Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
KÖZLEMÉNYEK - MITTEILUNGEN - LUKÁCS LÁSZLÓ: Juhászládák, kelengyeládák a Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteményében p. 125
Alba Regia 35. 2006 46.). Az új technikával dolgozó mesteremberek, az asztalosok, tislérek a városokban és a falvakban céhekbe szerveződtek. A székesfehérvári asztaloscéh szabályzatát 1700-ban erősítette meg a helytartótanács. A székesfehérvári céhhez tartoztak Adony, Bodajk, Iszkaszentgyörgy, Karád (Somogy m.), Ráckeve (Pest m.), Sárbogárd, Seregélyes, Vál, Várpalota (Veszprém m.) és Zámoly mesterei. A ránk maradt céhkönyvek az inasok szerződtetésével és felszabadításával, a falusi mesterek felvételével, valamint a céh számadásaival foglalkoznak az 1788-1862 közötti időszakban. Radvánszky Béla Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században című könyvében hangsúlyozta, hogy a láda előbb úri majd köznépi körökben nálunk is nagy népszerűségnek örvendett: „Összes szekrény-forma bútoraink között talán csak a pohárszék és a hímes szekrény az, melynek stíljéről azt állíthatnám, hogy eredeti magyar, legalább abból, hogy II. Ulászló király menyasszonyának francia kísérője bevallja emlékiratában, hogy olyan pohárszéket még sohasem látott, azt következtetem. A hímes szekrény pedig, miután nem egyéb, mint virágokkal kifestett bútor, sem lehetett más eredetű, mert még napjainkban is anynyira el van terjedve köznépünknél tulipános láda alakjában, hogy majd mindenhol látható, más nyugati népeknél pedig sem ezelőtt, sem most nem akadunk nyomára." (Radvánszky 1986, I, 23.) A ládát értékes holmik (ruha, iratok, levelek, pénz, ékszerek) tárolásán kívül ülő- és fekvőbútornak is használták. Leveles ládáról olvashatunk az Óbudán élt költő, gróf Zichy Péter (1674-1726) versében: Kegyelmed levelét, Kezének szép jelét Szintén csak mostan vettem; Melyen vigasztalást, Szívbeli újulást Magamban is érzettem; Azonnan sok búmat, Szíves fájdalmimat Mintegy elfelejtettem. Azt titkon olvasván, Csak kiendet sóhajtván Ládácskámban bezártam; Senkinek nem adván, Sem pedig mutatván, Csak magamban tartottam. Feledékenysígben És idegensígben így, Látom, nem jutottam. (Toldy 1852, 274.) Pénzes ládáján ülő, kucorgó zsugori uramzt Csokonai Vitéz Mihály énekelte meg. A szívtelen anya udvarhelyszéki népballadájában gyermekeivel és kincses ládájával együtt menekül üldözői elől: Budai Ilona ablakba könyökle Hallja, hogy ellenség rabol a környékbe. Csak eszibe juta kéncsős küs ládája, S kéncsös küs ládáját hónya alá fogja, Hajadon küs lányát jobb kezin vezette, Futkosó küs fiát bal kézire vötte. Területünkhöz legközelebb a komáromi bútorkészítő központ esett, ahol 1775-ben 29, 1845 táján 36 asztalosmester dolgozott. A komáromi mesterek készítették a Duna középső szakaszán elterjedt, vésett és festett elejű tulipános ládákat. A komáromiak munkái természetesen hatással voltak ezen a területen a helyi asztalosok által készített ládák formájára, díszítésére (Kecskés 1978, 157-164.; Csilléry 1987, 47-74., 1991, 509-515.; Nagy Varga 2003, 41-59.). A Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteményének kiemelkedő értékű darabja egy komáromi típusú, festett asztalosláda, amely 1831-ben készült, Pákozdról származik. Előlapjára két vésett és festett mezőbe egy korsó rózsát, szegfűt festettek. Hasonló rózsás láda 1838-as évszámmal Csákberénybóí került a múzeumba. Л Bodajkon gyűjtött láda (3. ábra) előlapjának kereteit mezőibe egy-egy, a barnára festett enyingi és csőszi ládákra két-két szál tulipánt véstek. Csilléry Klára 1977-ben a Népi bútorok Fejér megyében című kiállításunkon az István Király Múzeumban tanulmányozta a bodajki ládát, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1799-es kisnemesi ládájával állította párhuzamba, amelyhez időben a legközelebb áll, s díszítésük is rokon: „Ez a klasszicista faragású láda 1807-ben készült és Bodajkról került elő. Noha a 128
