Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)
KÖZLEMÉNYEK - MITTEILUNGEN - LUKÁCS LÁSZLÓ: Juhászládák, kelengyeládák a Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteményében p. 125
Alba Regia 35. 2006 LUKACS LASZLO JUHÁSZLÁDÁK, KELENGYELÁDÁK A SZENT ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUM NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNYÉBEN* A magyar népművészetből jól ismert tulipános láda kifejezés a Dunántúlról származik, ahol a XIX. század első felében a tulipános jelző minden tulipánszerű virággal ékesített ládát, szekrényt (almáriumot) megilletett. Az ország más területein ugyanakkor az annós láda, rózsás láda elnevezések éltek. Móra Ferenc említette, hogy a kelengyeládát a XVIII. században, Gvadányi idejében még liliomos ládának hívták (Gvadányi 1980, 420.). A tulipános láda kifejezéssel először a Regélő 1840-es évfolyamában megjelent Rábaköz s népe szokásai és divatjának ismertetése című cikkben találkozunk: a rábaközi ház szobájában "legalább egy tulipános almáriumnak s egy-két tulipános ládának is hely engedtetik." (Csilléry 1972, 34.) A kifejezést országosan ismertté az tette, hogy belekerült az Elszegődtem Tarnócára bojtárnak kezdetű dalba. A dal szövegét Vajtán, 1977 tavaszán, a juhász ősöktől származó Czetli Ferenctől jegyeztem le: Elszegődtem Tarnócára bojtárnak, Jó legelője lesz ott a birkámnak. Fizetésem tíz forint, húsz karajcár, Megél abból egy bojtár. Szent Mihálykor jönnek értem szekérrel, a számadómmal leszek majd egy kenyéren. Fölteszik a tulipános ládámat, Furulyámat, dudámat... * A komáromi Klapka György Múzeumban megnyílt A komáromi pingáló asztalosok című kiállításhoz kapcsolódó, a Komárom-Esztergom Megyei Népművészeti Egyesület által Almásfüzitőn rendezett értékmentő konferencián 2005. november 26-án elhangzott előadás. A dalt 1846-ban Sümegről küldték a Magyar Tudományos Akadémia gyűjtőpályázatára, 1847-ben megjelent Erdélyi János Népdalok és mondák című népköltési gyűjteményében (Erdélyi 1847, II, 233.). Szigligeti Ede a dalt azonnal felhasználta: 1847-ben Csikós című népszínművébe illesztette be (Szigligeti 1960, 92.). A színielőadások hatására a múlt század közepének országosan elterjedt nótája lett, vele együtt a tulipános láda kifejezés is mindenütt ismertté vált, s a kelengyeláda korábbi elnevezéseit kiszorította. A kelengyeládáról említés történik a lakodalmi menyasszony-búcsúztató után énekelt dalban is. Az idegenbe férjhez vitt menyasszonyt a vőfély elbúcsúztatta szüleitől, testvéreitől, barátnőitől, miközben ágyát, ládáját kocsira rakták, Fejér megyében ezt énekelték: Kocsira ágyam, kocsira ládám, Magam is elmegyek... Jaj, édesapám, jaj, édesanyám! Most mindjárt elvisznek. (Szekeres 1860, 66.) A kelengyeládára utaló dal Kapolyban (Somogy m.) így hangzott: Viszik a menyasszony vetett ágyát, Csendes kocsin viszik a párnáját. A ládája tele, telestele, Csak a szíve vágyik visszafele. (Együd 1975, 243.) 125
