Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.
Lakók: Árvái István és Nyári Éva, Árvái Mihály és Görcsi (Ez a négy személy újpolgár.) 55. Túró Mihály - Csiszár Judit (újpolgárok) 56. Túró Tamás - György Anna (újpolgárok) 57. Paróchia. Szakácsnő: Bencze Magdolna Kocsisok: Talabér József, Fida Antal Zsellérek és szolgák Csehiben (1775) 1775-ben 17 zsellércsalád élt a faluban. A zsellérek kevés földtulajdonnal, szőlővel rendelkeztek. Zsellér: Habi János, Rumi Márk, Csombó György (öreg), Csombó János (ifj.), Csombó Imre, Szabó János, Gyalogh Ferenc, Illyés László, Varga Illés, Varga Balázs, Kulcsár István, Czankó János, Pap Miklós, Puskás András, Szántó László, Symon György, Oswald Péter. Más házában élt zsellércsalád 6 volt. Lakóknak nevezték őket, a telkes gazdák által nekik juttatott funduson, azok udvarában vagy szérűskertjében építettek maguknak primitív házikót. Voltak olyan, házzal nem rendelkezők, akik a testvér házában laktak (Symon János, Vincze István). Zsellérjogú Tóth János, aki a helység kovácsa, Mikola Miklós a Berki-malomban molnár. Kézműves foglalkozása volt Udvari Józsefnek (ZML CD, A, 1777, CS.). A telepítés utolsó hulláma Csehiben Az 1771. évi népösszeírás után újabb családok települtek a faluba (Szentes, Farkas, Józsa, Takács, Barabás, Bognár, Apáti, Zrínyi, Gyürke, Juhász, Bödör, Judi, Gelencsér, Szíjártó, Ányos, Szikos, Mészáros, Hatvanyi). Velük a családok száma 56-ra gyarapodott. Egy urasági felmérés hírt adott vagyoni helyzetükről. Ebből is tudjuk, hogy Csehiben a telkek száma 27 volt. E telekszám 1848ig állandósult. Az úrbéres viszonyok között - a gazdák számára - a féltelek volt a jellemző gazdasági egység. 1750-ben 436 kereszt őszi, 138 kereszt tavaszi gabona és 118 akó bor termett. A gazdasági feladatokhoz az igásállományuk kielégítő volt. Található 1 pár ló, 30 pár ökör, 27 tehénfogat. Az igásállomány pótlására 19 szarvasmarhát neveltek, a faluban még 185 juh, elég nagy számú sertés volt, amelyet a makkos erdőkben nem tudtak megszámlálni, továbbá 23 méhkas. 1757-ben 16 zsellércsalád található a faluban: Symon Pál, Szabó Mihály, Symon Mihály, Németh János, Szabó Benedek, Symon András, Symon Péter, Rumi Ferenc, Csombó Márton, Kovács István, Ferenczy János, Varga Balázs, Kis János, Csombó György (ifj), Horváth János, Tóth István. Az 1757. évi adatfelvétel szerint a csehi lakosság jövevény, azaz új telepes (hospitum) száma 36. A faluban a teljes lakosság 186 fő volt. 1770-ben 61 családban 329 főt, a következő évben 69 családot írtak össze 353 fővel. Egy esztendő alatt is történt beköltözés, de anyagi emelkedést is tapaszGyermekeik: István 7, Judit, Zsuzsanna, Anna Gyermekeik: Imre 3, János 2, Julianna 8 éves, Katalin 7 hetes Gyermekei: Kocher Antal 8, Kocher Ferenc 6 éves tálunk. 1770-ben jobbágygazdák száma 49, a következő évben 56 volt. Az 1770. évi zsellérösszeírásban (10 családban 49 fő) a falu kézművesei (kovács, bognár), a regálébérlő (kocsmában és a mészárszékben), a falusi pásztorok (kanász, csordás), az urasági molnár, a parókiában élt 9 személy (szakácsnő és annak hozzátartozói), a tanító és családja vannak feltüntetve. A hatóság tájékozódott a falu jövedelemiről. Az elöljárók szerint pénzszerzésre kevés volt a lehetőség, a piachelyek távol estek a falutól, a közeli Sümeg piaca pedig nem tudta felvenni a környék agrárfalvaiból odaszállított terményt. A kocsmáitatást fél éven keresztül gyakorolták, az ebből erdő jövedelem 20 forint volt. Ebből az összegből kellett fizetni a földesúrnak járó 8 forint díjat. A szántóföldek termékenységét dicsérték a gazdák, bár éppen ez évben természeti csapások érték a falu határát (jégverés, sok eső), a szokásos termés mennyiségének mintegy felét tudták betakarítani. Elégedettek voltak az erdő- és a legelőhasználattal, ezekben a közös földekben a gazdák és a zsellérek is megtalálták számításaikat. A legelőkön tarthatták az igásállatokat és a növendékeket (ez utóbbit rideg marháknak nevezték). Az erdei legelőkön bőséges volt a fűtermés, ennek következtében a széna megmaradt a téli etetésre. A sertéseket a makkos erdőben tartották. A falunak, mint közösségnek, nem volt adóssága, a kiadásokat helyben elő tudták teremteni. A faluréten évente 8 szekér széna termett, ami elegendő volt az apaállatoknak. A gazdák jövedelmét az úrbéres viszonyból fakadó jogok biztosították. Konszolidált gazdasági helyzet A faluban a társadalmi és gazdasági viszonyok az 1770es években fellendülést mutattak. Az úrbérrendezés után konszolidálódott a gazdasági helyzet, és még nem jelentkeztek a rendezéssel járó negatív hatások. 1775-ben a csehi gazdák 452 hold szántón, 386 szekér szénát termő kaszálóréten gazdálkodtak. A szőlőterület 249 kapás, és volt még 21 hold szilváskertjük is. A gazdák ez évben 452 forint adót fizettek. A faluban 55 lakóház és a kiegészítésüket szolgáló gazdasági épületek álltak. A források között elég részletes kimutatásra leltünk, amely gazdánként mutatja helyzetüket. Példának négy telkes gazda és egy zsellér adatait mutatjuk be.
