Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.
gyakorolták. A két püspök egyetértett a császári csapatok sümegi állomásoztatásával. A püspöki csapatok 1610 után kerültek oda. Az őrség és parancsnoka azonban a Bethlen Gábor által vezetett nemzeti szabadságküzdelemmel szimpatizált. A király utasítására 1620-ban a pápai őrséget Sümegre vezényelték, amely a lázadást leverte, a parancsnokot, Vadas Istvánt, bilincsbe verve Bécsbe hurcolták. Sümeg alatt Bethlen Gábor hadai 1621-ben jelentek meg, és a várat elfoglalták. Megismétlődtek a 15 évvel korábbi jelenségek: a fejedelmi és a császári sereg kemény küzdelmet vívott egymással. A csapatok egyaránt kifosztották a városokat, falvakban a nemesi kúriákat, a majorokat, a jobbágyok házait. Adataink vannak arról, hogy a tiszántúli és az erdélyi sereg a mezőgazdasági vaseszközöket és vasszerszámokat magával vitte. A harcok idején a törvényes rend felbomlott, akadtak nemesek, akik a zavaros helyzetet vagyonuk gyarapítására használták fel. Bethlen csapatainak kivonása után a létbiztonságot a dunántúli császári sereg állította helyre (Lipták-Zákonyi é.n., 20-21.). A hosszú háború (1591-1606) és a következmények A Csehi környéki falvak egy része elnéptelenedett, megújulásukra egyelőre nem volt remény. E falvak, a csehi, az óhídi és a mihályfai határban, a középkori évszázadokban virágoztak, a XVII. században már lakosság sem volt, csak nevüket emlegették: Hidegkút, Wathka, Kiskovácsi, Nagykovácsi, Sarvaly, Erénye, Csitkeszentmárton, Szenterzsébet, Újbécs, Úrbér (több írott forrásban a helység neve, Urbél, amely hibás olvasat következménye), Tárkány. Jelentős volt a pusztítás Csabrendek és Sümeg környékén is. A nép hatósági védelemre nem számíthatott, egyetlen lehetősége volt, a túlélési stratégia követése. Ez, mint már korábban láttuk, rejtett falvakban érvényesült. A török támadások ellen a sümegi lakosság is védekezett. Házaikkal a várhegy oldalait lepték el, a belső- és a külső város úgyszólván elnéptelenedett. A pusztákat a közel eső falvakhoz csatolták. A nagyobb népességű falu biztonságosabb életet nyújtott lakóinak, mint a néhány házból álló major vagy puszta. Nemesuzsa és Szentlélekuzsa Lesenceistvándhoz került; Püspökuzsa, Erek, Nivegy Sümeghez; Dergechet, Ötvöst Dabronc kebelezte be. A Mihályfa melletti falvak lakói részben Mihályfára, Kisvásárhelyre és Óhídra költöztek, de jutott belőlük Csehibe is (Ila-Kovacsics 1988, II, 350.). Itt valóban nagy volt a vérveszteség. Csehiben 1613-ban 6 elhagyott ház volt, az összeíró adó alá egy és fél portát tudott venni. Az adatok szerint Csehiben élt még egy szabados státusú család. A bazsi házak között is több volt az elhagyott, Prágában négy üres telekről történt említés. Amikor a lakosság kissé erőre kapott, az uradalom emberei megjelentek a falvakban, és kipréselték a szolgáltatásokat. A katonaság is jelentkezett. Ők hadisarcot követeltek. A törökök sem hagyták el az adók kiszolgáltatását, annak ellenére, hogy a jobbágyság nyomorúságos állapotát látták. 1629-ben a csehiek hadisarc gyanánt 65, a bazsiak 40, a prágaiak 55 forintot fizettek a végvári kapitányoknak. A csehiek a sarc mellett még 15 forint hadiadót is fizettek (OL CDZ, IV, 601, A, 1613.; M. Gazdaságtörténet A, 1904, 363.). Ebben az esztendőben megjelent a Szent Márton cenzus, mint földesúri adó. 1630-ban Csehi 7 forint 50 dénárt, a bazsiak 5 forintot fizettek e címen. 1629-ben bukkantunk rá első ízben, hogy a falut Püspökcsehinek írták. 1648-ban Csehiben Gáspár deákot csákányfokkal megsebesítették (OL В, M, 61, A, 1648.). Ugyanezen évben a csehi jobbágyok szolgáltatása ügyében a sümegi várban Bak János tárgyalt Acsay Jánossal. 1658-ban a csehi jobbágyokat a gersei Pethő uraság gazdatisztje kitiltotta a kiskovácsi földek használatából (OL F, GP, LT,R, 65, N, 420, A, 1658.). E tény meggyőzően bizonyítja, hogy Kiskovácsi elhagyott helység volt, lakói a század elejei pusztulás után nem tudtak regenerálódni. Az állattartásnak Csehiben volt nagyobb szerepe. Az uradalom kondája a csehi makkos erdőt járta. 1699-ben az egyik szomszédos gazdatiszt (széplaki Bottka Ferenc) a püspökség 190 darabból álló kondáját karácsonykor a csehi Tilosalja erdőrészből jobbágyai segítségével elhajtotta. Az esetet a hatóság hatalmaskodásként értékelte, tanúkat hallgattak ki a történtekről (OL UC, 54-26, A, 1700.). Katonapüspökök Sümegvárban Sümegen a XVII. század második harmadától katonapüspökök laktak, akik a vár erődítésével már törődtek. Kövess András óta a várban erősítés nem történt, pedig a Hagymássy, a Némethy, a Bethlen-féle hadjáratok alatt a vár állaga erősen leromlott. Bosnyák István 1643-ban a város lakóinak széleskörű szabadságjogot adott, ami a beköltözést segítette. A török elől menekülő környékbeli jobbágyok beköltözése olyan nagy arányú volt, hogy Sümeg lakosságát felduzzasztottá. Széchenyi György az őrség részére a vár délnyugati lábához tarisznyavárat és ahhoz kapcsolódva - mintegy 1000 méter hosszan - városfalat épített 5 nagy toronnyal, városkapuval. Az építkezést 1656-ban, a nagy tömegben jelentkező munkaerő segítségével tudta gyorsan és szakszerűen befejezni. Ugyanő 1662-1667 között a külső várban megépítette a ferences templomot (M Sikes 1996, 51-54.), Sennyei püspök pedig a ferences kolostort (M Sikes 1996, 5154.). A bekerített városrész a felsővárral együtt hatalmas erdőddé változott. A város és a vár megerősítése után hamarosan török ostromra került sor. A szentgotthárdi csatából Buda felé visszavonuló nagyvezér, Köprülü Ahmed, 1664-ben ostrom alá vette a várat, de eredményt nem ért el (Lipták-Zákonyi é.n., 21-22.). 75
