Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
MELLÉKLET - BEIHEFT • GORSIUM - KOVÁCS LORÁND OLIVÉR: Égetett agyag tetőfedő elemek a táci római kori településről p. 137
Alba Regia 35. 2006 - az illeszthetőséget elsősorban befolyásoló külső méreteket. Ennek lenyomatát nem lehet látni az oldalakon, mivel a fakeretet valószínűleg beporozták, hogy ne tapadjon. A munka a ma is megfigyelhető módon 34 folyhatott, vagyis a fakeretet vízbe mártották, majd beszórták porral vagy homokkal 33 . Ez a keret adta meg a sík vastagságát is. Oldalai a sík vastagságával egyező méretűek voltak. Az ennek ellenére adódó eltérések a gyors munkavégzésnek és az egyenetlen kivető-felszínnek köszönhetők. Ezen a módon a sík elkészítése négy rövid mozzanatból állt: 1.keret (és a kivető-felszín) tapadás-mentesítése; 2.agyag keretbe helyezése; 3.agyag eloszlatása 36 ; 4.felesleges agyag eltávolítása Második lépésként elkészítették az oldalperemeket és felillesztették a síkra. Több töredéken is jól látszik (l.t.l.f'', hogy az oldalperemek az illesztésnél elváltak, illetve a levált oldalperem alatt a védő bevonattal még el nem látott sík külső felülete van. Az oldalperemeket hurkákban készíthették. A lehetőség, hogy lett volna egy keret az oldalperemek készítésére kizárható, mivel a méretbeli eltérések nem teszik lehetővé. Az oldalperemeket egy beporozott felszínen készítették el, mivel külső oldalukon jól látszik a tegulak oldalain és alsó felületén is megtalálható „poros" felület. Egyelőre tisztázatlan okokból, az esetek egy részében, a tegula teljes hosszúságára elkészítették az oldalperemet, míg más daraboknál a felső illesztési kivágás hoszszával rövidebbet készítettek. Utána illesztették fel a síkra, hozzádolgozták, majd - a téglavető munkástól függően - belső oldalát, vagy hozzávetőleg függőleges síkként hagyták vagy egy íves oldalú faeszközzel enyhén behorpasztották 38 . Ez a második eset a habarccsal rögzített imbrexek jobb kapaszkodását, megtartását segítette elő. A készítési folyamat tehát négy mozdulatból áll: 1. a kivetőfelszínt, ahol készítik az oldalperemet, tapadásmentesítik; 2. oldalperemekhez való agyagból két megfelelő hosszúságú „hurkát" gyúrnak; 3. oldal34 Néprajzi párhuzamai ma is láthatók a K-i országrészben vályogvetés során, továbbá: Rook 1979 301. és Adam 1995 6364 feltehetőleg folyami homokot alkalmaztak, mivel inkább szürkés kinézetű és néha kavicsokat is tartalmaz, amely nem jellemző az egyébként Tác környékén mindenütt az altalajt alkotó sárga, löszös homokra 36 A törésfelületeken egy a keret belseje felől kifelé való agyagelterítés nyomai látszanak. 37 A legjobban a Kat.94.-n látszik, ahol részben letört az oldalperem és alatta ott van a durva, eldolgozatlan agyag. 38 ez a technika nem jellemző a műhelyre, de előfordul peremeket felillesztik és a síkhoz dolgozzák; 4. oldalperemek belső oldalát kialakítják. Bár ez a megoldás kissé körülményesnek tűnik, de a töredékek alapján biztos, hogy külön illesztették fel az oldalperemeket és nem a sík anyagát hajlították fel oldalperemnek. Harmadik lépésben leemelték a keretet, amely, ha hozzátapadt a tetőcserép oldalaihoz, akkor valamilyen fémeszközzel vágták le. Utána ellátták egy tömörebb vízzáró réteggel a külső felületet és néha az oldalperemek külső oldalát is. Ennél a műhelynél a téglához felhasznált agyagból kiülepített finom, híg bevonó réteget dörzsöltek a felszínbe és így egy szépen simított kissé érdes felületet kaptak, amelynek legfőbb tulajdonsága az volt, hogy elzárta a kis mértékben iszapolt alapanyag szabad pórusainak nagy részét. Negyedik lépésben elkészítették a felső illesztési kivágásokat (ahol szükség volt rá). Rendszeresen megfigyelhető egy enyhén bemélyedő vonal párhuzamosan a felső végperemmel az illesztési kivágások hosszának vonalában, a felület teljes szélességében, amely alapján a két kivágást egyszerre alakították ki, egy mozdulattal, egy eszközzel. Ez még az agyag nedves állapotában készült, ugyanis az illesztési kivágások felülete és oldala nem vágott, hanem inkább eldolgozatlan, amelyből következik, hogy feltehetőleg fából készült az illesztési kivágásoknál használt szerszám. Ugyanekkor a felső végperemet lekerekítették. Ötödik lépésnek hagyják kiszáradni a tegulat annyira, hogy megfordítható legyen 39 . Ekkor került rá az esetleges jelölés és a bélyeg is. Hatodik lépésben alakították ki az alsó felületet. A műhelyre igen jellemző módon a külső felülethez is felhasznált híg bevonó réteget ide is felhordták, de nem dörzsölték be, hanem elhúzták rajta valamilyen durva fa eszközzel. Végül valamilyen fém eszközzel elkészítették az alsó illesztési kivágásokat. Ezeket egy esetben látták el hornyolással, amely viszont a teljes táci fegzz/^anyag tekintetében is túlzó méretű. A kerek átmetszem eszköz amelylyel készítették 3,8 cm átmérőjű volt. Mindez után teljesen kiszárították a tetőcserepet. Bár ez alatt aktívan nem történt semmi a tárgygyal de igen fontos része a készítés folyamatának, mivel, ha nem száradt ki megfelelő mértékben, Ez a megfordítás egyetlen esetben sem hagyott nyomot az oldalperemeken, tehát már majdnem szárazon kellett történnie. 145