Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
MELLÉKLET - BEIHEFT • GORSIUM - KOVÁCS LORÁND OLIVÉR: Égetett agyag tetőfedő elemek a táci római kori településről p. 137
Alba Regia 35. 2006 második alcsoport kivető keretét valószínűleg szintén 7x5 tenyér méretűnek szánták, de valamilyen hiba miatt 7x5,25-5,5 tenyér (51,8x38,85-40,7 cm) méretű lett. A második csoportnak mindössze egy tagja 74 van. Ennek hossza 53 cm, szélessége 41 cm. Az előbbiekben bővebben kifejtett zsugorodást figyelembe véve a kivetési mérete 7,5x6 tenyér (55,5x44,4 cm) lehetett. A harmadik csoportnak ugyancsak egy tagja 75 van. Ennek hossza 57 cm, míg szélessége 38,5 cm. Továbbiakban is az első csoportnál ismertetett elveken alapulva a kivetési mérete feltehetően 8x5,5 tenyér (59,2x40,7 cm) volt. Az oldalperemek méretei igen nagy változatosságot mutatnak akár egyazon darab jobb és bal oldalának vizsgálata esetén is. Az oldalperemek felső végnél mérhető szélessége a síknál 1,7-3,6 cm között van, amelyből a rontott Kat.478.-n mérhető 1,7 cm-es méretet kizárva 1,5 ujj +/- fél ujj szélesség állapítható meg. Az ugyanitt, de az oldalperemek tetején mérhető szélesség 1,3-2,5 cm, de az 1,3 cm a 478. hibás tegulan mérhető. Ujjban kifejezve 1 + /- fél ujj. A síkhoz képest mért kiemelkedésük 1,5-3,1 cm. Két csoportra lehet szétválasztani ezeket. Az elsőnél valószínűleg 1 ujj, míg a másodiknál 1,5 ujj lehetett a méret. Ugyanezek az adatok az alsó végnél is vizsgálhatók. A síknál mérhető szélesség általában 4-5 cm, de hat esetben 3,1-3,6 cm, illetve 5,1-5,4 cm között van. Itt is két csoportra bonthatjuk az adatokat. Az elsőbe tartozó tegulak esetében 2 ujj +/- fél ujj, míg a másodiknál 2,5 +/- fél ujj e szélesség. Tetején 2,7-4,5 cm között váltakozik mérete, amely 1,5-2 ujj +/- fél ujj. Az oldalperem kiemelkedése a síktól 1,7-4,2 cm között váltakozik, amelyekben egyetlen közös van, hogy ugyanazon a tetőcserépen a felső végnél mérhető kiemelkedéshez képest magasabb. Amennyiben római mértékegységben adjuk meg akkor kevésbé jelentős különbségek vannak: 1-2 ujj +/- fél ujj. A tetőzeten való összeilleszthetőséget nagymértékben megszabó illesztési kivágások sokkal egységesebb képet mutatnak, mint az oldalperemek. A legtöbb felső illesztési kivágás hossza 4,5 és 6 cm között van, amely két szélső érték csak egy-egy esetben fordult elő és az összes többi a köztes tartományba esik. Ebből kiindulva 3 ujj lehetett a Kat. 11. Kat.472. megszabott hossz és ehhez képest tértek el legfeljebb + /- fél ujjal. Három egész tegula értékei térnek csak el ettől. A Kat.3. esetében figyelembe kell venni, hogy a felső végperemből még az égetés előtt valamilyen célból kivágtak egy darabot, tehát a felhasználási terület, amelyre készült, speciálisnak tekinthető. A Kat. 10. tegulanál nem időben készítették el a kivágást, kapkodva, utólag pótolták a hiányosságot. Végül a harmadik (Kat. 11.) tegula lehetséges, hogy más méretezéssel készült teljes egészében, mint a többség, mivel már kivető keretének mérete sem egyezik az átlaghoz tartozó darabokéval. Az alsó illesztési kivágások hossza hasonló szabvány szerint készült. Ezeknél is a 3 ujj mérethez képest van +/- fél ujj eltérés. Az egyetlen ide nem illő töredék a Kat. 136., amely más szempontból is elkülönül a műhely termékeitől (lásd 5.3.7. fejezet) Az ezeknél mérhető dőlésszögek alapján három alcsoport hozható létre, a 20-25°-os, a 3035° és a 37-55°-os szöggel készülteké. Mindhárom tartományba esik olyan könnyen elérhető szög, amelyet alkalmazhattak is. Az első alcsoportnál a 22,5°, a másodiknál a 30°míg a harmadiknál a 45°. Ezek a szögek egy átlagos római kori műhely készletében biztosan megtalálható norma segítségével kimérhetők. Végül a sík vastagságát vizsgálva nagyon vegyes kép tárul elénk. A vastagság 2,1-4,7 cm között mozog. E két szélső érték, vagy bármely köztes érték nem lehet jellemző a műhelyre. Ennek oka a készítés-technikában keresendő. Az egész tegulak esetében jól mérhető, hogy egyrészt az alsó és felső vég között vastagságbeli különbség található, másrészt az oldalperemek előtt a sík vastagabb. Valamennyire jellemző lehet ezért az összes vastagságadat átlaga (3,17 cm), amelyet a későbbiekben előkerülő darabokon mérhető, az előbbiekben említett négy adat átlagával összevetve lehetséges a műhelyazonosításhoz felhasználni. Az előbb felsoroltak alapján a műhely csak a külső méretet és az illesztési kivágások hosszát adta meg a munkásoknak. 151
