Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.

tók és kaszálók minősége változó, a gazdák a tagosítást nem kérték. A szántók és a rétek kimérése a határdűlőkben egy-egy parcellában történt. A tagosítás elmulasztását a későbbi gazdanemzedék nehezményezte. A XX. század harmincas-negyvenes éveiben, az intenzív gazdálkodás kialakításának akadályát látták a szórt parcellarendszerben. Nem volt lehetőség a tanyás rendszerű családi gazdaságok megszervezésére, így a gazdasági folyamatokat a családi házaknál végezték (gabonafeldolgozás, nagyállattartás, takarmánytárolás). A legelőt és az erdőt azonban tagosítottan kapták meg. Az 1851-1852 között lezajlott „rendbeszedési" eljárást a Zalaegerszegi es. kir. Törvényszék 1852-ben az 1461. sz. ítéletével jóváhagyta. Az iratokat a törvényszéki tárgyalásra Hetényi Ferenc mérnök állította össze, a tárgyalás jogi oldalát Nóvák Ferenc bírósági ülnök képviselte. Mindketten jártak Csehiben (1853. május 12.), tanulmányozták az 185 l-l852-ben felvett adatokat, és megállapították, hogy a felmérés és a földkönyv adatai egyezőek, így a törvényszéki tárgyalásnak és az ítélethozatalnak nincs jogi akadálya. A tagosztály során a faluban főleg féltelkes (12 urbarialis hold) gazdák voltak, de negyed- (6 hold) sőt nyolcadtelkeseket (3 hold) is találunk Az egésztelkek a Mária Terézia-féle úrbérrendezés óta (80 esztendeje) aprózódtak. A magyar öröklési rendszerben a gyermekek ugyanis egyenlő arányban örököltek a jobbágyvagyonból (reálöröklési rendszer). A csehi gazdák a birtokokat ténylegesen 1856-ban vették át, ekkor történt meg a földek telekkönyvezése. Az 1853. évi földkönyvet és a kiosztási térképet azonban az ítélethozatal során a törvényszék nem látta el hitelesítési záradékkal. Hiányzik az okmányokról, hogy az eljárás peren kívül, az uradalom és a falu közös egyezsége alapján ment végbe. (Mivel a későbbiekben, 1910-ben, sor került a földkönyv és a kiosztási térkép hatósági használatára, az egerszegi törvényszéki fórum észrevételezte a hitelesítési záradék hiányát, mely az 58 esztendővel korábban funkcionált elődszerv mulasztása volt. A helyzet érdekessége az is, hogy a csehi békés egyezségről a veszprémi püspöki levéltár gazdasági részlege sem tudott.) (ZML TSZ, A, 1910, N,2088.). Térképadatok Az 1853. évi úrbéri térkép feltünteti a sümegi uradalom birtokait Csehi, Bazsi és Prága községek határában, de jelzi a három község szomszédos településeit is. Csehi esetében a nyugati részen jelöli Óhid, Döbröce és délnyugati irányban Kovácsi települést. Délkeleten jelöli a bazsi szőlőket, Balácza telket, északkeleten a nagyerdei kaszálókat és a legelőket, keleten pedig Sümeg mezőváros határát. Ez a térkép még nem jelöli Palánkost, Máriamajort, Vörösmajort. Feltételezzük, hogy ekkor a három major gazdaságilag még jelentéktelen, legfeljebb rideg gulyákat tartanak bennük. Ugyanakkor szerepel a térképen a valóban nagy múlttal rendelkező Erek és Sarvaly. Fel vannak tüntetve az ereki kaszálók - így a hamuházi, a közép- és belső-uzsai - és a Tárnok-rét. Csehiben, a Palánkosi-dűlőben jobbágygazdáknak vannak szántóik. Ez a tény is jelzi, hogy az 1850-es évek elején nem egyszerre történt a úrbéres földek elkülönítése. Egyébként a palánkosi tábla zömében ligetes erdő, a területet legeltetésre használta az uradalom. A jobbágyföldek a Nagymező út felé eső részen voltak (ZML Gy, UT, N, 384-388.). Az ebben az időben keletkezett Pesthy Frigyes-féle országos földrajzi névgyűjtés a következő határneveket sorolja fel Csehiben: Úrhida, Roskos, Palánkos, Mosódomb, Mikkoldal, Döbiéri-rét, Sőtény szántó, Tischler-rét, Csapó-rét, Laki-völgy, Bekse (Pesthy 1866, Zala vm, Csehi). A KÖZBIRTOKOSSÁGI INGATLANOK (AZ ERDŐ ÉS A KÉT LEGELŐ) HATÓSÁGI ELKÜLÖNÍTÉSE A tagosítási földkönyv szerint az Alsóerdő területe 695 677 négyszögöl, a Gyertyánosnak nevezett legelő pedig 172 700 négyszögöl. A két erdei legelő összesen 808 377 négyszögöl. A tagosítási földkönyv tanúsága szerint a mérnök az erdőt és a legelőt nem különítette el, hanem mint erdő-legelő illetéket tüntette fel. Ezek együttes kataszteri területe 505 hold, illetve 673 urbarialis hold. A közbirtokosság viszont a legelő és az erdőterületet elméletileg szétválasztotta, azt fele-fele arányban különítette el. Ez azonban nem volt törvényes, mert ehhez hatósági jóváhagyásra lett volna szükség. Évek múltán egyes gazdák az erdő-legelő ingatlan megosztását követelték. Nem nézték jó szemmel, hogy a községi marhacsorda szinte az egész erdei legelőt bejárta, tönkre téve a csemetés részeket. Ugyanakkor az 1879. évi 31. te. a legelők hasznosítására szabályozást adott, és azt is lehetővé tette, hogy a legelőket a gazdák az úrbéres illetőség arányában felparcellázzák, azokat akár kaszálóként vagy szántóként hasznosítsák. A szomszédos Döbröcén nemcsak a legelőt, hanem még az erdőt is felosztották a gazdák egymás között. A gazdák egy része a Gyertyános egészét javasolta legelőnek, míg az alsóerdei legelőt teljesen beosztották volna erdei ingatlannak, ahol a legeltetést is megtiltják. Ez a helyi törekvés találkozott a hatósági elgondolással, amely szerint az alsóerdei ingatlan egésze kerüljön üzemesítésre. A helyzet rendezése elhúzódott, és csak 1886ban került sor arra, hogy a hatóságot felkérjék az elkülönítési eljárásra. Ekkor a községi elöljáróság a Gyertyánosnak nevezett legelőt (Sűrűi legelő) kérte bírói határozattal községi közlegelővé nyilvánítani. Indoklásuk szerint ez a terület legelőnek jobban megfelel, mint az Alsóerdő (Bükki legelő). 84