Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
MELLÉKLET - BEIHEFT • GORSIUM - KOVÁCS LORÁND OLIVÉR: Égetett agyag tetőfedő elemek a táci római kori településről p. 137
Alba Regia 35. 2006 5.1. - „1971 műhely" A táci fegz^anyag azon részének, amely nincs ellátva bélyegzéssel, legkönnyebben elkülöníthető csoportja az un. „1971 műhely". Elnevezését annak az évnek köszönheti, amelyben a legtöbb darab került be a raktárakba. Ez természetesen akárcsak a többi műhely esetében - csak töredéke az ásatáson felszínre került darabok mennyiségének, viszont elegendő a műhely jellegzetességeinek meghatározásához. A teljes táci anyag 9 %-a köthető ehhez a műhelyhez, amely 44 töredéket jelent. Ebből 3 darab nem teljesít minden feltételt, hogy egyértelműen ide sorolhassuk. Sajnos egész, vagy annak tekinthető darab nem volt összeállítható, ezért a műhely által gyártott tegulak méretbeli sajátosságának meghatározása csak részben lehetséges. 5.1.1. -Alapanyag A röntgen por-diffrakciós vizsgálat kimutatta, hogy erősen dolomitos agyagból készültek 29 a tegulak. és mivel a vizsgálatok kifejezetten a töredékeket alkotó anyag szövetére készültek el, ezért a dolomit nem tekinthető - vagy legfeljebb kis részben - utólagos soványító anyagnak. A műhely tetőcserepei a táci anyag igen jelentős százalékát teszik ki, ezért jelenleg helyi termékeknek tekinthetők. Ennek megfelelően a település közelében található agyagos talajokat megvizsgálva az igen sok dolomitot tartalmazók lehettek a műhelyet kiszolgáló agyagbányák. A Tác környéki talaj sajátos szerkezetének köszönhetően egy terület jöhet csak számításba, a Tác és Polgárdi között húzódó E-D irányú dombhátság. Minden valószínűség szerint ezen belül a Ságvárra vezető római út (Fitz 1970) környékére lehet szűkíteni a keresést. A fentebb írtakat támasztja alá a Tác-Rét (legelő)-ből begyűjtött agyagminta, amely a táci vályogházak építéséhez kivájt gödörből származik, a fentebb említett hátság legkeletibb szélén. 30 Mindezek alapján elképzelhető, hogy a római településhez igen közel, annak központjától mindössze 1,5 római mérföldre, Ny-ra termelhették ki a szükséges alapanyagot. Kriston Kriston 5.1.2. - Műhely elhelyezkedése A téglavető műhelyt az agyagbányától nem messze 31 és a római település központján kívül (HD031535) kell keresni. Erre ideális hely a már említett Tác-Rét (legelő) neyű terület, amely közel van a római településhez, de már biztonságos távolságban attól és közel van a Ságvárra vezető úthoz, tehát ideális hely egy téglavető/égető műhely számára. További adalék, hogy korábban a helyi T.Sz. működése idején, a területen tartott disznók nem messze a korábban említett kitermelő gödörtől, vörösre égett talajt túrtak ki és szét. 32 Természetesen nem zárható ki, hogy a műhelyt nem a bánya közelébe helyezik. 5.1.3. - Méretezés Teljes képet csak egy adatról kaphatunk, a sík vastagságáról. A többi műhelyhez képest ez a legjellemzőbb sajátosság. Szinte minden esetben 2,5 cm körül van, de legfeljebb 3,2 cm, vagyis 1,5 ujj + /- fél ujj. A zsugorodást figyelembe véve pontosan 1,5 ujjnak tekinthető, amelyhez a többi műhely esetében sosem ragaszkodnak ennyire. Egy kivétel van ez alól, a Kat.170. 33 , amely viszont lehetséges, hogy burkoló tégla volt, bár készítés-technikai kritériumok alapján kétség kívül ugyanennek a műhelynek a terméke. Az oldalperemek méretezésének értékeléséhez már sokkal rosszabbak a lehetőségek. A kevés rendelkezésre álló adat miatt, nem dönthető el, hogy a műhely határozta-e meg a méretezést, vagy a használhatóságot sok esetben nem befolyásoló oldalperemek kialakítása a téglavető munkás egyéni eljárását követi. A második lehetőség mellet szól a Kat.283.-n alkalmazott jobb oldalperem méretének kirívó eltérése a többi darabtól. Az ezt a tetőcserepet készítő munkás, bár a műhelyhez kapcsolható többi töredéken látható technológiai eljárásokat betartotta, de a műhelyszabványhoz e töredék szerint nem tartozó méreteknél eltért a többi darab készítő(i)jétől. Sokkal vaskosabbra készült oldalpereme ellenére a sík vastagsága (2,5 cm) igazodik a többiéhez. 31 Aquincumban és Brigetioban is annak közelébe helyezték. Az égetőkemencékhez: Lőrincz 1981 32 Táci lakosoktól kapott információ, más ezt megerősítő vagy elvető adatot nem találtam. 33 vastagság: 3,6 cm
