Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)

TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - PETKES ZSOLT: 12. századi temetőrészlet Sárbogárd-Templom-dűlőből. Újabb régészeti adatok a sárvíz völgy 10-12 századi történetéhez p. 93

Alba Regia 35. 2006 Röviden áttekintve, a következő leleteket vagy leletcsoportokat tartja a kutatás a besenyők ma­gyarországi emlékanyagának. Tinódi leletek 1877-ben és 1878-ban ajándékozta Győry Gábor sárbogárdi földbirtokos a Nemzeti Múzeumnak a Sárbogárd-Tinódi szőlőhegy vagy más néven Varga család temetője lelőhelyről előkerült leleteket. A leletegyüttesben szereplő tárgyak összetétele és ebből adódóan a leletek összetartozása és keltezése napjainkban is eldöntetlen. A leleteket először Nagy Géza említi, aki a követ­kező tárgyakat sorolja fel: 1. „egy ezüst fonállal és szögekkel kirakott díszes vaszabla", 2. „egy egészen kerek, fül nélküli, a fül helyett hosszúkás szíjlyukkal ellátott kengyel vasból", 3. „két, majdnem egy méter hosszú görbe kardból, vége felé keskenyedő, egyenes keresztvassal" (Nagy 1893, 18.) A tárgyakról ekkor még rajzot nem közöl, de 1900-ban megjelent vise­lettörténeti munkájának 23. tábláján megtalálhat­juk a tinódi zabla egyik oldalpálcájának (7. tábla 5.), (Nagy-Nemes 1900, 23. tábla 17.) valamint a két szablya (7. tábla 1-2.) (Nagy-Nemes 1900, 23. tábla 31-32.) és feltételezhetően a kengyel (7. tábla 4.) (Nagy-Nemes 1900, 23. tábla 18.) rajzát is. Nagy Géza Jósa Andráshoz írt levelében is megemlíti a tinódi leleteket, melyhez továbbra is csak a ken­gyelt, a zablát és a két szablyát sorolja. A leveléhez mellékletként csatolja több kengyel rajzát, közöt­tük a tinódiét (7. tábla 6.) is. (Csallány 1961, 56. VIII. tábla 1.) Hampel József 1897-ben egy táblán közzéteszi az egész leletegyüttest (7. tábla 3.), a táblán az idáig felsorolt leletek mellett feltűnik egy kígyófejben végződő karperec is. (Hampel 1897, 130.) A leletanyaggal kapcsolatban további prob­lémát jelent, hogy a Hampel József és Nagy Géza által közölt kengyelek nem egyeznek meg, közöt­tük több apró különbség található. Pálóczi Hor­váth András és Hatházi Gábor a Nagy Géza által közölt rajzokat fogadják el hitelesnek és vélemé­nyük szerint ez nem egyezik meg a Hampel József által közölt kengyellel. (Pálóczi Horváth 1989, 27. 18/a ábra; Hatházi 1996a, 247. 3. tábla 3.) A Hampel-féle táblán látható kengyelt és karperecet a leletekhez hozzákeveredett tárgyaknak tartják, melyek eredetileg nem tartozhattak a tinódi lelet­csoporthoz. A karperecet korábbinak (10-11. szá­zad), míg a kengyelt 13. századi kun kengyelnek tartják. Ezzel a véleménnyel szemben áll Horváth Ferenc álláspontja, aki a Hampel József és Nagy Géza által közölt rajzokat egyazon kengyelről ké­szülteknek tartja. Véleménye szerint, melyet első­sorban a Hampel-féle részletdúsabb kengyelrajzra alapoz, a tinódi leletek nem a besenyőkhöz köthe­tőek, hanem a 13. század végén betelepülő kun csoportokhoz. Horváth felhívja a figyelmet arra tényre, hogy a leletegyüttesbe más lelőhelyekről előkerült leletek keveredhettek. (Horváth 2003, 378.) Horváth Ferenc véleménye ellen szólhat az a tény, hogy Sárbogárd-Tinód a későbbi kun szállás­terület határától légvonalban mintegy 20 km-re található, a korábbi besenyő szállásterület központi területén, valamint az okleveles anyagban Tinódot besenyő faluként említik. (Hatházi 1996a, 237.) Az első leletközlésben továbbá nem szerepel a karpe­rec, így későbbi hozzákeveredésnek tarthatjuk, melynek során a leletegyüttes kengyelét is összecse­rélhették. A leleteket egy besenyő' kiscsaládi temető szórvány emlékeinek tartják, melyeket általában egymástól függetlenül kelteznek és értelmeznek. A két szablyát a kutatás csaknem egyöntetűen 11-12. századinak tart­ja;' 9 ezzel szemben az ezüstberakásos, oldalpálcás zab­lát tágabb időhatárok közé keltezik. 40 Kengyelek 1. 1966-ban Kralovánszky Alán az alapi általá­nos iskola helytörténeti gyűjteményében a késő­avar leletek között egy vállába kovácsolt fülű, ke­rek kengyelt fedezett fel. (8. tábla 1.) A kengyelek­hez egy félköríves keretű hevedercsat is tartozott. A leltárkönyv bejegyzése szerint a leletek a telepü­léstől 1-1,5 km-re található Tavaszmajor­Homokbánya lelőhelyről kerültek elő. A lelőhe­lyen 1959 és 1966 között több mint 200 késő-avar és 10-12. századi temetkezést tártak fel. Hatházi Gábor megjegyzi, hogy az Alap-tavaszmajori teme­tőben feltárt sírok mellékletei alapján az alapi kengyelpárnak a temetőből való származtatása erősen kérdéses. A községi temető helyén egy A 11-12. századi keltezést a kiskunmajsai leletekkel való formai egyezései miatt Horváth Ferenc korainak tartja. Horváth 2003, 377. Dienes István a tárgy honfoglalás kori eredete mellett érvel. Dienes 1966, 209-210. Pálóczi Horváth András 11. századi példánynak tartja és az ezüstberakásos díszítését a csólyosi kun kengyelek díszítésével rokonítja. Pálóczi Horváth 1969, 115D Pálóczi Horváth 1989, 31. Horváth Ferenc keleti pár­huzamokra utalva 12-13. századi darabnak tartja. Horváth 2003, 376. 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom