Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.
igénylő Bizottságot, amely a földreform gyakorlati lépéseit megtette. Elnöke, ifj. Németh István, a tagok között volt Kardos Elek, Farkas Gyula, Parragi János. A bizottság három csoportban dolgozott. Az első csapat összeírta a földigénylők névsorát, elbírálta az igények jogosságát. 12én reggel dobszó mellett hívták fel a lakosság figyelmét a földreformra, kérték, hogy az igénylők jelentkezzenek. A bizottság jegyzője Kardos Elek volt, mellette két bizottsági tag felügyelt, és mérlegelte az igényeket. A második csoport az urasági föld kisajátításának munkálatait intézte, átnézték a kataszteri birtokíveket, megállapították a földalap mértékét, azt a földmennyiséget, amelyet fel lehet osztani. Ezután helyszíni bejárást végeztek, megszemlélték a földalapba kerülő művelési ágakat, az őszi vetésterületet, a tavaszi vetésnek és a kapásnövényeknek az uradalom által hagyott területeit. A földalapba került a püspöki birtok egésze, 1191 kat. hold és 973 öl terület, továbbá a papi földekből 5 kat. hold és 80 öl, a községi ingatlanból 3 kat. hold, melyet 1940-ben levente gyakorlótérnek juttattak, és a község nevére telekkönyveztek. Az igénybe vett ingatlanok művelési ágai a következők: szántó 307 hold és 848 öl, kert 1295 öl, rét 68 hold és 479 öl, legelő 520 hold 334 öl, erdő 286 hold 1546 öl, szőlő és gyümölcsös a Cifrakertben 2 kat. hold 216 öl. (Az erdő községi kiigénylése kapcsán meg kell jegyezni, hogy a bizottság kezébe április közepéig nem került a földosztó rendelet, ezért a sümegi járási szervek tájékoztatása alapján hajtották végre a feladatot. Nem volt tudomásuk arról, hogy az urasági erdőt nem vehetik igénybe, mert annak területe meghaladta a 100 holdat. Ugyanis csak a 10-100 holdas erdőbirtokokat vehették igénybe a földigénylő bizottságok.) Az elgondolás az volt, hogy az urasági erdőt a községi közbirtokossági területhez kapcsolják, és a juttatottak erdőjogot kapnak. Külön közbirtokosságot nem alkotnak, hanem az úrbéres közbirtokossághoz csatlakoznak és az erdőelöljáróságba a juttatottak közül tagokat delegálnak. A legelő kapcsán ugyancsak a község egészének javát szolgáló közérdekre voltak tekintettel. Felmerült ugyanis, hogy az 520 holdas legelő 50 %-át ki kell osztani, és annak a termékeny részeit rétté vagy szántófölddé tenni. A bizottság ennek a javaslatnak ellent mondott, és a községi gazdák egészének érdekét képviselve a közlegelőhöz kapcsolta a Nagyerdőt, mivel az egyébként is azzal határos. A juttatottak a nagyerdei legelőben jogot kaptak volna, hogy majd a községi úrbéres legelőtársulattal közösen gondozzák mindkét legelőt. A földosztás A földek felosztását 10 nap alatt, április 21-ig elvégezték. A bizottság harmadik csoportja lánccal felszerelve mérte ki a parcellákat. A juttatottak a cövekeket magukkal vitték, és a parcellázás utáni napokban megkezdték a szántást, a tavaszi vetést, és a kapások alá a földek előkészítését. A bizottság Döbröce lakosainak 45 hold szántót átadott, mivel ebben a szomszédos községben nem volt felosztható terület. A döbröceiek kaptak még a palánkosi táblából, közel a falujukhoz 11 hold és 400 négyszögöl házhelyet. A máriamajori gazdaság cselédei méltányossági alapon kaptak a csehi határból 24 hold és 1400 öl szántót és 12 hold 300 négyszögöl rétterületet. A bizottság szerint a máriamajoriak a püspökség cselédei voltak, a major és a birtok a bazsi határban van, de mivel a cselédek a kapott területet kevésnek tartották, ezért kiegészítést juttattak nekik a csehi határból. Április végén kezdték meg a házhelyek kiosztását. Ezt a kérdést igen körültekintően oldották meg, mert nem az urasági földekből mérték ki az 58 igénylőnek a 600-600 öles területet, hanem a kisbirtokosok földjeiből, jórészt a külső kertekből. A falu jövőbeni terjeszkedése (az egybefüggő településrendszer) így volt biztosítható. A kisajátított kisbirtokosok a külső kertjeikért kétszeres területet kaptak cserébe, így a kisajátítást nem ellenezték. A legnagyobb juttatott földterület 5 kat. hold és 800 n.öl volt. Ezt a palánkosi és a vörösmajori cselédek, béresek, csősz, vincellér, majorgazda kapták. A majori alkalmazottak a házhelyeket (600-600 öl) a Palánkosban kérték kimérni, mivel kijelentették, hogy a majorban kívánnak maradni. Ezután az 1-2 holddal rendelkező családok következtek a juttatásban, de ők már jóval kevesebbet kaptak, 1-2 hold parcellát mértek ki nekik. A 2-4 holddal rendelkezők l-l holdat kaptak, az 5 holdasoknak pedig 400800 öl szántófölddel kellett megelégedniük. A cifrakerti szőlőt és gyümölcsöst 6 parcellára (390-390 öl) bontották, a kántortanítói javadalomhoz 756 n. ölet kapcsoltak, míg a cifrakerti gyümölcsöst (450 öl) egy határbirtokos (Tóth Dezső) kapta meg. A nagyerdei legelőből 40 holdat kimértek - kegyúri megváltás címén - a sümegcsehi katolikus templomjavadalomhoz, melyet a templomgondnok vett át, 10 holdat az erdőgazdaság kapott. Mindkét tulajdonos bérbe adta a területet, a bérlők azokat felszántották és takarmányt termeltek. A juttatottak száma 190 természetes és 2 jogi személy volt. Elégedetlenség a szegényparasztság körében A földreform gyakorlati végrehajtása során nem volt tapasztalható elégedetlenség a juttatottak körében. Nyáron azonban a Földosztó Bizottságot sorra támadták éppen azok, akiket nagyobb támogatásban részesítettek. Néhányan úgy vélték, nekik 10-15 holdas gazdaságot kellett volna juttatni. A bizottsági tagok igyekeztek a reális adatokat a juttatottak elé tárni. Június 13. után 3 napon át közszemlére tették a juttatottak névsorát, ami a lázongást nem csillapította, hanem inkább fokozta. Kifogást emeltek több juttatás ellen, 111
