Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.

Sümegprága telephelye. Döbröce a Kovácsi-hegy északi lejtőjére települt. Nagygörbő a Kovácsi-hegy északi lejtője peremén található. Jelentősebb vízfolyása, a Fenyösi-patak. Déli határa találkozik a zalaszántói Várodtetővel, amely 362 m tengerszint feletti magasságban van. A Várodtető fennsíkján őskori településnyomok vannak. Zalaszántó a Kovácsi-hegy déli oldalában, a bazsi-rezi országút mindkét oldalán települt község. Vizei: Lapos-, Gyöngyös-, Kovácsi- Zsidi-patak. Történeti emlékhelyek: Szántó, amely 1458-1852 között Zala vármegye egyik járási székhelye, továbbá Tátika, Tátikavár, Alsótátika, Hidegkút, Kovácsi, Szebike, Vathka, Várhegy. A mai zalaszántói határnevek őrzik a történelmi települések, középkori mezők, tereptárgyak neveit. Kisgörbö a Zala-völgy keleti partszegélyén, a Nagy-hegy keleti lábához simuló dombháton települt község. Folyóvize a Fenyősi-patak, amelynek vize a Görbői-patakba ömlik. Óhíd a Kovácsi-hegy északi nyúlványának alacsonyabb dombvonulatán, a Fenyősi-patak két partján települt, ahol az Erénye felől húzódó Malomárok eléri a Fenyősi-patakot. Történeti emlékek: az erényei birtokokon alakult helységek, kolostor, templom. Mihályfa a Marcal-medencében, a Fenyősi-patak jobb partján, az ártérhez közeli dombvonulaton települt. Vize, a Fenyősi-patak. Történeti települések, Szenterzsébet, Csitkeszentmárton, Újbécs (Régészeti topográfia, 1970, III, 37-38, 90, 131, 159-163, 216-227, 232-233.). TÖRTÉNELMI KORSZAKOK Őskori népek Sümegcsehi környékén az emberi létfenntartáshoz szükséges természeti feltételek kedvezőek. Az őskori ember településhelyei: a mai Hatfa-, a Téglás-dűlőben, továbbá a Nagygörbőre vezető út mentén, az erdei legelő szélén, a homoknyerő gödröknél voltak. Az őskori népek a késő réz-, a bronz-, a kora vaskorban éltek ezen a vidéken. Az őskori népek után a történeti korok emberei teremtettek itt kultúrát, és lakossági kontinuitásról beszélhetünk. A hatfai és a téglási leletanyagok bizonyítékok arra, hogy az őskori telepeken ókori civilizáció teremtődött (Régészeti topográfia 1970, III, 231.). Pannóniai város, Mogentiana (Helyi hagyomány szerint: Keszthelyvár, Kiskeszthely) A lelőhelyi környezet Sümegcsehi községben az Új szer házaitól keleti irányban az út az utca szélességében folytatódik. Az utcát egy 1877. évi leírás szerint Új utcának nevezték. Az utcából a Nagyerdőre lehetett eljutni, ezért ez volt a Nagyerdei út, de a helyiek Sümegi útnak hívták, mert a Nagyerdőn át a mezőváros közelebb volt, mint országúton. A Sűrüilegelőt a marhacsorda ezen az úton közelítette meg, amely mintegy 400 méter hosszan húzódik keleti irányban, majd ugyanilyen szélességben északi irányban fordulva vezet a legelőre. Az északi irányú útnak Marhacsapás, telekkönyben pedig Hátút a neve. A birtokosok ezt a csapást terményszállításra, de még szekérútnak sem vették igénybe. A Nagyerdei út 400 méter után folytatódik keleti irányban, ez már szekérút szélességű, melynek Dűlőút a neve, és a Nyíreshez, az Akóberekhez vezet. A Marhacsapással egyvonalban, déli irányban vezet a sőtényi szekérút, amely a sümegi országútig tart. A sőtényi szekérútig húzódnak fel a téglási szántók. Az Új szer utolsó házaitól (pásztorházak és a Somogyi-féle ház) mintegy 200 méterre találhatók a Keszthely-rétek. Itt van a Csider-patakon átvezető kőhíd, amelytől 40 lépésnyire található a Keszthely-kút és a kőkereszt. A kereszt és a Keszthely-kút között szekérút vezet a Sürűi-legelő nyugati pereméig. Az út kettéválasztja a hatfai szántókat, és az úttól keletre eső szántókat. A felső, a nyugati részen levő szántókat Alsóhatfának nevezték. Az alsóhatfai szántók végében vannak a Keszthely-rétek, melyek a Csider-patakig húzódnak. A Keszthely-kút bővizű forrás, amely a hatfai birtokosok fogatainak biztosított tiszta itató vizet. E forrás közelében települtek az őskori, az ókori és a középkori népek. 64