Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)
Szemle – Rundschau - Kovács, Loránd Olivér: Előzetes jelentés a táci régészeti topográfiai kutatásokról. XXXIV. p. 145–146. T. I–V.
SZEMLE - RUNDSCHAU Alba Regia, XXXIV, 2002 KOVÁCS LORÁND OLIVÉR ELŐZETES JELENTÉS A TÁCI RÉGÉSZETI TOPOGRÁFIAI KUTATÁSOKRÓL Tác község mai területén már Rómer Flóris római kori lelőhelyet azonosított. Ez nem különösebben meglepő, mivel még a II. József idején készült első katonai felmérésen is jól láthatók voltak a Fitz Jenő által GorsiumHerculiának azonosított település 4. századi védművei. Sajnos az első felmérés után néhány évtizeddel készült második felmérésen már ezek nem jelennek meg, vagyis e két időpont között bontották el végleg a falakat. A területet birtokló Zichy grófok azonban még sokáig szállítottak köveket innen. Tác község régészeti felmérése ezután sokáig váratott magára és - az elszórt adatokat nem számítva - csak 1954-ben kezdődött meg. Ekkor elsősorban a római kori település kiterjedését igyekezett Fitz Jenő tisztázni, azonban még nem volt egyértelmű, hogy milyen jellegű település nyomait keresik. Ezért az összes felbukkanó római kori megtelepedésre utaló nyom összefoglalóan 1. lelőhely néven szerepelt, amelynek a magja a később kutatott római kori település, Gorsium volt. Ezt követően a teljes feltételezett terület régészeti, majd műemléki védettséget kapott. A topográfiai kutatások, azonban újra esetlegessé váltak. Az újabb, ezúttal a község teljes területét érintő terepbejárás 1984/1985-ben és 1990/1991-ben történt meg. Ekkor tételesen, az összes felfedezett lelőhely térképre került (I Tábla, I. kép). Ez nagyban módosította a korábbi képet: Gorsium magterülete jóval kisebbé vált és megjelent sok kisebb római kori telepnyom. Ezzel egy időben természetesen a más korszakokból származó régészeti jelenségek is rögzítésre kerültek Az így kapott adatok részleges kiértékelése után sok, korábban régészetileg védett területen megszűnt a védettség. A védettség módosítása az új adatok alapján indokolt volt, azonban nem vette figyelembe az addigra igen nagy felszínt érintő gorsiumi ásatás eredményeit, amelyek szerint egy város vagy városias település szerkezeti elemeit kell azonosítani (sűrűn beépített központ és laza szerkezetű elővárosok, villák), és a település területéhez tartoznak az esetleges kisebb, üresnek tűnő foltok is. Ezen előzmények után 2005 év végén a „Sárvíz" Többcélú Kistérségi Társulás útfejlesztési terveivel megkereste Gorsium Régészeti Park - Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságát, ezért a korábbi adatok kiértékelését el kellett végezni, illetve a tervezett út nyomvonalában ellenőrizni kellett, hogy milyen mértékben érinti az a kulturális örökség elemeit. Ennek folyamán a helyszínen megállapítható volt, hogy a Gorsiumtól (FMRT [Fejér megye régészeti topográfiája] 13/1) északra, korábban terepbejárásokon rögzített 4 különálló lelőhely (FMRT 13/3, 13/4, 13/10, 13/7) a valóságban egyértelműen ugyanaz a lelőhely, mint Gorsium, sőt a kiterjedése jelentősen meg is nőtt ÉK-i irányba (I. Tábla, 2. kép). A mostanra mindenki számára ingyenesen elérhető műholdas felvételek (Google Earth) segítségével viszonylag pontosan meghatározhatóvá vált a Sárvíz történeti medre is (II. Tábla, 3. és 4. kép). Ez érdekes fejleményeket hozott a regisztrált lelőhelyek tekintetében. Jól és egyértelműen megfigyelhető, hogy a Sárvíz egykori keleti partját gyakorlatilag összefüggőn övezik a lelőhelyek egy széles sávban. Ez felveti a kérdést, hogy több különálló lelőhely létezik, vagy egy egybefüggő, amely a terepbejárásokon a növényzet (fák, cserjék, füves területek) és jelenlegi természetföldrajzi viszonyok (pl.: mocsaras terület) miatt került csak önálló lelőhelyként meghatározásra. A lelőhelyek korszakonkénti megjelenítése (III. Tábla, 5., 6.; IV. Tábla, 7., 8. kép) a térképen azt támasztja alá, hogy egy egybefüggő lelőhellyel kell számolnunk, amely ráadásul a gorsiumi ásatásoknál a Sárvíz Ny-i partjára is átnyúlik. Ezt erősítik meg egy, 2005-ben ajándékként a Gorsium Régészeti Park gyűjteményébe került római kori kovácsműhely felszerelésének darabjai is, amelyek a jelenlegi FMRT 13/2 lelőhelyről származnak. Úgy tűnik, hogy a tűzveszélyes ipari körzetet a római korban a Sárvíz nyugati partjára telepítették, tehát ott 145
