Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)

TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - TÖRTÉNELEM-HELYTÖRTÉNET - HISTORIE - FARKAS GÁBOR: Történelmi családok Sümegcsehiben p. 15

Alba Regia 35. 2006 FARKAS GABOR TÖRTÉNELMI CSALÁDOK SÜMEGCSEHIBEN A történelmi család fogalma alatt értjük azokat a mikroközösségeket, melyek az újkori falu történetében a kezdetektől jelen voltak, vagy a telepítés folyamatában évtizedeken át érkeztek. Az újkori falu újjászervezésének kezdete 1713-1714. A földesúr, a veszprémi püspök 1713-ban felhívást adott ki a török uralom és a Rákóczi-felkelés idején elpusztult helységeinek benépesítésére. A telepesek magyar családok és katolikus vallásúak lehettek. A sümegi püspöki uradalomhoz tartozott, Csehi, Bazsi, Prága is. Sümeg mezőváros uradalmi központként működött, ahol a várnép létszámát a háborús időkben töltötték fel, de a békés évtizedek alatt a püspök és a gazdasági vezetés ezt a tömeget feleslegesnek tartotta. A török kitakarodása után a vár védelmi szerepe lehanyatlott, nem volt szükség ekkora (várőrség és kiszolgáló) személyzet jelenlétére. 1699-ben a leégett külső városi lakók a belső városba akartak letelepedni. Ehhez azonban nem kapták meg az uradalom hozzájárulását. A püspök és a külső város lakói között a társadalmi feszültség növekedett. A falakkal körülvett belső városban a katonák, nemesek, a püspöki háztartást kiszolgálók és családjaik éltek. A püspök a külső városi lakók antifeudális megmozdulásait a belsővárosiakra támaszkodva (a fegyveres erőre) tudta féken tartani. A városból történő kitelepítés a kuruc háborúk elmúlta után erősödött fel. A Habsburg-házhoz hű püspök bizalmatlan a városi lakosokkal szemben, mert a város Rákóczi Ferenc szabadságharcát támogatta, az őrség önként átadta a várat a kuruc kapitánynak. Sümegvár a dunántúli kurucok egyik fő erőssége. A nemzeti küzdelem leverése után a lakosság elégedetlensége nyíltan jelentkezett az uradalom intézkedéseivel szemben. A püspök el akarta törölni a belső városi lakosok hajdú kiváltságát, ami lehetővé tette volna, hogy őket is jobbágyi kötelezettségek vállalására kényszerítse, de a lakosság szembehelyezkedett a püspökkel. Védték kiváltságaikat. A hajdúk libertinusok, akik évtizedek óta úrbéres szolgáltatások kötelezettsége nélkül várföldeket műveltek, míg a külső városi lakóknak jobbágytelkeik voltak, robotoltak az uradalomnak és dézsmát adtak a termények után. A népmozgalom megrémítette a püspököt. A helyi társadalmi feszültség levezetésére a renitens népcsoportok kitelepítése és az üresen álló falvak betelepítése kínálkozott. A külső városi lakosság egy részét kötelezték, hogy az uradalom falvaiba telepedjék le, teljes jobbágyi kötöttségekkel. Ezek között a Sümeghez közelebbi falvak jöhettek számításba: Prága, Bazsi, Csehi, Nyirád, Szőc, vagy azok a gazdasági egységek, melyekben állattenyésztés, főleg juhtenyésztés folyt (Erek, Deáki, Úrbér, Bárdiótag), de számba jöttek a Sümegtől távolabb eső falvak is, mint a két Páhok, Szentbékkálla, Mindszentkálla, Monostorapáti. A sümegi lakosok értettek a szőlőműveléshez, és a Balaton környéki falvakba is telepítettek belőlük. Szőlőtermelő püspöki falvak: Szepezd, Tagyon, Szentjakabfa. Az is megfigyelhető, hogy a családok egyik faluból a másikba költöztek, mert ott az életlehetőség megfelelőbb volt. A későbbiekben uradalmi parancsra is kerültek családok, főleg munkaképes nőtlen férfiak a falvakba. Csehiben több olyan esettel találkoztunk, amikor családokat Prágába költöztettek, akik innen Bazsiba kerültek, és végül Csehiben telepedtek le. A telepítés folyamata több mint 60 éven át tartott, és az 1770-es évek végén zárult le. A falvak néhány évtized alatt feltöltődtek népességgel, ugyanis annyi család életlehetősége biztosított ezekben a falvakban, amennyit a határ15