Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006)

TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN - RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - PETKES ZSOLT: 12. századi temetőrészlet Sárbogárd-Templom-dűlőből. Újabb régészeti adatok a sárvíz völgy 10-12 századi történetéhez p. 93

Alba Regia 35. 2006 PETKES ZSOLT 12. SZÁZADI TEMETŐRÉSZLET SÁRBOGÁRD-TEMPLOM-DŰLŐBŐL Újabb régészeti adatok a Sárvíz völgy 10-12. századi történetéhez A Sárvíz völgy honfoglalás és kora Árpád-kori régészeti és történeti kutatását a kezdetektől napjainkig több probléma nehezíti. Kik és mikor szállták meg a honfoglalást követően ezt a területet? A megtelepülök magyarok voltak-e vagy valamilyen más, a magyarsághoz csatlakozott csoport tagjai keresendőek-e ezen a vidéken? Más nép vagy népek esetében kimutatható-e a tárgyi kultúrában különbség? Sőt, vizsgálható-e egyáltalán ez a régészeti leletanyag szakszerű elemzésével? Joggal merülnek fel ezek a felvetések a kutatókban, hiszen az írott források alapján ezen a területen találjuk a 12-14. századi legnagyobb hazai besenyő szállásterületet, valamint közvetlen közelében helyezkedik el a 13. század második felében megjelenő kun Hantosszék.(Hatházi 2004, 160-162.) Az Árpád-korban a Sárvíz völgyében megtelepedő, az írott forrásokban besenyőnek (Bessi, Besseni, Bisseni, Picenati) (Györffy 1990, 105.) nevezett népcsoport jelenlétét a régészeti kutatásokból szórványosan előkerült leletek is megerősítik. Ezek a tárgyak csaknem kivétel nélkül szórványként, a lelőhelyük pontos ismerete nélkül kerültek elő.

1 A legnagyobb egybefüggő besenyő településcsoport a Sárvíz völgyében alakult ki, mely méretben és szervezettségben talán csak a későbbi kun székekhez hasonlítható. E népesség itteni megjelenésének időpontját nem ismerjük, ez a 10. század második harmadától a 12. század első harmadáig bármikor bekövetkezhetett. A beköltözés köthető a forrásokban említett bármelyik besenyő csoport1 A leletanyaggal kapcsolatos etnikai és időrendi problémákra utoljára Horváth Ferenc reflektált. Horváth 2003, 369-386. hoz.

2 A korai besenyő megtelepedés mellett érvel Kniezsa István és Györffy György, (Kniezsa 1938, 438; Györffy 1977, 113; Györffy II 1987, 326; Györffy 1990, 114.) velük szemben a késői mellett foglal állást Pálóczi Horváth András és Hatházi Gábor. (Pálóczi Horváth 1988, 129-130; Pálóczi Horváth 1989, 31; Hatházi 1990, 41; Hatházi 1994, 23; Pálóczi Horváth 1996, 16; Hatházi 1996a, 225; Hatházi 1996b, 41.) Kniezsa István és Györffy György forrásokra alapozott történeti érveivel szemben Hatházi Gábor az általa vizsgált besenyő szállásterületre vonatkozó késői forrásadatokra,

3 az I. István által kiépített megyei és egyházmegyei határok besenyő szállásterülettel való viszonyára,

4 a Sárvíz völgyi besenyő eredetű földrajzi neveknek a hiányára, továbbá a szórványosan megjelenő régészeti anyagra hivatkozik. (Hatházi 1996a, 227.) A kutatást hátráltatja az a tény, hogy az említett időszakból e területen előkerült temetkezések döntő többsége temető töredékekből származik. A vizsgálat alá vonható temetkezések többségének dokumentációja hiányzik vagy erősen hiányos, ami abból adódik, hogy a temetők jelentős részét a 19. század végén, vagy a 20. század első felében mentették meg, sok esetben ismeretlen körülmények között. 2 Györffy György gyűjtötte össze a besenyőkre vonatkozó magyar forrásokat. Györffy 1990, 99-122. 3 A Sárvíz völgyi besenyő jelenlét első írásos bizonyítéka 1192ből való. Hatházi 1996a, 223. 4 A Szent István által kiépített és I. András alatt végleg megszilárdult megyei és egyházmegyei határok a besenyő szállásterület közepén haladnak keresztül, két részre osztva a legnagyobb besenyő települési tömböt. Hatházi 1990, 39-40; Hatházi 1994, 21-22; Hatházi 1996a, 225; Hatházi 1996b, 41. 93