Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: Dr. Ecsedy (Havranek) József töredékes visszaemlékezése. XXXIV. p. 127–136. T. I–XII.
előadók referálása és a posta átnézése meg az iroda által leírt ügyiratok aláírása sok időmet igénybe vette. A vármegyében 102 község volt. Tavasztól őszig ezek közül 20-25-öt végig látogattam, hivatal vizsgálatot tartottam ott és meghallgattam a lakosság esetleges panaszait, kéréseit. E célból egyik lótenyésztő megyebeli birtokostól két jó félvér lovat vettem, Károlyi József gróftól pedig egy kitűnő gumikerekű fekete hajtókocsit kaptam ajándékba. Fogadtam egy kocsist, aki magyaros, pitykés dolmányos ruhát és nagy karimájú, árvalányhajas fekete kalapot kapott. Ezzel jártam a vármegyét, mindig egy számvevő kíséretében. A vizsgálat mindig meglepetésszerű volt. Évek multával, mikor az autóhasználat jobban elterjedt, s láttam, hogy a nagy távolságok miatt a lovas kocsi nem felel meg, egy használt, nyitott, 6 személyes Daimler autót vettem s a lovakat eladván, a kocsist kitaníttattam soffőrnek, de Marinam és magam is letettük a soffőr vizsgát. Évek múlva ezt a kocsit eladtam és egy ugyancsak 6 üléses, nyitott akkori legújabb „Magosupersix", magyar gyártmányú autót vettem, 11.000 pengőért. Igen jó kocsi volt! Hivatali elfoglaltságom mellett elég sok társadalmi tisztségem is volt. Elnöke voltam a szfehérvári cserkészkerületnek, amely Fejér, Tolna, Veszprém és Komárom megyéket ölelte fel, továbbá az Alba Regia Atlétikai Klubnak. A Fejérmegyei és Székesfehérvári Múzeum Egyesületnek, Gr. Károlyi Józsefnéval társelnöke az Anya és Csecsemővédő Egyesületnek, elnöke a Székesfehérvári és Fej érme gyei Takarékpénztár felügyelő-bizottságának, s tagja az Ercsii Cukorgyár R.T. felügyelő bizottságának. Utóbbi kettő fizetéssel is járt: az első évi 1200 pengő, a másik 500 pengő és fél mázsa cukor járandósággal. Évente 4 heti szabadságra volt igényem. Ezt részben a vadászatnak szenteltem. A fehérvári határból ötödmagammal béreltünk egy kb. 5000 holdas vadászterületet, az Érdi községi határt béreltem két társammal s a velencei tónak Pákozd községhez tartozó, de a fehérvári Káptalan tulajdonát képező részét. De legkedvesebb vadászterületem volt a Bakonyban, a kislődi erdő, amit a veszprémi püspöki uradalomtól béreltem. Egy szép kis vadászház volt hozzá, (a fotográfiája nekem is, meg Sándinak is megvan). Eredetileg egy szoba, konyha, veranda és külön a ház mögött egy deszka VC volt, de én még egy szobát és a házhoz épített WC-t építtettem hozzá. Nekem is, drága jó Marinamnak is, de később gyermekeimnek is legkedvesebb pihenő helyünk volt. Évi szabadságidőmből legalább két hetet mindig ott töltöttünk. Februárban szarvastehénre, márciusban szalonkára, júliusban őzbakra és szeptemberben szarvasbőgésre mindig kimentünk. Ilyenkor többnyire szakácsnőnket, sőt néha Raffael Miska nevű inasomat is kivittük. A vadászház egy - az egész területen végig húzódó völgy oldalában feküdt, a legközelebbi lakott hely - az erdőőri ház - kb. 1 V% km-re volt hozzá. A házunk teljesen be volt bútorozva, ágynemű, asztali és konyhai edényekkel felszerelve. Kb. 100 lépésnyire egy kitűnő kis forrás buzogott, amit kifalaztattam és csőbe vezettettem. Volt egy nyírfa kerti garnitúra is, jó időben a ház előtt ennél ebédeltünk és vacsoráztunk. Este máglya rakást gyújtottunk mellette. Mária lányunk - ki előbb a fehérvári leánygymnázium tanulója volt - a riedenburgi (Bregenz mellett, Voralbergben) Sacré-Coeur apácák intézetében tanult. Tanév végével Marinammal autónkon mindig kimentünk érte. Halász Géza vezette az autót és Grazban találkoztunk Máriával a „Hotel Erzherzog Johann"-ban. Onnan aztán mindig egy körútra indultunk s így bejártuk Tirolt, Karinthiát, Stayert és Salzkammergutot, meg a Dolomitokat és a Gros-Glocknert. Hazafelé rendesen megpihentünk Maria-Zellben. Mikor Mária végzett Riedenburgban, (hol a német tannyelven kívül angolul, franciául és olaszul tanult), azt kérte, hogy vetessük fel az akkor Érden letelepedett Vizitaciós Nővérek iskolájába. Itt folytatta nyelvtanulmányait, sőt vakációban kiment Rómába nyári egyetemi tanfolyamot hallgatni, miután sikerült a Collegium Hungaricumba - melynek igazgatója egy fehérvári származású pap volt - felvétetni. Mikor aztán Máriát, mint „nagy lányt", bemutattuk a társaságnak, egy nagy estélyt rendeztünk. 120-an voltak a meghívottak. A Megyeház nagytermében, ami össze volt nyitva a mi nagy fogadó szobánkkal, hosszú asztalon volt a büffé. Minden otthon, a mi konyhánkban készült. Mindenféle italok - éjfélkor pezsgő - volt felszolgálva s a kedvenc cigány-bandánk: Béla cigány, muzsikált a tánchoz. A vendégek körül nem csak a megyehuszárok, hanem a gyerekek nevelőnője: Frau Nietsch és az akkor még 12 éves Sándi fiam is szorgoskodott, fehér kötényt kötvén maga elé. Élénk társas életet éltünk. Városi és megyei ismerőseinket gyakran láttuk vendégül s főleg vacsora utáni feketére s egy pár pohár borra, egy bridge-partira sokszor kerestek fel bennünket. A megyebeli mágnás házaspárok közül is néhány „megtisztelt" látogatásával: Gr. Esterházy Lászlóék, Gr. Somsich Józsefek, Gr. Batthyányi Lajosék, Gr. Károlyi Józsefek stb. Utóbbival, ki évekig volt főispánom, különösen őszinte baráti viszonyban voltam. Többször megtörtént, hogy fehérvárcsurgói kastélyából d.u. betelefonált: „Egyedül vagyok, unatkozom. Gyertek ki Halász Gézával vacsorára!" Gr. Széchenyi Viktor főispánsága idején meg vagy mi mentünk át, vagy ők jöttek át hozzánk bridge-partira. Sőt egy ízben Albrecht főherceget is vendégül láttuk grófi kamarásával (ennek neve nem jut eszembe) tízóraira, lunchre. Jóban voltam Gr. PálffyDaun Vilmos teanoi herceggel is, kinek Bicske mellett volt birtoka és kastélya. Ha arra jártam, mindig meglátogattam. Egyszer beállított hozzám, hogy nem tudnám-e kieszközölni, hogy - mint jó gazdálkodó - megkaphassa a „mezőgazdasági főtanácsosi" címet? (Méltóságosi címmel járt!) Jót nevettem rajta! „Mért akar a „Főméltóságú Herceg méltóságosi címet"? - kérdeztem őt. „Mert ezt a 135