Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.

lést hívott egybe, és ismertette az Egerszegen hallottakat (Ember 1948, 62-63.). Népgyűlést tartottak Sümegen is, a Sárállás-gyepen, ahol nagyobb tömeg gyűlt egybe, és nemzetőr zászlóaljat szerveztek, amelynek élére a 34 esztendős Kisfaludy Móricot, Kisfaludy Sándor testvérét állították, de a nemzetőrség tisztje volt Gerzsó János másodkapitány és Ramassetter Vince főhadnagy is (LiptákZákonyi é.n., 34.). Symon János bíró a népmozgalom élén A Csehiben tartott gyűlésen fegyveres nemzetőrséget szerveztek, amelynek feladatul adták, hogy a paraszti vívmányokon őrködjék, a falu érdekeit szolgálja. Első merész lépésnek tekinthető a közös erdő elfoglalása. A fegyveres őröket a bíró azzal rendelte ki oda, hogy az erdőbe az uraság embereit, köztük az erdőőröket ne engedjék be. Az uradalom emberei megjelentek Csehiben, de az őrség eltávolította őket. Az uradalom e cselekedetet néplázadásnak minősítette. Oroszvári László, az uradalom fiskálisa 1848. május 15-én Zala vármegye alispánját tájékoztatta a Csehiben történt eseményekről. A levélben Symon János bírót hibáztatta, aki az egerszegi népgyűlés után a lakosság előtt kihirdette: az erdő ezután a falué, ott a püspökségnek semmi joga nincsen. Az erdei ingatlanokat a falu a vármegye rendelete alapján vette birtokba. Az őrök nem engedték be az erdőbe a Hertelendy Ferenc által kirendelt tüskevágó cselédeket, tőlük a munkát elrendelő utalványt elvették, mondván, ezután a munkákat az erdőben ők fogják intézni. Nem engedték be az erdőbe az őröket sem. Kijelentették, az őrzésről ezután a falu gondoskodik. Az uradalmi feljelentő levélből az is kiderül, hogy az erdei legeltetést a falu megkezdte, áthágják azokat a korlátokat, melyeket az uradalom a közös használat kapcsán megszabott. (A falusi csordát az urasági vetéseken látták a csőszök.) A fiskális kérte az alispánt, hogy Symon Jánost, mint az anarchia előidézőjét a vármegye fogassa el, zárassa börtönbe. Az alispán a népmozgalom felszámolására tett intézkedéseket, ezzel a szántói szolgabíróságot bízta meg. A járási főszolgabíró kiszállt Csehibe, a hajdúkkal elfogatta Symon János bírót, és a falu főterének számító helyen deresre húzatta és megcsapatta (Ember 1848, 62-63.). Huszár György a népmozgalom ellen A faluban a népmozgalom nem csitult el, Symon János bíró megbüntetése ellenére kiállt a reformok mellett, és a nemzeti átalakulás egész időszakában irányító szerepe volt. A népi emlékezet megőrizte Symon János bátor magatartását, kemény egyéniségét. Symon bíró és az elöljáróság egésze szembeszállt a helyi esperessel, Huszár Györggyel. Huszár 1845-ben került a Csehi plébánia élére. Korábban Veszprémben püspöki titkár és szentszéki ülnök. Csehibe kerülése után megbízták a sümegi esperesi kerület teendőinek ellátásával. Egyházi funkcióinál fogva Huszár az uradalom embere. Az esperesi kerületbe esett a sümegi uradalom több falva, és egyházi vonalon értesült a falvakban történt népmozgalmakról, azoknak az uradalomra nézve hátrányos voltáról. Huszár tevékenységével ellentétbe került a falu népével. Most kezdték neki felhánytorgatni, hogy a plébániai tisztségbe történt beiktatása után anyagi követelésekkel állt elő. Ezt a bazsiak is megerősítették. A csehiek 1847-ben levélben kérték Huszár György elhelyezését a faluból, ez éppen túlzott anyagi követelései miatt történt. Az okok között felsorolták, hogy a papi dézsmát akkor is beszedte a néptől, amikor ínséges idők voltak. (Az 1840-es években a faluban szinte éhség volt, nem termett elegendő gabona.) A levélre az aula keményen válaszolt: megdorgálta a levél íróit és a mögötte álló csoportot, mondván, hogy egyházellenes tevékenységet folytattak. Huszár tevékenysége mögött érezve az egyházmegyei hatóság támogatását, az 1848. évi tavaszi eseményeket ellenségesen szemlélte. Symon János az elöljáróság nevében Huszár György népellenes magatartásáról jelentést készített, azt a vármegyéhez küldte. A jelentésben Huszár Györgyöt a régi idők emberének minősítette, aki nem érti meg a nemzeti átalakulás nagy kérdéseit, tevékenységében az átalakulás ellen dolgozik. Ennek az előzménye, hogy Huszár felhívta Symon Jánost, hogy a papi járandóságot, a papi tizedet, a falu népétől hajtsa be, az uradalmi kötelezettségeket a falunak teljesítenie kell. Huszár a bíró előtt szokványos szlogeneket hangoztatott: a falunak teljesítenie kell az egyházi és a világi hatóság által előírt szabályokat, a koronás királynak mindenkor engedelemmel tartoznak. Nagy sérelemként mondta el a bírónak, hogy a falu egyöntetűen megtagadta a tizedből járó egytizenhatod részt. Ez mintegy 40 kereszt gabona és 40 akó bor. Huszár nem vette tudomásul, hogy az egyházi főurak kárpótlásra igényt nem tartva, az országgyűlésen ünnepélyesen lemondtak a nemzet javára a dézsmáról (papi tized). Amikor erről a plébánosok értesültek, tiltakoztak az egyházi elöljáróik által tett felajánlás ellen, mert ezzel a plébánosok jövedelme csökkent. A tiltakozásra a veszprémi püspökség ígérte, hogy a jövedelemkiesést az egyházmegyében kárpótolni fogják. Ez azonban ekkor, a közbe jövő események következtében, nem valósulhatott meg. Világossá vált, hogy a Csehiben lezajlottakról az uradalmi tisztek Huszár Györgytől szerezhettek információt, sőt az is Huszár ellen szólt, hogy a szószékről több császári manifesztumot (kiáltványt) kihirdetett. A kéziratos helyi háztörténet ezekről a szószéki kihirdetésekről megjegyzte, hogy a hallgatóság ezeket minden alkalommal nagy méltatlankodással fogadta, kezdetben morogtak, később belekiabáltak a felolvasásba. 1849. májusban, egy újabb császári manifesztum kihirdetése után, Symon János Huszár Györgyöt „a magyar haza árulójának" nevezte a 105