használható volt ugyanazon a tetőzeten. Az elsőnek említett keret(ek) mérete 6x5 tenyér (44,4x37 cm) lehetett, amelyből a szárítás és égetés során 41,7-43,5 x 34,5-36,7 cm méretűre zsugorodott a termék, attól függően, hogy mennyire volt nedves a kiindulási anyag és hová helyezték a kemencében. A legkirívóbb esetben sem haladta meg ez a 6,1 %-ot 111 . A Kat.408.-hoz használt kivető keret azonban kis eltérést mutat. 6,5x4,5 tenyér (48,1x33,3 cm) méretű lehetett. Ez a fél-fél tenyér elcsúszás lehetséges, hogy nem szándékos változtatás. Az oldalperemek méreteit megadta a műhely. A felső végnél az oldalperem szélessége a síknál 2,2 és 3,6 cm között van, vagyis 1,5 ujj +/- fél ujj. Az ugyanitt, de az oldalperem tetején mérhető szélesség 1,7-2,5 cm, de minden esetben kevesebb, mint a síknál mért, ez 1 ujj +/- fél ujj. A síktól mérhető kiemelkedés 1,6-4,2 cm között van, de a szélsőértékeket adó két darabot leszámítva 112 2-3 cm. A felső határt adó érték egy készítés közben deformálódott, majd kijavított tegulan. mérhető. Ezzel ellentétben az alsó értéket hordozó töredék nem tűnik rontott példánynak. A műhely által megadott érték ezek szerint 1,5 ujj lehetett és ehhez képest + /- fél ujj minden eltérés. Ugyanezen adatok vizsgálatából az alsó végnél is rekonstruálható a szabvány. A síknál az oldalpe109 Kat.320., 334., 337., 338., 358., 406., 407., 467. 110 Kat.408. 111 Ez, a többi tegulahoz képest magas érték csak a Kat.406. esetében fordul elő. 112 Kat.303. (1,6 cm), Kat.467. (4,2 és 3,4 cm) rem szélessége 2,5 ujj +/- fél ujj tartományba esik. Az oldalperem tetején 2 ujj volt megszabva és ettől tértek el +/- fél ujjal. A kiemelkedés akárcsak a felső végnél 1,5 ujj +/- fél ujj. Valamilyen okból a felső illesztési kivágást kétféle mérettel készítették. Az egyik csoportnál 3 ujj hosszúra 113 , míg a másiknál 4 ujjnyira, vagyis egy tenyérnyire 114 alakították ki. A rendelkezésre álló adatok mennyisége alapján nem magyarázható ez az eltérés. Talán különböző készítőkre utalhat, akik vagy egy ujjnyi eltéréssel vágták ki az illesztéseket, vagy saját ujjukat használva ilyen eltérő eredményeket kaptak. Az alsó illesztési kivágásokra is igazak az előző megállapítások, vagyis 3 és 4 ujjnyi kivitelben készültek, de ez nem igazodik minden esetben a felső kivágás hosszához. Ez felveti a munkamegosztás, egyfajta munkamegosztás lehetőségét, bár ennek ellentmondó adatok (CIL III 11378-11380, 11381, 11383, 11410, 11425, 11867; Spitzlberger 1968, 86.; Lőrincz 1980a, 184.) nagy számban vannak Pannónia területéről is. Az itt mérhető dőlésszögek a kivágás hosszával nem összefüggő módon a 28°45°-os tartományba esnek, amelyben a 30° és a 45° az, amit egy norma segítségével minden műhelyben meg lehetett határozni. A sík vastagsága készítés-technikai okokból eltér az alsó és felső végen, illetve az oldalperemek előtt. Ezek átlaga (3,08 cm) lehet az a jellemző, amelyet fel lehet használni műhelyazonosításhoz. Valószínűleg 1,5 ujjban határozták meg és ehhez képest keletkeztek legfeljebb +/- fél ujj különbségek. A műhely méretszabványa az előzőekben tárgyaltak alapján a következő volt: Kat.358., 408., 467. Kat.406., 407. 155
