Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.

biztosítani a parasztság. A tagosztály során a faluban 30 telkes gazda és 76 zsellér élt, akiknek 441 kat. hold szántóföld és 63 kat. hold rétterület jutott. A község belterülete 63 kat. holdat tett ki. Az irtásfoldek megtartásáért indított per 1857-1860 között folyt. Ennek eredményeképpen az irtásföldek egyhatodát, 716 kat. holdat megtarthattak a bazsiak. A bazsi irtásfoldek tulajdonosai zsellérek voltak, akik azt állították a per folyamán, hogy a földesúri tisztek a földek irtásjellegét bebizonyítani nem tudták. Az irtásföldekre vonatkozó szabályokat, és a földesúri joghatóságot a bazsi zsellérség nem tartotta be, mert egyszerűen nem vettek arról tudomást. (Az irtásföldeket egymás között eladták.) A veszprémi püspökség az irtások ügyében békés egyezséget akart a bazsiaktól kicsikarni. Vármegyei szokásjog szerint az irtás alkalmával végzett munka értékét kellett volna az uraságnak most kifizetni, ami térítés jellegű pénz lett volna. A püspökség azonban ennél az összegnél kevesebbet ígért, amit a zsellérek nem fogadtak el, és ezért került sor a perre. A püspökség az irtás térítése fejében urbarialis holdankint 2-3 forint kárpótlást akart kifizetni a vármegyei szokással ellentétben, amely 5-10 forint közötti összeg volt, amennyiben pénzben váltották meg az irtásokat. A legtöbb zalai uradalomban azonban nem pénzt adtak az irtásföldekért, hanem földet juttattak vissza, ami a jobbágyság igényének jobban megfelelt. Amikor az uradalom látta, hogy a bazsiak nem nyugosznak meg a vármegyei ítéletben, némi juttatást adtak nekik az irtásokból. Ezeket azonban a bazsiak nem fogadták el, és a döntés ellen a császári királyi főtörvényszékhez fellebbeztek. Itt az a döntés született (nyilván uradalmi intencióra), hogy a bazsiak nyugtalan természetű emberek, akik az elmúlt évszázadban több alkalommal csikartak ki a püspöki uradalomtól engedményeket, és nyilván most is ez a végső szándékuk. Az irtásbirtok nagysága a főtörvényszéki ítélet szerint sem változott, így a zselléreknek végül is 608 kat. hold szántóföldjük és 108 hold réti területük lett. A zsellérek által várt siker elmaradását egyesek azzal magyarázták, hogy a bazsiakat a soproni tárgyaláson nem képviselte ügyvéd. A község határában viszont 840 kat. hold majorsági birtok maradt, amelynek kezelésére a püspökség majort (Máriamajor) épített (Ila-Kovacsics, 1988, II, 9, 166.). Állattartás és a jövedelmek A szarvasmarha-állományban a XIX-XX. század fordulóján fajtaváltás zajlott le. A magyar fajtának nevezett szilaj állatokat a pirostarkák váltották fel. Csehiben az 1895. évi állatösszeírás során 545 igásökör, meddőtehén, fejőstehén és növendékmarha volt. Ebből a szilaj fajtához tartozott 286, pirostarka pedig 127. A parasztgazdák a szilaj fajtákat 1911-ig lecserélték. Ebben az évben a községben 154 állattulajdonos volt, akik 639 szarvasmarhát tartottak. Igavonásra használtak 134 ökröt, és mintegy 100 tehenet. 191 l-ben még feljegyeztek ugyan 25 szilaj tehenet, de ezek a püspöki uradalomban voltak. A szilajökrökkel történő igázás a palánkosi, a vörösmajori és a máriamajori püspöki birtokokon 1945-ig általános volt (MSK, 1911, 41, k. 186.). Lovat keveset tartottak, 1895-ben 32,1911-ben 21 volt a gazdáknál, és ez a mennyiség a későbbi évtizedekben sem gyarapodott. A sertéstenyésztés jövedelmezőnek bizonyult. 1895-ben 402, 191 l-ben 627 volt a gazdáknál (KSH, MA, ÁT, III, 337.). Bazsiban az 1895. évi állatösszeírás 301 szarvasmarhát, 24 lovat, 449 sertést, 1063 juhot, és 1431 baromfit tüntetett fel. Az állatok nagyobb része nem a gazdák tulajdonában, hanem a máriamajori püspöki uradalomban volt. Jelentős számú a majorban a gulyamarha, melyet ridegtenyésztésben tartottak. A falu lakói némi jövedelemhez a keszthelyi és a sümegi hetipiacon jutottak, ahová főleg baromfit, tejterméket, gyümölcsöt (szilvát, őszibarackot, almát) vittek eladni. A szántóföldi termények között szerepel a búza, rozs, kukorica és a burgonya. Ezekből is jutott eladásra. A gazdasági elemzők szerint Bazsi népét a szegénység jellemzi, aminek legfőbb oka a csekély föld, és ennek termőképessége jóval kisebb, mint a szomszédos falvak határában levő szántóké. A faluban munkát nem talált földmunkások a veszprémi püspöki uradalomban vállaltak napszámmunkát, de summásként is elhelyezkedtek. A Fejér és Veszprém megyei (enyingi járási) nagybirtokok szívesen szerződtették a Sümeg környéki földmunkásokat. Az volt a hírük, hogy szorgalmas emberek, és a munkaadókkal szemben lojális magatartásúak. 1910-ben a földmunkások száma 128, a családtagokkal együtt 412 fő, az össznépesség 51,6 %-a. A birtokos parasztok családtagokkal együtt 379 főt tettek ki, azaz a népesség 47,5 %át. A századforduló táján a falukép szegényes, a polgárosodásnak nem lehetett jelét látni. 1900-ban a 137 lakóházból 126 zsúpfedelű. A házak száma viszont jelentősen emelkedett a világháborúig: 1869-ben 94, 1890-ben 103, 1910-ben viszont 149 volt. Lakossága 1857-ben 545 fő, 1869-ben 664, 1890-ben 709, 1910-ben 860. 1857-ben a faluhatár 1579 hold, melyből szántó 771, rét 195, szőlő 154, legelő 93, erdő 292, egyéb terület 74 hold. 1910-ben 5 holdon aluli gazdaság 58 volt, az 5-10 holdasok száma 20, 10-20 hold közötti gazdaság 2 volt, 20 hold feletti pedig 7. A művelési ágakban változás alig történt, csak az I. világháborút követő évtizedekben észlelhető némi módosulás. Itt is meg kell jegyezni, hogy a földvagyon egy része az uradalomé. Ez 1935-ben 350 kat. hold volt. A bazsi szőlők 1895-ben 155 holdat tettek ki, ez a menynyiség a filoxéra pusztítása után lecsökkent. 1935-ben 46 hold a szőlőterület, a többit szántóvá változtatták (IlaKovacsics, 1988,11, 167-168.). Prágában a bazsiakéhoz hasonló a gazdasági szerkezet, a földvagyon kevés, azonban a földek minősége jobb, így termőképességük is. Piacuk Sümegen volt, ahová gyakran jártak, és némi jövedelemre szert tudtak tenni. A földmunkások kenyérkeresete a környéki uradalmakban 101