Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)

TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - PETKES ZSOLT: 12. századi temetőrészlet Sárbogárd-Templom-dűlőből. Újabb régészeti adatok a sárvíz völgy 10-12 századi történetéhez p. 93

Alba Regia 35. 2006 ként kapcsolható a hazánkba beköltöző úz csoportokhoz. Mesterházy Károly véleménye szerint a leletegyüttest alkotó nyolc nyílcsúcs, sodronying maradvány és csikózabla a kunokkal a Kárpátmedencébe sodródott úz harcos sírjából kerülhettek elő. (Mesterházy 1976, 78.) Mesterházy Károly az elgondolását arra alapozza, hogy az előkerült nyílcsúcsok fejlettebb változatot képviselik, mint a honfoglalás korból ismert darabok, valamint a sodronying használata a keleti nomádnépek körében a 11. század közepén jelent meg. A felsorolt érvekről maga Mesterházy is elismeri, hogy önmagában nem elegendőek közvetlenül etnikum meghatározásra, így az úz néptöredékkel való kapcsolatát a közelben található településnévre alapozza. (Mesterházy 1976, 77-78.) A Kárpát-medencei besenyő leletanyag rövid áttekintése során megállapítható, hogy a leletek egy része nem köthető egyértelműen idegen etnikumhoz, elsősorban földrajzi elhelyezkedésük, történeti meggondolások és a tárgytípus feltételezhető eredete alapján sorolták ebbe a csoportba. A bizonytalanság ellenére az előkerült szórványemlékeket fokozott figyelemmel kell vizsgálni azokon a területeken, ahol az írott források szerint 11-13. században késői lovas-nomád népek települtek le, mert bár teljes biztonsággal nem köthetőek idegen etnikumhoz, de bizonyos területeken nagy számban való előkerülésük értékes információtat hordozhat. Napjainkban a kun leletanyagot már jól ismerjük hazánk területén, ehhez képest a hasonló utat bejárt besenyők emlékanyagát nem tudjuk megfelelően elkülöníteni. Ezt a tényt feltételezhetően több ok is befolyásolhatta. 1. A besenyők kis számban települtek be Magyarország területére, létszámuk a később betelepülő kunoknál kisebb, a magyarság létszámához képest pedig elenyésző lehetett. (Pálóczi Horváth 1989, 33.) 2. Az írott források szerint az első bevándorló csoportok már Taksony (955-970) fejedelem uralkodása alatt megérkezhettek, majd több hullámban folyt a besenyő beáramlás egészen a 12. század első feléig, bár nagyobb arányú besenyő beköltözéssel csak a besenyők sztyeppéi uralmának megszűnésével számolhatunk. (Hatházi 1996a, 230.) így az első és utolsó hullám betelepülése között akár 150 év is eltelhetett. Ebből adódóan a 10. században beköltözött besenyő csoportok beolvadása addigra már csaknem befejeződött, mikor all. század második felében a nagyobb tömegű besenyő beáramlás megindult a Kárpát-medencébe. A 10. században beérkező besenyő csoportok beolvadását nagyban elősegíthette, hogy egy társadalmilag és gazdaságilag hasonló közegbe kerültek, majd a magyarsággal együtt tették meg az első lépéseket a kereszténység és a feudális Magyarország útján. így a korai betelepülők régészeti anyaga sokkal nehezebben mutatható ki a magyarság leletanyagában, hiszen egy hasonló társadalmi, gazdasági és földrajzi körülmények között élő csoport melyet már korábban is szoros kapcsolatok fűztek egymáshoz tárgyi anyaga nagyban megegyezhet. (Hatházi 1996a, 226.) Bálint Csanád hívta fel a figyelmet arra a tényre, hogy a 10. századi magyar leletanyag elemeinek egy része és a 10-11. századi kelet-európai tárgyak között szoros kapcsolat figyelhető meg. (Bálint 1994, 45.) Ezzel szemben a késői betelepülők már egy megszilárdult feudális, keresztény államba érkeztek, melynek társadalma, gazdasága és vallása alapvetően eltért a sajátjuktól, melynek következtében a régészeti anyaguk jobban elkülöníthető a magyarságétól. A leletanyag elválasztását nagyban elősegítik az eltérő temetkezési szokások. Az előzőekben áttekintett leletek a csukló nélküli zabláktól eltekintve, melynek etnikai háttere erősen megkérdőjelezhető, a késői beáramlás régészeti hagyatékának tekinthetők. 3. A besenyők a kunokkal ellentétben nem öszszefüggő, nagyobb tömbökben lettek letelepítve, hanem szállásaik az ország különböző területein, egymástól nagy távolságra helyezkedtek el. (Hatházi 1996a, 231.) A besenyő szállásterületek nem zárt egységben találhatóak, a falvaik láncolatát gyakran magyar települések szakították meg. A későbbiekben pedig vegyes lakosságú falvak is előfordultak, (Hatházi 1996a, 244.) a magyarsággal való szoros együttélés nagyban elősegíthette a besenyők asszimilálódását. A magyarországi besenyők valóban hasonló utat jártak és egyben hasonló szerepet töltöttek be, mint a később beköltöző kunok, történetük és fejlődésük mégis sokban eltér egymástól. A besenyő anyag régészeti kutatása sokkal több nehézséggel néz szembe, mint a későbbi jól elkülöníthető kun anyag, ebből adódóan kisebb régészeti anyagból és kevesebb jelenségből kell felépíteni a kutatást. Ezért még nagyobb figyelmet kell fordítani a 109