Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.

A tisztviselők szerint az irtásokat nem számították az úrbéri telkekhez, de a tizedet beszedték utánuk. A legelőn 142 ökröt, 16 lovat, 68 tehenet tartottak. A gazdák juhait a földesúri nyáj között tartották (55 volt a jobbágyoké). Csehiből az uradalomnak évi 1680 forintjövedelme volt. (Ez a következőkből tevődött össze: urbarialis cenzus 72 forint, a konyhára való élelmiszerek értéke 21, a robot, a hosszúfuvar a fakitermelés éves értéke 523 forint.) A lakosság a szövés-fonás szolgáltatást megváltotta, továbbá a falu kovácsa is mentes volt a robottól, pénzt szolgáltatott helyette. Az uradalom a parasztok számára engedélyezte a pálinkafőzést, sőt évi 4 forint ellenében üstöt is biztositott nekik. A tized értéke 740 forint volt, amelybe beleszámították a 283 forint értékű bortizedet. A kamarai küldöttek megállapították, hogy a jobbágyok által említett fogyatékosságokat a közös földekből eredő haszonvételek kárpótolták (Szántó 1961, 511-524.). Az úrbérrendezést követő püspöki engedmények a csehi gazdáknak és zselléreknek vagyoni emelkedést hoztak. Sümeg fejlődése a XIX. század első felében Sümeg a XIX. század elején jelentős mezőváros, a vidék gazdasági, társadalmi és kulturális központja. (Kanizsa, Egerszeg, Keszthely, Tapolca után Zala vármegye ötödik legnagyobb települése.) 1800-ban a tényleges népesség 2250 fő, ez dinamikus növekedést mutatott. 1848ban a lakosság elérte a 4000 főt. A mezőváros polgári fejlődése az 1820-as évtizedben lemérhető. (1809-ben francia csapatok vonultak be Sümegre. Magatartásuk kezdetben lojális volt a lakossággal szemben. A franciák az uradalomban és a városi középületekben szállásolták el magukat, de az élelemszerzés miatt konfliktusuk támadt a lakókkal. Legénységi szállás volt a püspöki palota, a városháza. A püspöki palota földszinti helyiségeiben és a városházán lovakat is tartottak. (Ekkor pusztult el a mezővárosi levéltár.) A városi és vidéki felkelők együttes fellépésével kiverték a franciákat Sümegről.) 1819-ben a kézművesek száma 160 fő volt. Favorizált szakmák: a kályhás, cserepes, fazekas, molnár, kőműves, szabó, ács, sövényfonó, varga és egy-egy mesterrel képviselt a kékfestő, nyerges, köteles, órás, kalapos, rézműves szakma. Az ipari foglalkozásúak többségének szőlője, némi szántóföldje volt. A kézművesek nagy tömegben állították elő termékeiket, a környék lakossága náluk szerezte be az iparcikkeket. Hetivásár hétfői napokon volt, amikor a falvak élelmet hoztak, az 5 országos vásárra szarvasmarhákat, lovakat hajtottak fel. A vásárok népesek, ahol nemcsak a vidék árucseréje zaljott, de távolsági kereskedők is megjelentek. Sümegen 7 vegyesbolt árult kis tételekben iparcikket. Nagyüzemi keretekben folyt a bazaltbányászás, mészégetés, kisebb teljesítményű bőrgyárról (Eitner-féle) és kékfestő üzemről (Ramassetter-féle), kádárműhelyről vannak adatok. Nagykereskedői szinten folyt a sümegi, somlói, badacsonyi borok eladása. Sümegi kereskedő vitte a hordósborokat Szentpétervárra, Londonba, Alexandriába (Lipták-Zákonyi é.n. 32-33). Az 1840-es évektő van utcai közvilágítás, a járdák kövezettek voltak, a Fő utcán megépült a Városháza. 1828-ban 52 nemesi családban 139 férfi volt. A nemeseknek mozgalmas társadalmi életük volt, amelyet «a Kisfaludy család és rokonsága fogott össze (Szegedy, Farkas, Vajda, Sándorffy, Meyer-Scotty). A társasághoz tartoztak: a Bogyay, Osterhueber, Szentgyörgyi-Horváth, Hertelendy, Spissich, Gyömörey, Magyar, Hettyey, Cseh, nemeskéri Kiss, Entz, Tallián, Barcza, Kecskeméthy, Eitner, Darnay, Posgay családok. Kisfaludy Sándor állt a reformkori irodalmi és politikai élet központjában. Látogatói között volt Deák Gábor, Deák Ferenc, Csányí László, Berzsenyi Dániel, Batsányi János, Pálóczy Horváth Ádám (Ila-Kovacsics, 1988, 351-352.). Vagyonjogi állapot Csehiben (1810) Telkes gazda 32, a telekszám 27, a telkesek 32 házban laktak, közöttük örökös rendű 26, szabados 6. A legtöbb vagyon másfél telekből állt. Egésztelkes 3 volt, 3 házban éltek, mindhárman örökös rendűek. A töredéktelkesek felmérése is megtörtént: egy gazdaság volt, amely tizenháromnyolcad teleknagysággal rendelkezett (1,75), egy gazdaság tizenegynyolcados volt, (1,5 telekkel); kilenc nyolcados teleknagyság (1,20) szintén egy gazdaság. Ezután következtek a kevesebb vagyonúak: 3 gazdaság ötnegyedes nagyságú, összes teleknagyság 4 egész. A hétnyolcadosok 4 gazdaságot tettek ki, 3,75 teleknagyságot alkotva. Ők 4 házban laktak. Az ötnyolcados gazdaságok száma 6, 4,50 telekkel összesen. 3 fertályosok 3 házban laktak, összesen 2,50 teleknagyságot műveltek. 2 gazdaság fél-fél telkes, egy egész telekkel, volt még 3 gazdaság háromnyolcaddal, azaz 1,20 telekkel, 2 negyedtelkes 0,50, 2 egynyolcados 0,25 telekkel összesen. Házzal rendelkező zsellér 9, akik közül 8 szabadköltözködési joggal rendelkezett, és 1 örökösrendü. Háznélküli zsellér 4. A csehi jobbágyság utolsó nemzedéke Az 1807. évi adóösszeírás szerint Csehiben 73 lakóház volt. Új nevek bukkannak fel a forrásokban. 1801-ben az eddig nem szereplő Kis Mihály és Laczi György zsellérek valamint Dani József, Hosszú József, Vida Ferenc telkesek neve fordul elő. A gazdák 48, a zsellérek 14 házban laktak. Az uradalmi béresek a majorban éltek 9 lakásban. A gazdák 496 hold szántóföldet, 313 szekeres rétet és 325 kapás szőlőt műveltek. Állatállományuk a következő: 116 ökör, 49 tehén, 14 ló, 42 növendékmarha, 62 sertés, 10 juh. A gazdák többsége negyedtelkes. 100